Nizza és tűzijáték

2015 március 1.

Első napunkon rögtön egy reggelivel indítottunk az erkélyen, aztán nekivágtunk a város feltérképezésének.

Végigsétáltunk a tengerpart menti promenádon, összefutottunk pár karneváli járgánnyal, ami a délutáni felvonulásra készült, láttunk parkban piknikező társaságokat, tengerparton napozó emberkéket és még a hideg tengerben megmártózó vakmerőket is.

Kora délután kipróbáltuk az egyik helyi éttermet, amely egy régi, árkádos épületben, épp a tengerparton kapott helyet, és aprócska emeleti erkélyén egy keskeny asztalon, a hátunk mögül nyúlkálva szolgált ki minket a pincér. Majdnem olyan volt, mint az "otthoni" erkélyünk, csak még annál is kisebb.

Este a város ünnepséget rendezett ideköltözésünk tiszteletére. Igaz, ők úgy tudták, hogy a karnevál záróakkordjaként beharangozott tűzijátékot nézik a tengerparton heverészve, de mi átláttunk a szitán.

A franciák egyébként imádják a tűzijátékot (ki nem), nyáron (azt hiszem, júliusban) egy egész hónapon át minden hétvégén szórják a csillagokat a "tűzijáték hónapja" címen.

Az első látványosság ezúttal a "király elégetése" volt, ami úgy nézett ki, hogy a tengeren megjelent egy csónak, rajta egy király figurája, ami lassan lángba borult, majd porrá égett. Ezután kezdődött a fél órás tűzijáték.

Jó, hát ebből nem sok látszik, de a lángoló képek még ennél is több fantáziát igényelnének

Kicsit hűvös volt az éjszakai levegő, de ahhoz képest, hogy a naptár épp csak átfordult a februárból, szavunk nem lehetett.

Hazafelé még megcsodáltuk a híres Negresco Hotelt, amit már Rejtő Jenő is emlegetett egyik regényében.

Most, hogy megvolt az első városnézésünk, az első napozásunk és a tűzijáték is, úgy tekintem, hogy nizzai lakosokká váltunk. Átmenetileg...