Az amerikai konyha alapszabálya: végy bármit és adj hozzá cukrot.
Mindenhez.
De tényleg!
A natúr joghurthoz, a paradicsomszószhoz (igen, ahhoz otthon is adnak, de nem ENNYIT), a salátaöntethez, a normál majonézhez (tisztára mint vmi vaniliaöntet), a kenyérhez (!!), a natúr mirelit csemegekukoricához. Aki nem megszállottan olvasgatja az ételek összetevőit a dobozok hátoldalán, annak talán fel sem tűnik, de mivel én egyébként is kevés cukrot eszem, egy idő után levágta a biztositékot, hogy képtelenség édes-mentes ételt találni... A csúcs a kenyér volt: teljes kiőrlésű magos kenyér. Cukorral. Brrr.
Különben tetszik az izlesviláguk. Nemzetközi konyha angol alapokon amerikanizálva.
Reggelire forró vizben áztatott zabpehely (természetesen mézzel), vagy amerikai palacsinta juharsziruppal, vagy tojásrántotta hagymával és olvasztott sajttal (ezt biztos a magyar emigránsok honositották meg), vagy besamel mártásban úszó darált sertéshús édes pogácsára öntve (igen, ez fura, de egész ehető), esetleg toast mogyoróvajjal.
Minden gyors, egyszerű, kényelmes. Előre gyárott, dobozolt ételek (a reggeli palacsinta is porból készül - kérdeztem, de nem tudják az eredeti receptet). Minden alacsony zsirtartalmú, kalóriaszegény.
Rengeteg salátát esznek, mindenhez szószt tesznek (már értem, miért adnak a Mekiben szószokat a krumplihoz), alig esznek kenyeret (szóval mégiscsak a cukor hizlal ennyire...). Alig esznek húst. Kb hetente 1szer. Ez tök jó. Legalább nem kell plusz köröket futnom a vegaságom miatt, mint otthon.
A kávé és üditő fogyasztása általában korlátlan az éttermekben. Egyszer megveszed, aztán iszol, amennyit akarsz. Ha reggelizni ülünk be vhova, a pincér rendszeresen körbesétál és rátölt kávét a csészében lévőre (épp mire kikeverem a megfelelő tejszin-cukor arányt, úgyhogy nem győzőm rejtegetni a csészémet).
Érdekes, hogy nem eszik halálra magukat, mégis elég sok a túlsúlyos, de azért nem annyi, mint amennyit az előitéletek alapján vártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése