Még egyszer

Überlingen a tó másik végén fekszik. Állitólag szebb, mint Lindau. Hmm. Erre kiváncsi leszek.

Kedd este indultam autóval. A Bodensee partja mellett vezet az út. Gyönyörű a táj! Balra a tó, mögötte osztrák, majd félúttól a svájci hegyek, aztán Überlingennél megint Németország van a túlparton. Az út a jó magyar szokás szerint a falvakon vezet keresztül, ami engem nem zavar, de az autópályához szokott németek azért morognak miatta. 50 km a táv, és kb 70 perc alatt teszem meg. Hulla fáradt vagyok, előre szóltam Szinisának és Markonak, hogy én vacsora után húzok aludni. Megérkezem. Arra számitok, hogy Dolores is ott lesz, de nem. Helyette viszont egy svájci házaspár üldögél a teraszon. Tegnap ismerkedtek meg velük valami pubban és most argentin steaket grilleznek a tetőteraszon. Miért nem lepődöm meg? :-)

Bodensee panoráma a tetőteraszról

Kellemes estét töltünk együtt, majd 11 körül kezdek leszédülni a székről. Aludnom kell. Szini kitalálja, hogy menjük hajókázni. Hova?! Azt nem tudja, de ilyenkor szép a tó. Ebben igazat kell adnom neki. Ha nem lennék ilyen dögfáradt... Pár percnyi hezitálás után belátom, hogy ha most lefekszem aludni, ők meg valami fergeteg partyba csöppennek, örökre bánni fogom, hogy nem mentem velük. Majd alszom eleget a koporsóban - biztat a svájci házaspár is. Hja, és ez az örök alvás egyre közelebb kerül, ha igy folytatom...

Irány a hajó. Tényleg, még meg sem néztem, mi a hajó neve. Once Again. Még Egyszer. Haha :-)
Aki ezzel hajókázik, az még egyszer fog :-) Eddig stimmel....

Felberreg a motor, kiúszunk a kikötőből. Üvölt a zene, hasitjuk a hullámokat, távolodnak a parti fények. Úgy érzem magam, mintha egy moziban ülnék és filmen látnám az egészet. A testem jelen van, de olyan álmos vagyok, hogy szinte kivülről figyelem magam. Lehet, hogy hamarosan felébredek és kiderül, hogy ez az egész, ez a Lindau sztori, a hajózás, a kaszinó, a bulik, a munka, ez mind csak álom volt? Hirtelen nem vagyok biztos benne, hogy nem álom-e az egész. Aztán kikötünk. Meersburg. Nem fáradunk azzal, hogy a kijelölt kikötőt használjuk. Megállunk közvetlenül egy bár teraszánál, átmászunk a part korlátján és rendelünk valami koktélt. A svájci házaspár közben elköszön. Hárman maradunk. Sima Caipirinját iszom, ami elvileg nem brutál erős, de amilyen kimerült vagyok, rövid idő alatt kiüt. Szini rendel nekem egy liter sima vizet, de már mindegy. Éber álommá válik az életem. Forog a világ. Valamikor valahogy beszállok a hajóba, mire a fiúk eloldják a kötelet, én már majdnem alszom, de azzal a fajta alvással, mikor hallja az ember, mi történik körülötte. Felberreg a motor, megyünk valamennyit, aztán hallom a vasmacska láncait. Kikötünk. A tó közepén. Szini megint túl részeg ahhoz, hogy egy zsúfolt kikötőben kikössön. Nem baj, szeretek hajón aludni. Érdekes, hogy a hajón nem is forog a világ körülöttem. De jó! Elringatnak a hullámok. 

Parkoló a vízen. Árbocok erdeje a végtelenségbe nyúlóan.
Már értem, miért nem mertünk ide részegen beparkolni...

Reggel 8-kor arra ébredek, hogy már a kikötőben állunk, és Szininek nyoma veszett. Marko meg ezerrel alszik. De jót aludtam! Éhes vagyok. Diszkrét zörgéssel próbálom Markot "véletlenül" felébreszteni. Elég reménytelen. Na, akkor próbálok még aludni. Kifekszem a hajó teraszos részére (nemtom mi a rendes neve). Ejtőzöm még 2 órát, de közben fülledt meleg ereszkedik a kikötőre. Nagggyon éhes vagyok. Felébresztem Markot, jelzem, hogy zuhan a vércukrom. Nagyon megértő. Jó, jó, mindjárt felkel. Úgy 15 perc után belátom, hogy nem fog. Akkor szerzek magamnak kaját. A gond csak az, hogy a kocsim a garázsukban áll, gyalog meg szerintem itt nincs semmi a környéken. Én meg már szédelgek. Hát akkor Marko igy jártál. Most pedig felkelsz :-D

És Marko felkel. A fülledt melegtől közben rámtapad a farmer, este nem mostam le a sminkemet, zuhanyozni és enni akarok. Kezdek kicsit nyűgössé válni. Felsétálunk a lakáshoz. Marko becsenget. Mi a fenének? Szini nem dolgozni ment? Hát elvileg igen, de azért ő inkább becsenget. Nem értek semmit, ő meg nem magyaráz. Jó, akkor csengetünk. Motoszkálás bentről. Tényleg nem dolgozni ment. Marko tud valamit, de nem mondja. Várunk. Megint csengetünk. Kulcs belülről a zárban. Várunk. Mindjárt összeesem. Ennem kell. Sorsomba beletörődve leülök a földre. Még közlöm Markoval, hogy ha hullafehéren eldőlök, sörgősen adjon a számba egy darab kenyeret. Látszik, hogy nem érzi a helyzet súlyát. Mosolygok, de tényleg szarul vagyok. Az ajtó csak nem nyilik. Aztán Marko kap egy sms-t. Látom a fején, hogy ő sem örül. 

- Menjünk, reggelizzünk valahol - mondja. - Szini nincs egyedül.

A kandúr mindenit! Gondolhattam volna....

Beülünk egy kávézóba, helyreáll a vércukrom. Dumálunk. Mindenféléről. Egyszer csak megkérdezi:

- Te, Magyarországon milyen dolgokat lehet látni még Budapesten kivül? Többször voltam már Bp-en, de máshol még nem. És utálom a beskatulyázást, de nálunk az él a köztudatban Magyarországról, hogy Budapesten kivül nincs semmi.

- Hm, hát.... Sok szép minden van, de tény, hogy az ország Budapest központú.

- De miért?

- Ennek történelmi magyarázata van. Tudod, a világháború előtt Magyarország nem ilyen kicsi volt...

- Igen, tudom. De mielőtt folytatod... nehogy azt kezdd el mondani nekem, hogy még tengeretek is volt!!! Mert az a miénk!

- Ööööö. LOL. Ott a pont. Szóval akkor úgy kezdem, hogy Magyarország útszerkezete az első világháborúig, mikor Horvátország is a Monarchiához tartozott és ezen keresztül szinte saját tengerünk volt... Jó igy? :-D

- Igy jó :-D Csak rosszul érint, mikor osztrákokkal beszélek, és előjönnek a saját tenger dumával. 

- OK, megértem. Ilyen az, ha két patrióta találkozik és ugyanazt a dolgot más szemszögből látja... Vicces.

És tényleg. Ugyanolyan hévvel beszél a hazájáról, mint sokan a barátaim közül. Csak az ő szemében Abbázia Opatija, Szabadka Subotica, Nagymagyarország tengerpartja Horvátország tengerpartja. Nem megyünk bele a részletekbe. Mindketten ismerjük a történelmet. Tapintatos kompromisszummal kezeljük a témát.

Dél körülre tiszta a levegő a kecóban.  Végre zuhanyozhatok!!!