2014. december 9., kedd

Továbbcuccolás

2014 november 9-10.


Teltek a napok, strandra jártam, olvasgattam, vártam. Vártam, hogy megbeszéljük, hogyan tovább. 

Közben étterembe jártam enni, mert a villában főzni nem lehetett, fogyott a pénzem, céltalan és költséges volt az egész ottlétem. Munkatapasztalatért mentem Sri Lankára, nem nyaralgatni. Meddig fog ez tartani? Meddig érdemes várni, hogy a szakács eltűnik?

Négy napja hédereltem a villában, és a srác, aki felajánlotta, hogy ott maradhatok első éjjel, már célozgatott rá, hogy kereshetnék másik szállást. De mit? És mennyire hosszú távút?
Megnézegettem a helyi kanapészörfösöket, hátha akad valami szimpatikus egyén, de csupa referenciával nem rendelkező helyi, aki már a személyes bemutatkozásnál is "my best friend"-ként hivatkozik az ismeretlen vendégekre. És ki tudja, ki a rokona vagy a barátja a szakácsnak. Nem bízom a helyiekben. De akkor hova menjek? Panzióra nem lesz pénzem. Meg hát ismét ott a kérdés: MEDDIG? Meddig várjak arra, hogy a szakács magától távozik? Mit csináljak addig? Nyaralgassak?

Megbeszéltük Gabival, hogy másnap elköltözöm az átmeneti szállásról. Valahova.

Este, mikor visszaértem a strandról, érdekes kis helyzet fogadott a villában. Sötétek voltak az ablakok, de nyitva volt a bejárati ajtó és egy autó állt az udvarban. Vendégek vannak? Remélem, nem a tulaj, és nem bukik le a srác, hogy ingyen lakom ott.

Bementem az ajtón. A nappaliban, a sötétségben néhány elemlámpás férfi motoszkált. Bakker. Betörők?! Barátságosan köszöntem és ártatlanul a karbantartó srác után érdeklődtem. Mintha csak váratlan vendég lennék. A pasik hülyén viselkedtek. Lehet, hogy tényleg betörők. Gyorsan becsuktam az ajtót, kihátráltam és az udvarról felhívtam a srácot. Megnyugtatott, hogy tud a furcsa vendégekről, valami fotózásra adta bérbe a helyet, de menjek csak be nyugodtan a szobámba, ő is jön nemsokára.

Bevackoltam magam a kis birodalmamba. Pár óra múlva kopognak. A karbantartó srác volt. Közölte, hogy épp egy híres Sri Lankai magazinnak készítenek fotókat a pacákok a nappaliban és a fotós érdeklődik, hogy vállalok-e bikinis fotózást. Hát nem tudom, hogy ennél kreténebb még lehet-e a helyzetem Sri Lankán. Kedvesen visszautasítottam a lehetőséget és gondolatban azonnal csomagolni kezdtem. Tényleg jobb, ha elköltözöm. Persze a srác nem adta fel: 

- Sokat fizetünk.
- Nem érdekel a pénz, köszi. 
- Híres leszel.
- Az sem érdekel, de nagyon kedves, hogy rám gondoltatok.
- Hát akkor jó éjszakát.

Megállapítottam, hogy nem viselem túl jól a szingalézek európai nőkkel kapcsolatos gondolatvilágát. Először a szakács és a pofon, aztán a rendőrfőnök és a célzásai, most meg ez a srác és a fotózás.

Talán meg kéne fogadnom a rendőrfőnök (és szinte minden barátnőm) tanácsát: 

El kéne húznom innen....


2 megjegyzés: