Esküvő a parton elefánttal

2014 október 30.

Két család száll meg a hotelben épp. Mindkettő esküvőre jött. A sajátjukra.

Az egyik családban van már egy 5 éves közös gyerek, csak eddig nem tartották fontosnak az esküvőt. Most nászúttal egybekötve tartják meg. Jöttek a menyasszony szülei is, meg az öccse.

A másik ifjú párt is a lány szülei kísérték el. És az ő öccse is eljött. Érdekes statisztika :)

Az esküvői szertartásokat egyéni ízlés (és pénztárca) szerint lehet megrendelni.

Nálunk az egyik család a virágos díszítésre helyezte a hangsúlyt, a másik elefántot kért.

Mindkét esküvőt október 30-án tartottuk. Az egyiket délután 3-kor, a másikat 4-kor.

Az esemény előtti napokban már mással sem foglalkoztunk, mint a szervezéssel. Le kellett foglalni a díszleteket, megszervezni az odaszállítást, megrendelni az elefántot szállítással, időpontra, megrendelni a táncosokat és énekeseket, akik a házasulandókat kísérik és köszöntik, ugyanez a ceremóniamesterrel, aki a szertartást vezeti. Az egyik pár kért anyakönyvvezetőt is, azt is meg kellett rendelni és időpontra odahívni. Közben esős lett az idő, kellett valami sátor is vészesetre.

Ezek teljesen normális részletfeladatai egy kis rendezvény leszervezésének. Európában. De nem itt.

Így néz ki a helyszín jó időben, tisztán

Pár nappal korában kimentünk a helyszínre, egy csendes tengerpartra, ahol szépen benyúlik a víz fölé egy pálma, és ez ideális háttér a fotókhoz. A part tiszta kosz volt. A legutóbbi vihar óta még senki nem szedte össze a fövenyre kisodort műanyag palackokat és fél pár papucsokat. Gabi megbeszélte az egyik környékbelivel, hogy kis pénzért cserébe másnapra összeszedik a szervetlen hulladékokat, az ágakat pedig homokkal befedik.

Megrendeltük az elefántot 3-ra, a poruwa virágkaput fél 3-ra, az anyakönyvvezetőt szintén 3-ra, a sátrat 2-re, a táncosokat két időpontra, egyszer 3-ra, egyszer meg 4-re.

Két nappal az esküvő előtt az egyik család aggódott a minden délután menetrend szerint érkező zivatar miatt, azért 4 óra helyett inkább 2-re kérték az esküvőt. Gyorsan végighívtunk minden szereplőt és átszerveztük. Az elefántos tehát marad 3-kor, a másik meg előreugrott 2-re. 

Egy nappal az esemény előtt a másik anyósjelölt kitalálta, hogy ezzel az átszervezéssel ők hátrányos helyzetbe kerültek. Ők is korábbra kérik. Utólag kiderült, hogy a menyasszony és a vőlegény teljesen elégedett volt a 3 órás időponttal, de mire ez a hír hozzánk is eljutott, már újra átszerveztük az egészet, most fél 2-re.

A gond azzal van itt (és ennyi módosítás után máshol is ezzel lenne), hogy belezavarodnak a szereplők a programba, ráadásul nem is veszik innentől komolyan az időpontot, hiszen látják, hogy állandóan változik. Na, nem mintha különben bárki bármilyen időpontot komolyan venne ebben az országban - úgy zárójelben.

Szóval összeszerveztük a transzfert, melyik család mikor lesz odaszállítva a helyszínre, ki hogyan váltja egymást, ki jön előbb, stb, stb.

Egész reggel esett az eső, már kezdtünk aggódni, hogy az időjárás meghazudtolva önmagát nem vált át délben napsütésre, ahogy szokott.

Gabi ment előre az első családdal, én később mentem az anyakönyvvezetővel, akit tuctuc-kal vettünk fel a lakásánál.

Mikor Gabi megérkezett a tengerpartra, a sátornak már állnia kellett volna, a homokfövenynek tisztának kellett volna lennie, az elefántnak díszes ruhában kellett volna valahol várakoznia.

Ehhez képest a műanyag palackok szanaszét hevertek a parton, a sátras sehol, az elefánt sehol. Gabi elkezdett vadul telefonálni, miközben fél kézzel a szemetet szedte. Kiderült, hogy mivel reggel esett az eső, mindenki azt feltételezte, hogy elmarad az esküvő, ezért nem jöttek. Most nyilván megfordul minden ésszerűen gondolkodó ember fejében a kérdés: Miért nem kérdeztek rá, hogy elmarad-e? Miért döntötték el egy feltételezés alapján, hogy elmarad? Mi az, hogy le vannak előlegezve és nem jönnek?!

Igen, ez fordult meg a mi fejünkben is. Aztán az egyik helyi származású segítő jóbarátunk elmagyarázta, hogy mindenről mi tehetünk. Nekünk kellett volna reggel végigtelefonálni minden szereplőt és még egyszer elmondani nekik, hogy igen, lesz esküvő, igen, aznap lesz, igen, kell táncolni, igen, ide kell jönni, igen, fogat kell mosni és pisiljenek is előtte, igen, jöjjön Fáni is. Jó dolog felnőtt emberekkel együtt dolgozni.

A reménytelen helyzethez képest gyorsan rendeződtek a dolgok. A fél kettes kezdésből ugyan nem lett semmi, de 2-re már felállították a virágkaput, virág is volt rajta, az elefánt is megérkezett, csak díszruhát felejtettek el hozni neki, a sátras ember is feltűnt a színen. Mindeközben az első násznép türelmesen várakozott és tengerparti esküvői fotókat készített.

Ezalatt én a tuctuc-ban ültem az anyakönyvvezető háza előtt és arra vártam, hogy elkészüljön a hölgy és végre indulhassunk. Még csak 10 perce kellett volna elkezdeni a szertartást és még oda is kell érni. Mikor megérkeztünk, a sátor már épült és az elefántot is sétáltatták le a parkolóból. Alakul ez...

Hamarosan került ruha is az elefántra és a táncosok elkezdték a vőlegény felvezetését.

A vőlegény leparkolt a virágkapunál, a táncosok és az elefánt pedig odakísérte hozzá a menyasszonyt.

A nagy kavarodásban a menyasszonyi csokor a kocsiban maradt, a kocsi meg közben elment a másik családért, de a násznép hősiesen mosolygott tovább. Sütni kezdett a nap.

A hagyományos szingaléz esküvő a poruwa szertartás szerint zajlik. A koszorúslányok énekelgetnek valamit (közben vakaróznak, meg nem képesek rendesen állni, pedig előre kértük őket, hogy próbáljanak tekintettel lenni arra, hogy ők itt a díszlet részei a fotózáshoz, de még így sem sikerült fegyelmezniük magukat), a táncosok dobnak pár szaltót, a szertartást vezető ceremóniamester meg szingalézül kántál.

A szertartás végén kettéhasítanak egy kókuszdiót. Ha a kókusz szép törés mentén hasadt, akkor jó házasság lesz.

Mire lezajlott a ceremónia, az anyakönyvvezető asztala is megérkezett. A sátor még épült, de mivel úgyis sütött a nap, ez már senkit nem érdekelt.

Legvégül az immár házaspár tett egy kört az elefánton.

És ebből az élményből persze megbocsáthatatlan bőn lett volna kihagyni az 5 éves csemetét.

A szállodába visszaérve nászutas hangulatba öltözött a friss házasok szobája. Friss virágokból kirakott jókívánság fogadta őket.