Úgy látszik, a letelepedett életmóddal jár, hogy recepteket osztok meg. Sorry mindenkinek, aki az úti kalandjaimra kíváncsi :-D Olyan most épp nincs egy ideig...
Utazás közben az ember a szükséges minimumnál több időt nem szokott a konyhában tölteni, de előfordul, hogy néha megszáll a konyhatündér.
Ilyenkor egy gyors, olcsó, egyszerű, de különlegesnek tűnő sütit szoktam csinálni. A vadidegen konyhák vadidegen sütőinél sosem lehet tudni, hogy egyáltalán működnek-e, és ha igen, hogyan, ezért sütés nélküli tortát vállalok csak be.
Nem kell hozzá más, csak fél óra szabadidő, egy tortaforma (ha nincs, egy kisebb lábos is jó), egy habverő meg egy (vagy két) tál a keveréshez. Ezeket még a legfelszereletlenebb konyhában is össze lehet kukázni.
Az ízesítés a rendelkezésre álló hozzávalóktól függően mindig más. Legutóbb egy diós-rumos-narancsos-étcsokis változat készült.
Hozzávalók a tortaalaphoz:
200-250 g édes keksz
porcukor
3 ek kakópor
darált dió
kb. 5 dk vaj és 1-2 ek olaj és 1 ek tej
A kekszet szét-össze-vissza és agyonverem, amíg morzsa nem lesz. Mivel itt a vaj előre sózott (és nem is kicsit), szoktam adni a kekszhez egy kis porcukrot (max. pár evőkanál). Beleszórok egy kis darált diót, meg 3 púpozott evőkanál kakaóport, hogy jó csokis legyen. Megolvasztom a vajat, adok hozzá egy kis olajat és tejet, hogy jobban vágható legyen majd a torta alja. Tej és olaj nélkül túl merev és törik. A vajas lötyiből annyit keverek a kekszhez, hogy a morzsa kisebb csomókba összeálljon, az ujjam között már tapadjon.. Túl nedvesen nem jó, mert nem lesz omlós. Túl szárazon meg túl omlós lesz és szétesik, mielőtt a tányérra érne. Alufóliával (vagy folpackkal vagy félbevágott nejlonszatyorral - utazásnál kreatívnak kell lenni) kibélelem a tortaformát.
Belenyomkodom a masszát, aztán bevágom a hűtőbe (hűtő a legtöbb helyen szokott lenni :-D).
A krém:
3 ek kakaópor
1-2 ek cukor
1-1,5 dl tej
kis tejszín vagy vaj vagy csokidarabok a sűrűség miatt
rumaroma, frissen reszelt narancshéj, egy marék darált dió
Mivel a krémet abban az edényben csinálom, amiben a vajat olvasztottam (azzal nem is kalkulálok, hogy egynél több edényt találok a konyhában), a krémbe is kerül vaj, ami jó. A hozzávalókat összefőzőm, adok hozzá tejszínt vagy vajat, hogy sűrűbb legyen, ha kihűl.
Ha a torta alját úgy formáztam, hogy legyen egy kis pereme, az sem baj, ha ez a krém kicsit folyékony marad. Ráöntöm az időközben megszilárdult tortaalapra és visszateszem a hűtőbe.
Ez eddig kb negyed órányi meló.
Csokihab:
3 dl tejszín
1-2 ek kakaó
1-2 ek porcukor
rumaroma
3 tk zselatin (vagy amennyit a doboz ír - itt másfél deci forró vízben kell 3 tk-t feloldani)
1,5 deci tej (a víz helyett)
Ha van gépi habverő, keménnyé verem a tejszínt. Ha csak kézi habverő van, akkor megkérem valamelyik csorgó nyállal várakozó útitársat, hogy végezze el a piszkos munkát. Én kérem a szellemi tevékenységért vagyok itt felelős, nem vállalok megerőltető fizikai terhelést. Utána kinyalhatja a lábost és mindenki jól járt.
A tejet felforrósítom, feloldom benne a kakaót és a cukrot, pár csepp rumaromával felturbózom (vagy írhatnám, hogy "megbolondítom" és akkor már teljesen olyan lennék, mint egy 60-as évekbeli szakácskönyv). Beleszórom a zselatint és kevergetem, amíg picit lehűl. Utána óvatosan összeforgatom a felvert tejszínnel és belesimogatom a tortaformába.
Visszacsűröm a hűtőbe 1-2 órára, amíg a hab megszilárdul.
Ez elvileg egy fél órás tevékenység volt eddig, és a süti gyakorlatilag kész.
Ha a hab megszilárdult, olvasztott csokit szoktam tenni rá (ha nincs, akkor kakaópor, cukor, vaj összefőz).
Ebben a konkrét esetben nem bírtam kivárni, hogy teljesen megdermedjen a mousse és ráöntöttem a csokimázat. A meleg csokitól a hab felső rétege megolvadt és elkeveredett a mázzal. Így a kemény mousse felett egy vékony réteg habos csoki úszott, olyan, mint a profitterol öntete, ami ráadásul szeleteléskor ráfolyt a torta oldalára. Nem így akartam, de még jobb is lett így.
Lusta verzióban a narancsos krém kiváltható nutellával, az édes keksz meg az otthon kapható, előre darált keksszel (csak akkor én adnék hozzá egy vaníliáscukrot) és akkor aztán tényleg seperc volt a torta elkészítése.
Az a jó benne, hogy mindig sikert arat...
Hamarosan (olvasói kérésre - elképesztő, hogy ilyenem is van, tök jó!) megosztom majd a fekete, árpamalátás kenyér receptjét. Aztán kábé befejeztem a szakácskönyv stílust :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése