Szilveszter

Szilveszterre bulit szerveztünk. Nálunk. A teraszon.

Mindenki hoz valamit alapon.

A buli olyan franciásan lazára sikerült.

Az egész az olívabogyóval kezdődött.

Ülünk a kertben, sör, koktél, chips. Mint minden buli kezdete. Jó, jó, otthon Szilveszterkor a kert nem játszik, de különben ugyanolyan.

8-ra megtelik a kert, páran átülünk a teraszra. Valaki hozott olívabogyót. Jó dolog a kanapén heverve eszegetni. Csak ne kéne mindig felülni, hogy a magot a hamutartóba (ami mellesleg egy emberi fej nagyságú tengeri csiga - itt mindenki ilyen saját kezűleg halászott hamutartót használ) dobja az ember.

Hát ne keljünk fel!

Fekve célbaköpés a hamutartóba. Az első próbálkozás előtt az ember bizonytalanul néz körbe. Ilyet mégsem illik. De amíg az egyik hezitál, a másik már céloz is, lő és mellé. Mindenki elveszi az asztalról a poharát. Biztos ami biztos. Forog a hamutartó, repkednek a magok, fogy az olíva. Percek alatt egyre többen csatlakoznak a játékhoz.

Ja, ezek itt felnőtt, 30 körüli emberek ám! : D

Helyi szokásnak bizonyul a koreográfiára táncolás. Egy ember elkezdi a lépéseket mutatni, a tömeg meg másolja, ebből szervezettnek (erobikosnak) tűnő csoporttánc jön létre.

Éjfélre már jó a hangulat. Kíváncsi vagyok, hogyan zajlik itt az újév köszöntése. Várom a visszaszámlálást. 11.58. Nemsokára. Mindenki feláll a fotelokból, pohár a kézben. Elő a pezsgők (igazi pezsgő, nem habzóbor, mert ezek itt kényesek az ilyenre). Még kb 1 perc lehet éjfélig, mikor kibontják a pezsgőket és elkezdenek tölteni. Milyen felkészültek. Biztos azért, hogy pontban éjfélkor tudjunk koccintani. Na, lassan számolhatunk vissza?

De nem. Mindenki elkezd boldog új évet kívánni egymásnak. Hé! Mi ez?! Már éjfél van?! Hol a visszaszámlálás? Hol a pontosság? Milyen dolog ez? És mi van, ha még nincs is éjfél? Úgy tűnik, ez itt senkit nem zavar. Öntik egymás szájába a pezsgőt az üvegből.

Hiába van poharam, nem úszom meg a beöntést. Úszik az arcom meg a ruhám a pezsgőben, csípi a szememet a buborék. Francia humor.

A hangulat hajnali 2 körül hág a tetőfokára, mikor valaki megtalálja a fürdőszobában a pumpás folyékony szappant. Én a teraszon ültem éppen és csak az tűnt fel, hogy a félmeztelen, vizes felsőtestek száma feltűnően meggyarapodott a konyhában.

Benézek a teraszajtón és elsőre értelmezhetetlen kép fogad. Ketten hasalnak a földön és úszó mozdulatokkal vonaglanak. 

Érdeklődve várom a magyarázatot, amit a következő pillanatban meg is kapok. 

A földön vonaglók felkelnek, közben 2 másik játékos nekikészül a konyhapult előtt. Elrugaszkodás, és . . .  csúszás a szappanos, vizes konyhakövön. Hason. Meztelen felsőtesttel, mert az jobban siklik. Cél a szemközti fal elérése. Ami úgy 5-6 méter. 

Ismételten felhívom a figyelmet a tényre, hogy itt elvileg felnőtt emberekről van szó : D 

És mint ilyen, én is elgondolkodtam, hogy beszállok a játékba : ) 

Csak amíg hezitáltam, valaki fokozni akarta a mutatványt és rumot locsolt a kőre, aztán próbálta meggyújtani, mert tűzön csúszni mégiscsak viccesebb. Legalábbis a nézőknek. Szerencsére az elképzelése megvalósításáig nem jutottunk el, viszont a célbacsúszás is véget ért.

Hajnalig tartott a dínom-dánom. Az év első napfelkeltéjét még közösen néztük meg, aztán lassan elszivárgott a nép hazafelé, a kertben elszenderedett matt részegeket behúztuk az étkezőbe (hátha esik az eső éjjel), néhányan székpárnákon megágyaztak maguknak a konyhakövön, a szerencsések pedig még jó időben einstandolták a helyüket és bealudtak a teraszon a kanapékon.

Január elseje egy közös takarítással és délutánig tartó reggelivel indult, majd ebéd címszóval megetettem lakótársaimat magyaros lencselevessel, nehogy elszegényedjenek 2013-ban.

Az év első napfelkeltéje nyugatról nézve
(Olyan, mintha a nap sugarait látnánk, pedig az nem lehet, mert nyugat felé néz a terasz)