Hajnali 3 óra 30 perc. Körülbelül. Nincs erőm megnézni az órát. Nem akarom kinyitni a szemem. Nem akarom kinyitni a fülem. Jimmyre gondolok. Zámbóra. A revolverére. Meg arra a fűzfánfütyülő réznyomorult baromarcú kakasra, amelyik épp az ablakunk alatt állva próbálja szent meggyőződésből felkukorékolni a napot az égre. Könyörgöm, napkeltéig még legalább 2 óra, de inkább 3!!!
Azt ne mondd, hogy elnézted az órát, te dög!
Remélem, nem akarsz egész napfelkeltéig itt rikácsolni!
De :-(
Pár óra szenvedés után végre felkel a nap, a kakas meg bekussol. Illetve bekussolNAK. Merthogy közben ketten lettek. Zúg a fejem. Ha jól számolom, a 15 mp-es átlaggal, kb. 500 db kukurikú hangzott itt el. Visszaaludni már nem tudok. Arról álmodozom, hogy felkelek és felrúgom valamelyik dögöt. Ha már lelőni nem tudtam.
Gyors merülés a tengerben (reggeli zuhany cimszóval), majd irány a reggeli. Babpüré, tojásrántotta, tortilla.
Az a jó a közép-amerikai konyhában, hogy változatos. Bármit rendelhetsz, amit akarsz, feltéve, hogy rántottát, babpürét, tortillát vagy banánchipset akarsz enni.
Pár óra ejtőzés a stégen, búcsú, visszagyaloglás a másik szigetre. Várjuk a hajót, ami visszavisz a nagy viz másik oldalára. Uff.
A szigeten közben összefutunk a kanadai házaspárral, akiknek szállodájuk van. Tényleg kicsi a világ! És tele van ismerőssel!! :D
Újra autóban. Indulunk vissza, a reptér irányába. Holnap repülünk.
Útközben találomra megállunk egy partszakaszon. Helyi buliba csöppenünk. Helyi zenészek szórakoztatják magukat és a környékbelieket. Barátságosan meginvitálnak.
Egy helyi részeg öreg párzási táncra emlékeztető ágyékrázást ad elő. Felveszem videóra, de nem ugyanaz az élmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése