Ezt csak suttogni merem

Valami olyat kell most mondanom, amit szerintem senki nem feltételezett volna rólam. A volt munkatársaimat most majd a padlóról kell a döbbenettől felmosni, de akikkel nem dolgoztam együtt, csak máshonnan ismernek, azok sem számitottak ilyen fejleményre. Olyan - nem várt - fordulat következett be az érzelemvilágomban, amit nehéz bevallani.  Azok az ex-kollágák, akikkel együtt szenvedtünk heti 40 órában, most inkább ne is olvassanak tovább.  Szörnyű és döbbenetes mondat fog elhangzani a számból:

SZERETEK DOLGOZNI JÁRNI

Én sem hittem volna, hogy ez megtörténhet. Hogy alig várom, hogy ott legyek a kávézóban, magamra öltsem a kötényt és a kötelező mosolyt (ami meglepő módon tényleg őszinte), és rohangálhassak a vendégek között. Hihetetlen a hangulat a pult mögött, ezerrel megy egymás húzása, mindenki jó fej, röpködnek a poénok, meg néha a söralátétek is. Azt is baromira élvezem, hogy a vendégek dobják fel néha a labdát és lehet szellemes válaszokkal szórakoztatni őket. Ami mellesleg nem kevés borravalót is hoz. Nem nagyon hittem volna, hogy a trécseléssel pénzt lehet keresni, de úgy tűnik, sikerül :-D

Igaz, hogy az elmúlt napokban eljutottam a végelgyengülés szintjére is. Minden rendszeresség elmúlt az életemből. Egyszer reggel dolgozom, egyszer délután, egyszer éjjel. Emiatt aludni már nem is birok 8 órát. Főleg, mert közben átköltöztem az új lakásba, ott meg nincs még sötétitő függöny, igy napfelkelte után nagyjából esélytelen az alvás. Ami azért gáz, mert van, hogy reggel 4-re érek haza, 10-re már mennem kéne, és az a köztes 6 óra jó lenne, ha alvással telne, nem pedig álmatlan forgolódással. Az elmúlt 5 napban összesen 20 órát aludtam. Közben rászoktam a napi 2 kávé és kóla kombóra, de már alig van hatása.

Az új lakás különben sokkal jobb, mint az előző. Itt csak 5-en lakunk, tilos a házibuli és végre egyágyas szobám van. A ház valaha hotel volt, így a szobám a folyosóról nyílik, nappali, konyha nincs, viszont a városka központjában található, és épp a sétálóutcák egyikére és egy szökőkútra néz az ablakom. Úgyhogy ha akarom, feng sui-s vizcsobogásra alhatok el... :-)

Vastag falak, boltívek a szobámban. Kilátás az ablakomból.
Reneszánsz faragott ív és öles gerendafal a lépcsőházban.

A hátrány, hogy most már nem csak a lépcsőn kell leszaladni, hogy a munkahelyemre érjek, hanem 4 perces sétát kell tenni. Vagy 2,5 perces sprint futást, ami nálam a gyakoribb, mivel állandóan késében vagyok. Hja, azért van, ami nem változik... :-D

Szerdára végre szabadnapot kaptam. Hurrá! Ezen kivül még 1 szabadnapom lesz júniusban. Hát nem viszem túlzásba a pihenést, de mivel a munkám most a szórakozásom is, nem bánom. Meg különben is, mivel nem állandóan nappal dolgozom, nem olyan nyomasztó ez, mint a hétfőtől péntekig irodában gunnyasztás. Arról nem is beszélve, hogy itt 10 nap alatt megkerestem annyi pénzt, amennyit 1 hónap alatt a bankban, szóval még motiválva is vagyok :-)

Épp úgy alakult a beosztásom, hogy kedden reggeles voltam, csütörtökön meg este 8-ra megyek, igy gyakorlatilag 2 teljes szabadnapom van. Ideális helyzet ahhoz, hogy meglátogassam kaszinós barátaimat Überlingenben.

Kiváncsi vagyok, milyen őrültség vár rám megint :)