Időtöltés

Decemberben kifejezetten nyaralási céllal érkeztem Londonba, januárra viszont már fájdalmasan leapadt a bankszámlám, úgyhogy munka után kellett nézni. A gond csak az volt, hogy még decemberben igényeltem angol jogsit a magyar helyett (erről még írok külön), és január elején még nem érkezett meg. Ez csak annyiban jelentett nehézséget, hogy az igénylés mellé el kellett küldenem az eredeti magyar jogsimat, amit majd bevonnak, és az eredeti útlevelet személyazonosítás céljából. Mivel magyar személyim már rég nincs, teljesen okiratok nélkül maradtam. Így viszont egyetlen állásközvetítő sem óhajtott regisztrálni. Hurrá.

Hogy mégse sorvadjak el nagyon, amíg megjönnek a dokumentumok, elkezdtem Duolingoval franciául tanulgatni. Majd jól jön ez még hamarosan.

Meg baromira ráértem a kuponos-akciós oldalak ajánlatait is nézegetni, így volt esély minimális költséggel emelni a szórakozásaink színvonalát. Sikerült is kifognom egy 6 koktél 10 fontért akciót, meg egy görkoris diszkó belépőt koribérléssel 2 főre 5 fontért. Ettől ugyan nem lett több pénz a bankszámlámon, de jelentősen csökkentette volna az életszínvonalammal kapcsolatos elégedettségemet, ha anyagi okokra hivatkozva kihagyom a remek ajánlatokat.

Közben beszereztem 2 pakli kártyát is és megtanítottam Hombrét kártyázni, úgyhogy teljesen rákattantunk a rabló römire. Már amikor épp nem dolgozott.

Ez persze nem töltötte ki a napjaimat, és ugyan unatkozni én sosem szoktam, azért mégis kicsit haszontalannak éreztem a semmittevést és a szimpla háziasszonykodást.

Már nem is tudom, hogyan, de valahogy rákeveredtem egy oldalra, ahol programnyelveket oktatnak, és véletlenül kaptam is egy 3 napig tartó ingyenes felhasználói fiókot. Ez idő alatt bármely online tanfolyamukon ingyen részt vehettem. Nyilván azonnal fel is jelentkeztem és nekiálltam 0-24-ig megszállottan HTML-t és CSS-t tanulni. Használjuk ki, ha már ingyen van. Miután másfél nap alatt eljutottam a középhaladó tanfolyamig és minden vizsgám sikerült, nagy lendülettel folytattam tanulmányaimat JAVA témában. Azt ne kérdezze senki, hogy pontosan minek, mert nem tudom. Használni nem fogom, de jól esett. :-D

Még az is felmerült, hogy szakmai profilt váltok, mert ugye az ilyen programozósdi otthonról is végezhető munka, és az nekem nagyon nagyon jól jönne az utazgatás mellett.

Általában amikor szélsőséges irányba indulok el valami új hobbi miatt, szoktam figyelni arra, hogy fenntartsam az egyensúlyt. Mikor például lovasíjászkodtam, mellette heti kétszer balettozni jártam. Most is úgy éreztem, hogy a programozást ellensúlyoznom kellene és szerencsére az egyik kuponos oldalon rá is akadtam a nekem való szórakozásra: Rúdtánc-fittness.

Már régóta vonzott a téma. Konkrétan óvodás korom óta légtornász akartam lenni (és még nem adtam fel), és úgy véltem, a rúdtánc és a hozzá közel álló arial hoop (lengő karika talán magyarul) már csak egy aprócska lépésre van a légtornászságtól. Egyszer még sor kerül rá. Csakazértis. ;-)

Azért kicsit aggódtam az első óra előtt, mert nem voltam biztos benne, hogy valóban fittness lesz, nem pedig szexi fehérneműben vonagló cicababák heti találkozója, de szerencsére már a tanár megpillantásakor megnyugodtam. Nagyjából velem egyidős csajszi, de láthatóan van legalább egy gyereke. Attól sem kellett tartanom, hogy a táncikálásra vágyó lányok elnyomó többséget alkotnak majd, ugyanis már az első gyakorlatoknál világossá vált, hogy ide komoly izomzat kell.

Szerencsére a hajdani tesiórákon sosem jelentett problémát nekem a rúdmászás, kézen állás, gyűrűn lengés és egyebek, és szerencsére az elmúlt évek sportos hobbijai is jó hatással voltak az izomzatomra, úgyhogy kifejezetten élveztem, hogy bármely gyakorlatot meg tudom csinálni a tanár után, miközben néhány lány már az alap pörgésnél izomtalanul hullott alá. Na persze a látvány és előadásmód, amit én produkáltam, nyilván csak erős fantáziával közelítette meg a tanár produkcióját, de szerencsére pörgés közben az ember csak szakaszokban látja önmagát a tükörben, így a hiányzó részek kissé felturbózott vizualizációjával meg tudtam őrizni az önmagam ösztönzéséhez szükséges sikerélmény illúzióját.

Heti egyszer jártam órára és ez elég is volt. Különösen, mert a közbeeső napokon a járás, mint hétköznapi tevékenység is nehézséget jelentett. Fektemből felkelni is csak hasra fordulva bírtam, annyira kikészültek a hasizmaim. Meg idő kellett a véraláfutásoknak is a gyógyulásra. Az egész lábszáram rendszeresen tele volt lila és fekete foltokkal. De kicsire nem adunk, minden áldozatokkal jár, stb. 

Baromira bejött a rúdon pörgés-mászás, és ha időközben nem költözünk el Londonból, talán még mindig ott kúsznék a rúdon valahol. Azért csak "talán", mert a programozás lendülete is olyan hirtelen múlt el, amilyen hirtelen jött. Pont mint a franciatanulás. És a többi.