Mehikói csokis csirke és tortilla

2014 augusztus 9.

Utolsó heteim Londonban, utolsó lehetőség az elhanyagolt barátok meglátogatására.

Mexikói barátom, Beto, aki Stonhenge-hez jött velünk, meghívott magához még jó régen egy mexikói főzőcskézésre. Szokás szerint utolsó pillanatra maradt ez is. De lényeg, hogy összehoztuk.

Szombat délután átugrottam hozzá. Beto London nyugati részében lakik, nem messze Notting Hill-től, ami kanyargós kis utcácskáival a turisták egyik kedvenc kerülete. Népszerűségét a Szárom a párom című filmnek köszönheti, amely itt játszódott. Micsoda szerencse, hogy a buszom épp ezen a kerületen vitt keresztül, különben magamtól nem jöttem volna el ide!

Beto már tettre készen várt, mikor megérkeztem. Hozzávalók előkészítve, a gázon rotyogott a húsleves. Hűha!

A MENÜ: csokis csirkemell mexikói rizzsel és tortillával. És persze guacamoléval. Minden SK, házilag gyártva. Még a húsleves is, amivel felöntjük majd a szószt. Beto komolyan gondolta ezt a főzést...

Azzal kezdtük, hogy a megfőtt csirkemellet kiszedtük a levesből és apró darabokra tépkedtük. 

Közben a rizst megpirítottuk olajon, majd felöntöttük vízzel. Majdnem, mint a magyar módszer, csak fedő nélkül. Mikor kicsit fortyogott már, tettünk bele egy kis paradicsom szószt és apróra vágott pritamin paprikát. Ettől lesz mexikói.

Egy másik edényben egy speciális mexikói szószt, a Mole-t kevertük el a húslével és forralni kezdtük. Ez a szósz gyakorlatilag egy sós étcsoki kivonat, kevés chillivel ízesítve. Egyenesen Mexikóból hozta Beto anyukája nemrég. Nehéz volt elképzelni, milyen íze lesz majd tőle a csirkének... Nem rémlett, hogy ettem volna ilyet Mexikóban...

Mikor a szósz elég szószos állagú volt már, beleszórtuk a csirkedarabokat, félrehúztuk a rizst és nekiálltunk a tortilla gyúrásának.

A tortillához finomra őrölt kukorica lisztet kell használni. A legjobb a hántolatlan, mert az adja a tortilla jellegzetes sárga színét. Londonban csak fehér kukoricalisztet lehet kapni, úgyhogy hiába készült mexikói hagyományok szerint, mexikói eszközökkel és mexikói keze által, mégsem lett 100%-ban eredeti. De még így is elrepített gondolatban Mexikóba, úgyhogy panaszra semmi ok. 

A tortilla úgy készül, hogy a kukoricalisztet egy kis szódabikarbónával elkeverjük, és összegyúrjuk annyi vízzel, hogy lágy, de formázható tésztát kapjunk. Ebből vizes kézzel kis gombócokat készítünk. Egy speckó lapító készülékkel kis palacsintákat nyújtunk belőlük, majd mindkét oldalukat megsütjük egy száraz serpenyőben. Ha nincs ilyen lapítógép (és miért is lenne), akkor két fólia közé téve sodrófával is kinyújtható, de lehet, hogy jobb egy lábos aljával lelapítani egy mozdulattal, különben ovális lesz, nem kerek.

Sütésnél addig kell sütni az első oldalt, amíg már nem ragad a serpenyőhöz. Meg kell fordítani. A tészta elkezd felhólyagosodni. Ilyenkor már kész is van. 

Az elkészült lepénykéket egy konyharuha alatt tartottuk melegen és puhán.

A gucamole-hez egy avokádót kis tejjel és chillivel összeturmixoltunk, ment bele egy marék friss koriander zöld is.

Aztán végre ehettünk!