2014 január 1.
Hajnali 5-re állítottam az ébresztőmet.
Ja, mellesleg egy autóban aludtam. A melegvizes palackomat ölelgetve. Hálózsák híján. Életmentő találmány ez a melegvizes palack. Nem is értem, miért nem hurcibáltam ilyet magammal a mínusz 20 fokos pesti teleken. Simán nyarat varázsol a kabát alá. Mondjuk van egy ismerősöm, aki szivargyújtóról működtethető ülésmelegítőt tekert a dereka köré a kabát alá, mikor a téli mínuszokban motorozott. Az már megközelíti ezt az ötletet.
Szóval 5-kor szólt az ébresztőm. Indultam napfelkeltét nézni.
Nem ám akármilyen napfelkelte van itt...
Mivel NZ a legkeletibb időzónában fekszik (innen egy órával keletebbre már tegnap van ugye), ez a világon az első hely, ahol felkel a nap. Vicces, hogy tavaly meg Tahitin néztem meg az új év első napfelkeltéjét, ami meg a legutolsó a világon.
 |
| Időzónák |
Szóval amikor Magyarországon még meg sem kezdődött az esti készülődés a szilveszteri bulira, itt már túl voltunk rajta és kelt a nap 2014-ben.
Napfelkelte után visszafeküdtem és megvártam, míg mások is felébrednek 9 körül. Aztán Josh (akivel jöttem) visszavitt a főútvonalra és nekiálltam eljutni Oamaru-ba, ami nincs túl messze, mégis reménytelen vállalkozásnak tűnt, mert ugyebár január elsején hagyományosan nem nagyon járnak autók az utakon.
7 órámba telt célba érni. A legjobb a 2 órás veszteglés volt egy Gore nevű porfészekben, míg végre egy 1939-es gyártású, amerikai kisteherautó fel nem vett. Addigra már mérsékeltem élveztem csak a stoppolást és úgy az egész napot.
Úgy érzem, így több, mint 2 év után kicsit belefáradtam ebbe az utazgatásba. Alig várom mindig, hogy egy helyben maradhassak.
Lehet, hogy 2014 a letelepedés éve lesz...?
De hol...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése