A szállásadóm jó fej srác. A szülei magyarok, de ő spanyolországban született, és soha nem élt magyarországon. Ennek ellenére tökéletesen jól beszél magyarul. Megdumáljuk a CS ötlet furcsaságát, és hogy rá is csodabogárként szoktak nézni, mikor vadidegeneket vendégül lát. Megreggelizünk, aztán útnak indulok. Megyek vissza Lindauba. Ha már ennyire tetszett előző este...
Rutinosan rögtön a Marmorsaal felé veszem az irányt, hogy csekkoljam az emileket, válaszoljak a tegnapi szállásajánlatokra, melyekre a nagy kapkodásban este már nem reagáltam. Baromi hangulatos ez a hely! A terasza alig pár méterre van a tótól, a falakat belül márvány boritja (ez volt hajdanán a pályaudvari előkelő váróterem), Mona Lisa figyel az ajtó mellől. Eklektikus a berendezése, és valahogy olyan kellemes az aurája. Bakker! Megkérdezem, nem akarnak-e felvenni dolgozni :-D
És LOL. Akarnak. Este már kezdhetek is. Szállást is adnak. Pénzért persze, de tök olcsón. Szuper! :-)
Ez aztán a szabadság, amire vágytam! Megtetszik egy hely és egyszerűen itt maradok. Valamiért elbűvölt ez a Lindau. Még nem voltam más városban a Bodensee-nél, lehet, hogy bármelyik másik városka igy megtetszett volna, de ez most mindegy. Azt éreztem, amit anno New Yorkban: szeretnék itt lakni. És most tessék, itt a lehetőség.
Hihetetlen szabadság érzést ad! Enyém a világ! Bárhol lehetek, ahol akarok!
Szerelmes vagyok az életbe! :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése