2015 március 3.
Hombre felfedezett egy közös tengerparti futásra invitáló eseményt Couchsurfingen és mivel egyébként is készült leváltani a konditermet tengerparti futásra, csatlakozott a társasághoz. Az eseményt egy kanadai srác szervezte, aki a barátnőjével tölt Nizzában egy hónapot. Azt találták ki, hogy minden országban laknak egy-egy hónapot, aztán továbbállnak. Nahát! Ezek szerint nem csak mi... A srác informatikus, a lány meg művészet oktató.
A kiscsoportos futáson 5-en voltak. A másik két résztvevő egy francia lány és olasz barátja, akik Milánóban éltek eddig, és fél éve költöztek Nizzába. Mindketten gyógyszerészek és Monacóban dolgoznak. Monaco innen csak 1 óra busszal, vagy még kevesebb vonattal és sokan ingáznak naponta.
A futás után Hombre azzal a hírrel jött haza, hogy este vacsorára vagyunk hivatalosak. A gyógyszerész pár meghívta a társaságot az új lakásukba.
A vacsora jópofa volt. Olaszos ételeket ettünk, francia borokat ittunk.
Másnap a kanadai lány egy tengerparti festegetős programot hirdetett meg. Elsőre nem hangzott túl érdekesnek, de a társasági életem fejlesztése céljából csatlakoztam az eseményhez.
A lány utazás közben festeget és rajzolgat, ezért van nála mindenféle felszerelés, ami ehhez szükséges: vízfesték, ecsetek, pasztellek, ceruzák, papírok. Felajánlotta őket közös használatra. Még jó, mert nekem semmi ilyesmim nem volt.
Először azt sem tudtam, mit kezdjek a kiosztott aquarelle-papírommal. Nézegettem a színeket, a tájat, vártam az ihletet. Utoljára kábé 10 éve festegettem. Ha nem több...
A Nizzára annyira jellemző íves tengerpartot bámulva végülis elkezdem lefesteni, amit láttam.
Mikor legközelebb vettem részt a rajzszakkörön, már a saját ötletemmel érkeztem: kavicsokra fogok festeni. Ha az alkotás jól sikerül, akár még hűtőmágnesként is felhasználhatom szuvenyír címszóval.
A kis társasággal eléggé egy hullámhosszra kerültünk, úgyhogy onnantól gyakran csináltunk együtt programokat.
Még csak pár napja vagyunk Nizzában, de már vannak helyi ismerőseink. Jó dolog ez a Couchsurfing. :-)
A kiscsoportos futáson 5-en voltak. A másik két résztvevő egy francia lány és olasz barátja, akik Milánóban éltek eddig, és fél éve költöztek Nizzába. Mindketten gyógyszerészek és Monacóban dolgoznak. Monaco innen csak 1 óra busszal, vagy még kevesebb vonattal és sokan ingáznak naponta.
A futás után Hombre azzal a hírrel jött haza, hogy este vacsorára vagyunk hivatalosak. A gyógyszerész pár meghívta a társaságot az új lakásukba.
A vacsora jópofa volt. Olaszos ételeket ettünk, francia borokat ittunk.
Másnap a kanadai lány egy tengerparti festegetős programot hirdetett meg. Elsőre nem hangzott túl érdekesnek, de a társasági életem fejlesztése céljából csatlakoztam az eseményhez.
A lány utazás közben festeget és rajzolgat, ezért van nála mindenféle felszerelés, ami ehhez szükséges: vízfesték, ecsetek, pasztellek, ceruzák, papírok. Felajánlotta őket közös használatra. Még jó, mert nekem semmi ilyesmim nem volt.
Először azt sem tudtam, mit kezdjek a kiosztott aquarelle-papírommal. Nézegettem a színeket, a tájat, vártam az ihletet. Utoljára kábé 10 éve festegettem. Ha nem több...
A Nizzára annyira jellemző íves tengerpartot bámulva végülis elkezdem lefesteni, amit láttam.
Mikor legközelebb vettem részt a rajzszakkörön, már a saját ötletemmel érkeztem: kavicsokra fogok festeni. Ha az alkotás jól sikerül, akár még hűtőmágnesként is felhasználhatom szuvenyír címszóval.
 |
| Öt kavics, öt különböző technika: vízfesték, pasztell, filctoll, színes ceruza |
A kis társasággal eléggé egy hullámhosszra kerültünk, úgyhogy onnantól gyakran csináltunk együtt programokat.
Még csak pár napja vagyunk Nizzában, de már vannak helyi ismerőseink. Jó dolog ez a Couchsurfing. :-)
Szia!
VálaszTörlésFeltennék egy kérdést, amire lehet h nem fogsz válaszolni. Tulajdonképpen meg is fogom érteni. Tájékozott, intelligens ember vagy, tehát valószínűleg elhiszed/osztod a nézetemet abban, hogy az emberek, a magukhoz hasonló ESENDŐ embereket szokták kedvelni. A tökéletes, hibátlan, teljes elérhetetlennek tűnőket nem.
Hová akarok kilukadni?... :)
Korábbi utazásaid során vitorláson laktál egy lukban, borítékot hajtogattál, egy-két napot kempingeztél valahol, mert erre tellett...
A legutolsó igazán balul sikerült munkahelyeden pénzt is kaptál - nyilván. Gondoltuk/tam ez tartott ki Londonban. Ebből fizetted a Te részedet. De azóta röpködtetek Magyarországra, elköltöztetek Nizza-ba, kavicsokat festesz, étteremben (is) esztek, és Te is úgy szeretnél élni, hogy egy hónapot itt, egyet ott, de most már kezd ordítani a fejemben, hogy MIBŐL???????????????????????? Értem én, hogy a fizetésemből elmehetnék egy hajóra egy lukra (nem rosszindulattal mondom!!!) kempingelni. Ok.! De miért nem tudok elköltözni Nizza-ba? Helyesebben: mit csinálok rosszul, hogy nem tudok bérelni lakást? Nem tudom fenntartani úgy, hogy nem dolgozom? Nem tudnék magamnak kaját se venni, stb... Érted amit kérdezek?
Ne érts félre, nem szeretnélek számon kérni - nincs is hozzá semilyen jogom - csak úgy értem, hogy nem tudom már pusztán érdeklődéssel olvasni a soraid, mert egyfolytában az jár a fejemben, hogy ok, hogy hombre számítástechnikus és mondjuk neten dolgozik amiért fizut kap - de nem hiszem h olyan csajszi vagy, aki hagyja magát teljes mértékben eltartani, ráadásul az írásaid alapján nem szerepel a közeli terveidben a munkavállalás...
Na elég bő lére eresztettem, de csak azért h értsd, nem a kíváncsiság hajt, nem a számonkérés, hanem... hanem csak nem értem.
Gina :)
Nagyon tetszenek a festett kavicsaid! :)
VálaszTörlésAz úgy volt, hogy szereztem egy aranyat tüsszentő kecskét, és betettem a bankba :D Jogos a kérdésed, de nem tudom, mit mondjak rá. Néha én is meglepődöm, hogy még mindig van pénz a számláimon... :D
VálaszTörlésÉrtem, hogy nem támadó jelleggel érdeklődsz, bár nem értem, hogy jutottál arra, hogy nem vagyok esendő. Az én szemszögemből mondhatnám, hogy te nem vagy esendő, mert szép lakásban élsz, van ruhásszekrényed és megengedheted magadnak, hogy kettőnél több arckrémed legyen, mert nem számít a súly. Talán még autód is van... Ami nekem nincs, mert az árát elutaztam. Szóval nem vagyok elérhetetlen, csak másképp élek. És ha valaki ezért nem kedvel, hát szíve joga.
Maga a varázslat abból áll, hogy minimalizálni kell az igényeket és áldozatokat kell hozni. Biztos vagyok benne, hogy te is hozol áldozatokat a saját céljaidért. Az én céljaim és áldozataim mások, de nem elérhetetlenek. Te gyalogolnál 2 kilométert, hogy 50 fortinttal olcsóbban vegyél meg vmit? Én igen. Sok kicsi sokra megy. És itt kezdődik.
Pár példa:
Az utazásaim alatt átlag napi 4 dollárból éltem és ebben már benne volt a szállás is. Átlag! Néha többet, néha kevesebbet költöttem. Nem azt az ételt veszem meg, amit megkívánok, hanem ami a legolcsóbb és legjobban megéri. Ha erre képes vagy, sokat spórolhatsz és tovább kitart a pénzed. Szívesen eszem napokig tésztát unalmas szószokkal, ha tudom, hogy a megspórolt pénzből buszjegyet vehetek.
Fodrásznál, kozmetikusnál évek óta nem jártam, magamnak vágom a hajam, házilag készítem a gyantát, amit használok. Sminket alig használok, parfümöt, drága krémeket csak régi emlékeimben tárolok.
Ruhákat nagyon régen nem vettem magamnak. Ha vettem is vmi apróságot, nem került többe egy tál étel áránál. A legdrágább cipőm az elmúlt években (az elhasználódás miatti csere miatt) 2500 Ft volt. Te mennyit költesz cipőre és ruhára éves szinten?
Londonban napi másfél-2 órát gyalogoltam a munkába és haza, hogy megspóroljam a buszjegyet, ami kétszer másfél font, azaz napi 1200 Ft. Mehettem volna busszal is, de nem tettem.
Étteremben nem eszünk (december óta max 3-szor fordult elő). És én csak akkor, ha meghívnak. Néha kicsapongok és veszek egy kebabot vagy hamburgert. Ez belefér. De még ezekben a csóró büfékben is a legolcsóbb kaját választom. Big Macet nem eszem, mert nem éri meg.
Képes vagyok a heti bevásárlást 4 szupermarketben megvalósítani, ha van fél eurocent különbség az áraikban. Simán gyalogolok plusz 2 km-t, ha a 10 db tojás 20 centtel olcsóbb máshol. Megtennéd?
Londonban inkább hajnalban elindultam, hogy 4 órát utazzak helyi buszokkal, mert az olcsóbbra jött ki, mint felülni a metróra és odaérni 40 perc alatt. Ezért sokan kiröhögnek és lenéznek, meg lezsidóznak és leskótoznak. Ezt tartod elérhetetlennek? Esetleg irigyled?
Ennyit az "áldozataimról és lemondásaimról". Én nem tekintem őket annak, csak a cél felé vezető út kátyúinak. :D De azért átjött a képlet?
Ez az éremnek az egyik oldala. Így tart ki a kevés pénz is sokáig. A másik oldalon az áll, amihez senkinek semmi köze, hogy mi egymás között hogyan osztjuk el a pénzt. Az, hogy nem emlegetem a munkakeresést, nem jelenti azt, hogy nem is tervezem. A blogom egy útinapló, nem pedig az életem 100%-os feltárása. Elég sok minden van, amit nem írok le, mert vagy nem publikus, vagy nem fontos. Mikor Hombre kitalálta a költözködést, én épp ezerrel munkát kerestem, mert a kecske nem tüsszent eleget. Dönthettünk volna úgy, hogy Londonban maradunk és dolgozom és pénzt gyűjtök, és csak utána költözünk, de másképp döntöttünk. Ha Hombre egyedül él, épp ugyanannyit költ lakhatásra, mintha én is ott laknék vele. A havi büdzséjén nem változtat. Sőt. Mivel én főzök, megspórolja az éttermi kajálásait. De ha történetesen az lenne a helyzet, hogy teljes mértékben eltart és még a tamponomat is ő veszi, az is abszolút a mi magánügyünk lenne. Ettől nem lennék sem esendőbb, sem elérhetetlenebb.
Úgy ennyi a titok. Remélem, tisztult a kép, lehalkult a fejedben ordító hang, és remélem, sikerült barátságosan írnom, amit írtam. :) Ha nem, akkor bocs, én igyekeztem ;) :D
U.I
VálaszTörlésVannak blogok, ahol érzelmi válságokról lehet olvasgatni, meg társadalmi problémákról és megoldásokról, meg pénzügyi tanácsokról és párkapcsolatokról. Ez nem az a blog. Nekem is vannak problémáim, utazási tanácsokat is tudok adni, ha valaki kér, de ezekről nem írok a blogban. Az életem nem hibátlan, nem tökéletes és nem elérhetetlen. Tele van szar pillanatokkal, szomorú helyzetekkel és könnyekkel. De ez az én útinaplóm, amit egyszer majd rezgő kézzel és távolba révedő szemmel olvasgatok két alzheimeres emlékezetkiesés között és fenntartom magamnak a jogot, hogy tökéletes, hibátlan és elérhetetlen képet fessek benne az életemről, mert nekem így tetszik. ;)
Átjött a képlet és nem volt bántó. Örülök, hogy nem értettél félre, mert én sem akartam az lenni. Ez a kecske jó vétel lehetett :)))
VálaszTörlésEgyébként valóban van autóm de fodrásznál életemben kétszer voltam, én vágom a hajam és a gyantakészítésben is hasonlítunk :))
Köszi, hogy válaszoltál :)
Gina