Gazos buli

2014 január 5.

A garden party jó dolog. Összejön pár ember valaki kertjében (ideális esetben a kerttulajdonos tudtával) és eszik, iszik. Ilyenen már voltam párszor. Legutóbb is pont itt, Oamaru-ban.

Most viszont egy gardening party-ra kaptam meghívást. Kertész buli. Ha ez az, amire gondolok, akkor nem annyira tetszik.

(G)Az volt.

Sophia barátnőm hívta meg pár barátját egy közös, vasárnap délutáni gazolásra. Milyen szuper ötlet. Majdnem olyan, mint a 2011-es karácsonyi ajándék, amit amerikai barátom lányától kaptam: Lehetőséget, hogy a csöves konyhán ebédet osszak. Milyen figyelmes programjavaslat ez is. Nem csak hasznos időtöltés a barátok társaságában, de még tanulhatunk is a haszonnövényekről. 

Ennek hiányában biztos halálra untam volna magam a teraszon napozva egy könyvvel és egy itallal a kezemben. Jó, ha az ember barátai ilyen gondoskodóak :D

Délután 3-kor kezdődött a buli.

A munkából mindenki kivette a részét. Ki így, ki úgy. Robert napozással és gitározással járult hozzá a közösség építéséhez. Ed a kajákat hozta és készítette elő. Ed 7 éves lánya, Layla folyamatos kiabálással és az idegeink táncoltatásával töltötte az időt.

Én egy másfél órányi aktív krumpliszedés után elvesztettem a lelkesedésemet és ösztönösen a jól bevált munkamódszeremhez folyamodtam: elfoglalt arccal rohangáltam ide-oda mindig más-más eszközzel a kezemben. Teljesen úgy tűnt, mintha valamit csinálnék :D Aztán néhány perc után rájöttem, hogy tök hülyeség itt bohóckodni. Nem fognak "kirúgni", ha felvállalom, hogy ledolgoztam a munkaadagomat. Úgyhogy leültem egy gyömbérsörrel a kezemben és élveztem a délutánt. Fejlődik a jellemem. Már nem érdekel, megfelelek-e mások elvárásainak. Mondjuk ilyen hozzáállással Magyarországon nem lehet boldogulni, de szerencsére úgysem tervezem, hogy hosszabb időt töltök arrafelé.

A kert nagyon érdekes volt. Egyáltalán nem hasonlított a magyar kertekre. Nem is vesszük észre, de mi, magyarok ösztönösen egy alap logikával, úgy is mondhatnám, józan paraszti ésszel rendelkezünk. 

Véleményem szerint ez a magyar nyelv miatt van, aminek használata közben bonyolult agyi műveleteket végzünk tudat alatt (ragozás, egyeztetés, teljes hasonulás, stb.). Egy egyszerű mondat kifejezéséhez több szót kell másodpercek töredéke alatt úgy egymáshoz illeszteni, hogy közben figyelünk a magas és mély magánhangzókra (-val -vel), a teljes hasonulásra (ház-val, házzal), a ragok és jelek sorrendjére (házat, házunkat, házainkat), a más nyelvekben külön szóként szereplő módbeli és időbeli segédigék beolvasztási szabályaira (you could hear it / du konntest es hören / potevi sentirlo / halhattad) és a tárgyas ragozást vagy az igekötőket ki ne felejtsem...

Ezzel folyamatosan karban tartjuk az agytekervényeinket. Szerintem...

Szóval még ha nem is tervezzük, akkor is valamilyen szinten rendszerezetten tesszük dolgainkat. Mármint más népekhez viszonyítva.

Aztán lehet, hogy tévedek és csak nagyon szerencsés vagyok, hogy értelmes emberek között mozgok :D

Mindenesetre nekem nagyon furcsa volt, hogy a kert különböző részein nőtt szanaszét a krumpli és a bokrok mellett néhol eper, néhol hagyma, brokkoli, cékla növekedett. A spenót sem egy csoportba volt vetve, hogy legalább esély legyen megtalálni a leveleket, hanem úgy találomra, mintha a szél kertészkedett volna tavasszal, itt-ott lehetett pár levélcsoporttal találkozni. A virágoskert sem volt szigorúan elkülönítve. Békésen burjánzott egymás mellett a dísznövény és a borsó. A munka nagy része abból állt, hogy azonosítani kellett a növényeket, majd a számunkra gyomnövénynek tűnő töveket eltávolítani a haszonnövények közül, miközben a szedésre érett krumplit, répát, akármit is be kellett takarítani.  Érdekes volt.

Én eddig többnyire olyan szisztémákkal találkoztam, ahol az azonos növényeket többnyire egy helyre ültették, de legalább a föld alatt és felett termőket elszeparálták. Csak praktikussági okokból, hogy könnyebb legyen gondozni, megtalálni és szüretelni.

Mondjuk, ha egyébként is a barátaimmal akarnám elvégeztetni a karbantartást, lehet, hogy én sem fáradnék az ültetési renddel... :-D