Szegény Gary felajánlotta, hogy eljön velem Netbookot és helyi SIM kártyát venni a mobilomhoz...
A harmadik üzletben (Metro Áruház jellegűek) végül találtam egy szimpatikus netbookot. Gary nagyjából ekkor bánhatta meg, hogy egyáltalán meghivott (hol van ezen a billentyűzeten a hosszú i? na mindegy) magához vendégnek.
Pedig akkor még nem tudta, hogy a következő fél órában a fél üzlet körülöttünk fog ugrálni, mert sikerül olyan kérdéseket feltennem a netbookkal kapcsolatban, amit senki sem tud megválaszolni. :)
Miután hosszas válogatás után végre megvettem egyet, és Gary is hősiesen őrizte a mosolyt az arcán (hiába, ez itt Amerika), még elkövette azt a hibát, hogy beengedett egy drogéria jellegű üzletbe.
Lányok! 20 méter hosszan, embermagasságig csak szemhéjpúder... Még jó, hogy Garynek 3 lánya van, igy rutinosan ebéd előtt szabaditott rá az üzletre. Az éhség meg nagy úr. Nagyobb, mint a választék :D
Kalandjaim a nagyvilágban
