Lusta gyík

2014 szeptember 18.


Megérkeztem jövendőbeli otthonomba.

Bepakoltam a szobámba, aztán már mentünk is csobbanni a medencében.

Langyos trópusi eső szemerkélt, de ettől csak még kellemesebb lett az úszkálás. A levegő kellemesen meleg, a víz pedig épp olyan langyos volt, amiben tétovázás nélkül elmerül az ember.

A ház, amiben lakunk, elkülönül a szállodától. A vendégeknek saját teraszuk és medencéjük van, rálátással a kertre és a környékbeli rizsföldekre.

Na, ez pont egy béna kép. Majd teszek fel jobbat

Az étterem teljesen nyitott. A főzést, takarítást, karbantartást két helyi srác, Sampath és Dylen végzi. Ők egy külön házban laknak a kapu mellett. Mindketten értenek mindenhez.

Sri Lanka

2014 szeptember 18.


MEGÉRKEZTEM SRI LANKÁRA.

A reptérre a főnököm, Gabi, és egy barátnője, Bea, aki épp nála nyaral, jött értem.

Egész friss voltam. A 11 órás utazás és a 4,5 óra időeltolódás meg sem látszott rajtam, úgyhogy hazafelé menet megálltunk pár boltban. A hotelben épp felújítás zajlik, kellett egy-két új berendezési tárgy.

Leendő munkahelyem egy 4 apartmanból álló kis szálloda, nem messze az egyik legnépszerűbb strandtól, az Unawatuna Beach-től. A hotelben alapvetően két helyi srác dolgozik, ők intéznek mindent a felújítástól a főzésen át a takarításig.

Útközben megbeszéltük a rám váró feladatokat. Kiderült, hogy az asszisztensi munkakörre eredetileg kiválasztott jelölt mégsem fog itt dolgozni. Csak én. Enyém a pozíció!!! :-)

Ahogy megtudtam, lesz dolgom bőven...

Aztán Gabi beavatott a tervébe. Azt találta ki, hogy kapásból úgy mutatna be mindenkinek, mint a szálloda új menedzserét, mert ha hosszú távon gondolkodunk, managerként jobban tudok majd érvényesülni és több terhet levehetek a válláról. Húha! Épp csak megnyertem az asszisztensi állást és máris előléptettek. :-D

Alig vártam, hogy megérkezzünk és munkába állhassak!

Lankadatlanul

Még jó, hogy a boros tanfolyam miatt megvettem a repjegyemet. Alig egy héttel később megerősítést adott a Sors, hogy haza kell mennem.

Úgy kezdődött, hogy rájöttem, hogy nem akarok a továbbiakban matricákat ragasztani és pincérként dolgozni a betevő falatért, de Magyarországra sem akarok visszatérni. Tehát valami olyan munka kell, amit külföldön is lehet űzni és értelmesebb, mint az eddigiek.

Átfutott az agyamon több ötlet (jógatanár többek között - ezen el is időztem pár hétig), de aztán rájöttem, hogy minden ötletem olyan, ami a könnyebb végét fogja meg a dolgoknak. Azért választani egy foglalkozást, mert egyszerű, már kezd unalmassá válni. Ideje lenne kitalálni, mi leszek, ha nagy leszek. Persze ilyenkor szokott előbújni racionális énem, és jól megmagyarázom magamnak, hogy munkatapasztalat, végzettség és összeköttetések nélkül esélytelen vagyok bármire is. De honnan tudom, hogy a Sors nem támogatna a célom elérésében, ha ki sem találom, mi a célom.

Ugyebár annak a vitorlásnak, amelyik nem tudja merre tart, egyik szél sem kedvező...

Na, ezen elgondolkodva úgy döntöttem, merek nagyot álmodni.

Leültem, és végiggondoltam, mi szeretnék lenni, ha a munkatapasztalat, végzettség, megélhetés nem számítana. Ha jönne egy jótündér és azt mondaná, hogy másnaptól olyan munkaköröm lesz, amilyet csak akarok és abból meg is fogok élni.

Arra jutottam, hogy hotel manager szeretnék lenni.

Na, akkor innentől egy dolgom van: megvalósítani. Mostantól minden nap tenni fogok valamit, ami közelebb visz a hotel menedzserséghez.

Szerencsére a Sors nagyon kegyes volt velem. Úgy tűnik, már alig várta, hogy kitaláljam, merre tartok, és azonnal küldte is a kedvező szelet.

Tizenikszéve nem látott keresztanyám váratlanul bejelölt fészbúkon. Épp most. És épp volt a faliújságján megosztva egy hirdetés, ahol valaki hotel manager asszisztenst keresett Sri Lankára.

Azonnal lecsaptam rá. Pillanatokon belül frissítettem az önéletrajzomat és elküldtem. Másnap reggelig izgultam. Minél többet gondoltam a dologra, annál jobban éreztem, hogy meg kell kapnom az állást. Ezt egyszerűen nekem szánták!

Azért, hogy tuti legyen a dolog és az energiák is tudják, hogy merre tartsanak, megkértem egy barátnőmet, hogy segítsen be Prána Nadi tudásával, küldjön pozitív áramlatokat.

Másnap a tulaj, aki magyar és épp Magyarországon tartózkodott, felvette velem a kapcsolatot. Azt mondta, az interjúk már lezárultak, meg is van a jelöltje, de azért megbeszélhetünk egy találkozót.

Még bármi lehet...

De jó, hogy már megvolt a repjegyem! Azonnal igent tudtam mondani az időpontra.


Nagyon belelkesedtem, de szinte senkinek nem árultam el, milyen lehetőséget találtam. Nem mertem elkiabálni.

Folyamatosan azt mondogattam magamban: Legyen úgy, ahogy mindenkinek a legjobb. Bármi is az.

Otthon aztán eljött az interjú napja.

Az interjún a tulaj (Gabi) tájékoztatott, hogy végülis felvette a múltkor kiválasztott jelöltjét, de azért nekem is szánna valami pozíciót, mert lát bennem fantáziát. Elég rugalmasan álltam a kérdéshez, mondtam, hogy próbaidőre is szívesen kimegyek, munkakör sem kell, majd csinálok magamnak, a lehetséges fizetésre meg rá sem kérdeztem. Nem érdekelt. Akartam ezt a munkát. Részletek úgysem tántoríthattak el.

A végén abban maradtunk, hogy kapok majd értesítést, hogy mikor mehetnék próbaidőre.

Másnap jött egy sms: "Gondolkodtam, akár már velem együtt is jöhetsz egy hét múlva."

Húha! Egy hét! Azért az durva! Akkor se borász tanfolyam, se találkozó a barátokkal. Alig 6 napig leszek itthon?!

Visszaírtam, hogy ha nem gond, a tanfolyam végét még kivárnám. Nem volt gond. Jó lesz 2 héttel később is.

Hurrá! Megyek Sri Lankára!

Origo Szingapúr

2014 szeptember 26.



Újabb cikkem jelent meg az ORIGOn.

Itt lehet elolvasni.

Városnézés otthon

Városnézésre mentem a városomban. Ez tulajdonképpen nem is olyan nagy dolog azok után, hogy a saját lakásomban meg kanapészörföltem.

A lakásomban ugyebár egy barátnőm tartja a frontot távollétem idején, hazalátogatáskor viszont osztozunk a kecón. Saját lakásomban vendég vagyok. Ez úgy illik az életvitelemhez :-D

Kitaláltuk Anyuval, hogy ő is rég járt turistaként Budapesten, én meg csak kapkodom fejem a sok változáson, hát menjünk el várost nézni. olyan turistás módon.


Fel is kerekedtünk.

Kipróbáltuk az elővárosi vasútvonalat, ahol tisztaság, légkondi és wifi van, és ha az ember belefeledkezik az olvasnivalójába, felpillantva azt is hiheti, hogy Európában van...

Mentünk a mesebeli 4-es metróval, ami tényleg létezik, pedig azt hittem, annyira valós, mint a BKK térképen a sűrű metróhálózat többi eleme. De nem. Ez tényleg van.

Elsétáltunk a Bazilikához, onnan a Szabadség téri, zorbát táncoló, részeg sashoz, onnan a Parlamenthez, ahová szorgalmasan be is mentünk. Mondjuk az kicsit tipikus volt, hogy nyomja állambácsi, hogy kérjetek SZÉP kártyát, használjátok, fogadjátok el, de azét a Parlamentben nem lehet vele kifizetni a belépőt... Na mindegy, a nemzetőrnek, aki a turistákat kísérgeti naphosszat fel-le az országházi lépcsőkön, legalább szép lába volt. Mondtam is neki, de nem volt felkészülve az őszinteségemre. ;)

Aztán elmentünk megnézni a frissen átadott Várkert Bazárt. Szép volt, de kicsit funkciótlan. Illetve nem az, ha az ember egész nap a várbörtönben ül és ide jöhet ki korzózni. De ezen kívül úgy igazán se leülni, de piknikezni, se nézelődni nem lehet. Kilátónak alacsony, padok alig akadnak, vannak viszont csúnya rozsdás vasoszlopok, amelyek állítólag a múltat szimbolizálják. Gondolom azt, amikor nem volt pénz a felújításra... :-D

Na de azért csodaszépre megcsinálták különben!

Úgy tűnik, a sgrafittós díszítés is valódi. Dicséret nekik!

Megnéztük a Gellért téri metrómegállót is, ami valami díjat nyert állítólag. Ha az ember azon szerencsések közé tartozik, akik megtalálják a lejáratot, akkor olyan érdekes megoldással találkozhat, hogy az tényleg lehet díjnyertes. A bejárat melletti medencéből a lépcső falán folyik lefelé a víz. A falon halacskák domborodnak, ezeken törik meg a vízsugár úgy, hogy olyannak tűnik, mintha ugrálnának a halak. De lehet ám, hogy nem is ugrálónak látni őket, csak napszúrást kaptam.

Még fagyit is kaptam :)

Idegenből BORát

2014 augusztus 22-31.


Kitaláltam még pár éve, hogy meg kéne tanulni a bor-étel párosítást. Jelentkeztem is egy kedvezményes sommelier tanfolyamra, de lecsúsztam a kedvezményes tanfolyami díjról. Most, pár év után kaptam egy hírlevelet az iskolától, hogy ismét támogatott képzést indítanak, bár ezúttal nem sommelier, hanem borszakértő témában.

Mivel 8 főnek ajánlottak kedvezményt, gondolkodás nélkül jelentkeztem. Ez július végén történt. Ekkor még Londonban voltam. Villámgyorsan megvettem a repjegyemet az augusztus végi tanfolyamhoz igazodva.

A tanfolyam elég intenzív volt. Összesen 6 nap. Napi 9 óra. Oktatás. És napi 18 bor. Kóstolás.

Aki ismeri az alkoholtűrő képességemet, már most kezdhet röhögni. És igen, komolyan gondoltam, hogy pont én megyek pont borszakértőnek :-P

A tanfolyam nagyon érdekes volt. Legalábbis a többiek beszámolói szerint. Én ugyanis már a tízórai szünetre berúgtam, onnantól pedig csak halványan dereng valamiféle előadás, ahol üldögéltem talpaspohárral a kezemben. De azért jó volt.

A társaság fergeteges volt, kreatív, jó fej és humoros. Odáig fajultak a dolgok, hogy kicsúsztunk az oktatásra szánt időből, de még lett volna egy előadás, erre a tanár felajánlotta, hogy megtartja a plusz órát csak úgy kedvtelésből, mert annyira jól szórakozik velünk. Erre egy másik tanár is azonnal csatlakozott hozzá, így egyéni szervezésben még repetáztunk is egy este.


Volt egy "kicsi a világ történet" is...

Az egyik oktató mesélt épp a francia borokról. Futólag megemlítette, hogy nehezen beszerezhető az egyik említett bor, és ő is csak úgy jutott hozzá egyszer, hogy épp a fiát kísérte el iskolai kirándulásra, mikor a gyerek középiskolás volt, és a kirándulás a Francia riviérát is útba ejtette, és egyszer az egyik idősebb tanár nem ért vissza időben a megbeszélt találkozóra a buszhoz, azt sem tudta, hol van, taxit kellett érte küldeni, csomót vártak rá, de addig legalább neki volt ideje elugrani a környéken egy borboltba, ahol szerencséjére épp volt is 2 üveggel a csodaborból.

Hallgatom, amit mond, és olyan ismerős ez a sztori. Annak idején, mikor idegenvezettem, nekem is volt egy hasonló esetem. Valami idős utasom eltévedt és taxival jött vissza a buszhoz. Hol is volt az? Húha, valahol Franciaországban, a tengerparton. Megvan! Antibes-ban! És az a riviérán van... De kikkel voltam ott? Ahogy gondolkodtam, beugrott, hogy egy iskolai csoport volt az. Akkor ez a tanár az én csoportomban utazott!

Megvártam az előadás végét, aztán megkérdeztem:

- Az a történet, amit Antibes-ről meséltél, mikor esett meg? 8-10 éve?
- De jó kérdés! Háát, inkább 4-5 éve.
- Na, akkor mégsem. Csak nekem is volt egyszer egy hasonló esetem egy csoporttal, amikor idegenvezettem, de az régebben volt.
- Akkor biztos ugyanaz az öreglány volt. Minden útján elveszik :) Ez az utazás különben elég kalandos volt. Pár nappal később Marseilles-ben meg feltörték a buszunkat.
- DE AKKOR EZ AZ ÉN CSOPORTOM! Nekem is feltörték a buszt azon az úton.
- És aztán mentünk a vidéki rendőrségre feljelentést tenni.
- Pontosan. Utána meg vadlovakat nézni valami mocsárban.
- Igen, a Camargue-i mocsárban. De az nem lehetett 8-10 éve, a fiam nem olyan öreg.
- Akkor talán 7 éve? Akkor még idegenvezettem.
- Az lesz az!

Ahogy egyre több emléket idéztünk fel, végül rá is ismertünk egymásra. Még az is beugrott neki, hogy a kőzetekről tartottam valami előadást. És tényleg. Akkoriban még tudtam ilyeneket.

De hogy milyen kicsi a világ, és milyen kis véletlenen múlik, hogy idegenek régi ismerősökké váljanak...

Vissza a jo(bb) oldalra

2014 augusztus 19.


17 hónap után újra Budapesten.

Bevallom, nem hiányzott, de azért egészen ráhangolódtam a hazatérés gondolatára, mire leszállt a gépem. Legutóbbi hazalátogatásomkor kicsit kiakadtam az országra (akkor rabolták ki a tárolómat, fültanúja voltam egy betöréses támadásnak, stb), úgyhogy most nem voltak magas elvárásaim. Inkább kíváncsi várakozással tekintettem az érzéseimre.

Ferihegyen ért az első meglepetés.

Van BKK jegyiroda. Ami kulturáltan néz ki. Az ügyintéző beszél angolul. És segítőkész. Magától ajánl olcsóbb megoldást a jegyvásárlóknak. Jó, a háta mögötti Budapest vonalhálózata térképtől lehidaltam, mert ugyan hallottam, hogy a mesebeli 4-es metró elkészült, de a többi 35 metróvonalról nem tudtam...

Metrót építeni drága. Meglévő villamosokat metrónak álcázni... na, az olyan magyarosan kreatív :)

Aztán bepattogtam a 200-as buszon (és a kátyúkon) KÖKIre. Útközben beavatott arccal mosolyogtam, ahogy a néhány kamikáze turistát néztem, aki bevállalta a shuttle busz helyett a tömegközlekedést, és ott kapkodott a zökkenőkön fel-felrebbenő bőröndje után. Megérkeztünk Kőbánya-Kispest lerobbant végállomására. Illetve... nem is. Ez meg mi?! Alig ismertem meg a csillivilli bevásárlóközpontot és az új metróállomást. Egész lelkesen lyukasztottam ki a jegyemet. Ez már tök úgy nézett ki, mint egy európai állomás.

Ráadásul minden visszakerült a jó oldalra. Az autók 17 hónapnyi baloldali közlekedés után újra a jobb oldalon járnak. Én meg persze zavarodottan kapkodom a fejem a zebra előtt, mert már nem tudom elválasztani egymástól a régi rutint és a friss szokásokat. Legalább mozgólépcsőn lehet gondolkodás nélkül jó helyre állni, ugyanis azon - valami rejtélyes okból - a bal oldali közlekedésű országokban is jobb oldalra kell húzódni.

Budapest sokat változott másfél év alatt. Nem csak azért, mert a 40 alattiak eltűntek az országból. Tényleg sok minden más lett. Lehet, hogy éhenhal a lakosság, de legalább szépek az utcák :-D


El kell majd mennem egy városnézésre, ha lesz időm a baráti találkozók, ügyintézések és a borszakértő tanfolyam mellett....

Európa fővárosa

2014 augusztus 17-19.

Gyorsan pótlom, ami kimaradt:

Londonból Brüsszelen keresztül haladtam Budapestre.

Brüsszel már rég a megnézendők listáján volt, most, hogy onnan sokkal olcsóbb volt a repjegy, kapóra jött a lehetőség.

Zuhogó esőben érkeztem meg a központi pályaudvarra. A buszút 5 órán át tartott és nem használtam a busz WC-jét. Gondoltam, majd Brüsszelben. Rosszul gondoltam. Az egész belvárosban nem volt egy árva hely, ahol el tudtam volna menni WC-re pénzváltás előtt. Még a Mekiben sem.

Aztán az európai hagyományokat megcáfolva majdnem elütöttek a zebrán. Mert Európában mindenhol meg kell állniuk az autóknak, és elsőbbséget kell adniuk a gyalogosnak a fehér sávval jelölt átkelőknél, csak Európa fővárosában nem. Itt simán elütnek és még be is integetnek.

Azért persze túléltem a 2 napos kalandomat.

Egy kanapészörfös látott vendégül, aki az Európai Parlamentben dolgozik tolmácsként és 5 nyelven szinkrontolmácsol. Brutál. Ahhoz ahhoz már nagyon durván kell köpni-vágni a nyelveket.

Első este rögtön elvitt egy kis sétára a lakásától nem messze, és megnéztük a fent említett parlamentet.

Másnap elmentem egyedül várost nézni. Találtam egy fiataloknak szóló utazási irodát (USE-IT), ahol hetente egyszer ingyen városnézést kínáltak. És micsoda véletlen már megint: épp aznapra esett a heti túra, amikor nekem kellett. Mondjuk nem mindennel jártam ilyen szerencsésen, ugyanis a híres virágszőnyeget, amivel évente egyszer 3 napra beborítják a brüsszeli városháza előtti teret, épp augusztus 17-ig lehetett (volna) megnézni. Én pedig ott rohangáltam a városháza körüli kis utcákban klotyót keresve, aztán mire megtaláltam, olyan morcos voltam, hogy elfelejtettem, hogy a virágokat még aznap kellett volna megnézni. Másnap ugrott be, mikor a városháza előtt megpillantottam a felgöngyölített virágokat. 

Amit Brüsszelben feltétlenül meg kell nézni, az egy sajtbolt. Az utazási iroda ajánlotta. A saját térképükön is rajta van elvileg, bár azon minden rajta van a lemezboltoktól a pubokig. Akad egy pár múzeum is, ami engem is pont annyira érdekel, mint a huszonéveseket, szóval épp nekem való iroda volt. Ők ajánlották Tonton Garby szendvicsboltját. A pasi nagyon jó arc, tetűlassan készíti a szendvicseket, de olyan isteni, hogy megéri várni. Ja, és élt Magyarországon és magyarul köszönget.

Más magyar vonatkozású dolog volt Antall József nagybetűs neve, amely a róla elnevezett épület falán díszelgett. Aztán belefutottam egy szomorú Bartók Béla szoborba is.

Úgy összességében nem rossz hely Brüsszel, de nem is jó. Még a hazaút volt vicces.

A Charlesroi reptér 50 km-re van a várostól és shuttle busszal lehet oda kijutni. A Ryanair járatai lehetetlen időpontokban járnak. E kettő folyománya, hogy az ember vagy a hajnali shuttle-hoz próbál elvergődni metró üzemkezdés előtt, vagy kimegy a reptérre az esti utolsó shuttle-lal. Én és több száz sorstársam az esti megoldást választottuk. Hangulatos csövezés alakult ki a reptér külső részén, mivel éjfél és hajnali 5 között bezárt a belső rész, hazament a személyzet. A leleményes csövezők a csomagellenőrzés kellékeiként használt óriási műanyag tálcákból építettek maguknak ágyakat.

Vidámpark a stégen

2014 augusztus 13-15.

Oxfordból este 6-ra értem Londonba. Egy órával később indult a buszom Brightonba.

Rövid leszek.

Brighton egy egynapos város. Tengerpart. Érdemes odamenni, de túl sok idő túl sok rá.

Érkezéskor jól rácsodálkoztam egy mecset-szerű, óriási építményre, amelyről másnap, nappali fényben kiderült, hogy inkább indiai palota. Aztán azt is megtudtam, hogy nem valami indiai herceg lakhelye volt, hanem csak a brit uralkodói család építtetett magának egy nyaralót a sós, tengeri levegő egészséges mivolta miatt egyre népszerűbbé váló tengerparton.

Brighton egészen összeépült, és pár éve közigazgatásilag is egységet alkot a szomszédos nyaralóhellyel, Hove-val. A két városrész között 4-5 km a távolság. Biciklivel sima ügy.

Szerencsére kanapészörfös vendéglátóm jóvoltából nekem volt biciklim, így azzal gyorsan és olcsón megnéztem mindent.

A szállásadóm különben egy nagyon kedves srác volt, viszont egy pici stúdiólakásban lakott, ahol az egyik sarokban aludt ő, a másikban én, és mikor éjszaka felkelt, állandóan felébredtem én is. Ez normál esetben nem gond, de ő 15-20 alkalommal ment ki a mosdóba, és az 5-ik után már annyira furcsa volt, hogy kijár, hogy kezdtem aggódni, hogy minden oké-e vele. Beszámíthatóság szempontjából.

Ami Brightonban érdekes, és ha süt a nap és és nyár van, még népszerű is, az a stég. A stég hosszan, (1760 láb, vagyis olyan 600 méter) benyúlik a tengerbe. Ettől még nem lenne népszerű, mert ez a stégek dolga, de ezen a stégen kaszinó és vidámpark van. Ahogy játékgépek mellett elsétáltam, én sem tudtam ellenállni a filléres szórakozásnak. Vannak azok a gépek, ahol 2 pennyt kell bedobálni, a gép mozog, és ha épp a bedobott 2 pennytól billen le a tálca szélén egyensúlyozó érmehalom, akkor azt megnyerte az ember. Nyilván úgy van megcsinálva (odaragasztva, vagy fizikai törtvények által), hogy mindig úgy tűnjön, hogy már épp csak egy érme hiányzik ahhoz, hogy a fél tálca lebillenjen, így az ember újabb és újabb marék aprót szór a gépbe. Mivel a játék alapja a 2 pennys érme, tehát egy fontért egy egész doboznyit kap az ember, simán elcsordogál 5-10 font is. Én erős voltam és másfél fontnál megálltam, de még ott lődörögtem egy darabig az utánam játszókat nézve, hogy lássam, mennyi kellett volna még a brutál (max 20 font) nyereményhez.

A belváros és minden, kaszinózást beleértve egy nap alatt megnézhető. Fürödni nem lehet, hacsak nem annyira koszos és büdös valaki, hogy a viharos szél és borult idő ellenére belemenjen a tengerbe.

Még több cucc eladó! Bazi nagy bazár :)

Költözés miatt megválnék egy pár cuccomtól




Edgar, a porszívó

Samsung SC6070-es típusú, porzsák nélküli lakájom, Edgar keresi új gazdáját.

Egdar külön személyiség és nagyon tiszteletreméltó már megjelenésében is, ezért kapta ezt a nevet.
Rendkívüli előnye, hogy szagtalanul dolgozik és azt sem bánja, ha állandóan szív. Beépített HEPA szűrője mellett 2 hagyományos légszűrője is van, így nem lesz porszívószag és tüsszögés a használata után. Szűrői moshatók, ezért takarékos, ráadásul van egy teljes pótszett belőlük.
Porzsák nincs (és nem is kell), a nagyobb LEGO darabok, hajcsomók, gombok a Twister elnevezésű egységbe deportálódnak, a por pedig továbbhalad a porgyűjtőbe, ami mellesleg szintén mosható. A Twister előnye, hogy a porzsákot csak ritkán kell üríteni, a Twister meg egy mozdulattal lecsavarható és üríthető, így például nem a porból kell kibogarászni a gyerek 2 cm-es kindermeglepi műanyag szarjait, ha már nem pakolta el őket a takarítás előtt. A szívás erőssége a nyélen szabályozható, és már a legkisebb fokozaton is mindent eltakarít, nagyobb fokozaton pedig simán a plafonra rántja az alsó szomszédot. Teleszkópos a nyele, ami mellesleg fém, nem műanyag, és persze gombnyomásra visszaszívja a vezetékét. Meg vannak hozzá extra fejek bútorokhoz meg mittudomén (azokat sosem használtam).

Termékleírás

Annyira nem mindentudó, mint egy mai robotporszívó, de azok viszont nem is birkóznak meg a kutyaszőrrel és a LEGOval. Kb 3-4 éve vettem, aztán 3 éve elutaztam. Azóta várta, hogy újra szolgálatba álljon. Egyetlen betegsége, hogy több éves távollétemben valami galád háztartási eszköz megtámadta és megkarcolta a felületét, de ettől csak sármosabb lett :D

Kikiáltási ára: 15 000 Ft




Piros, hasított bőr mokasszin - vadiúj, most vettem

Londonban vettem egy cipőt, de mivel közben mégis trópusi szigetre veszem az irányt jövő héten, erre a cipőre nem lesz szükség. Még nem volt alkalmam felvenni és bepiszkolni a talpát.

38-as és nagyon pihe-puha és kényelmes a próba alapján. Felső része valódi bőr.

Irányár: 6000 Ft









Sárga, lakkbőr utánzat cipellő

Na, ezt sem emlékszem, hogy valaha felvettem volna, bár több éve várja, hogy sorrakerüljön.
Napsárga, már ránézésre is jó kedve lesz az embernek.

38-as, bár inkább a szűkebb méretezésből.

Irányár: 4000 Ft






Fekete taft estélyi ruha

Ezt egy céges rendezvényre vettem. Hogy minek, azt szerintem már akkor sem tudtam. Akkor egyszer volt rajtam, azóta sosem, mert hát elég ritkán járok operabálba és nem is nagyon megy hozzá a hátizsákom meg a bakancsom.


A szoknyája szolidan bővül, nem királylányos, a felső része pedig pánt nélküli, hátul cipzáros, elől díszítő jelleggel fűzős. Külön is hordható. Fekete taft, rajta fekete selyem és csipke kombó virághímzés.


36-os méretre és 165-170 cm-es testmagasságra optimalizálva.


Képes voltam anno jó dolgomban kiadni érte 30ezer forintot. Igen, tudom, megérdemlem.

Jó lenne megszabadulni tőle úgy, hogy valamennyi megtérüljön a befektetésből. Nincsenek hiú ábrándjaim. Ki ad érte valamennyit?

EGYÉB ELADÓSORBA KERÜLT CUCCOK (HAJSÜTŐVAS, ZONGORA, STB) AZ ELŐZŐ BEJEGYZÉSBEN.

Akit érdekel a fentiek bármelyike, jelezze e-mailben (hooorsblog@gmail.com), hogy megadhassam a címet, vagy jelentkezzen ismert elérhetőségeim egyikén. Alkudozni lehet, ha pedig többen pályáznak egy termékre, az viheti, aki többet ajánl érte :)

LEGYETEK POFÁTLANOK, ALKUDOZZATOK NYUGODTAN!

A cuccok átvehetők, megtekinthetők, kipróbálhatók 
Budapesten, a 7. kerületben 

egyetlen napon keresztül

2014 szeptember 13-án 13 és 20 óra között.

Minden kedves vásárlóm ajándékba kap egy csomag különleges szálas teát*. 

Baráti körömre való tekintettel (madarat tolláról ugye) a nem kedvesek is :-D

* Választható: Füstölt zöld tea, Szárított rózsabimbó, Oolong, Egész hibiszkuszvirágok, Jázminszirmok, Egyszerűbb zöld teák

Egy napra bazárt nyitok - Minden eladó!

Költözés miatt megszabadulnék 

háztartási gépeimtől és konyhai eszközeimtől

AMI ELADÓ:

Vasaló

Hibátlan, újszerű, szinte nem is használt (max 10-szer vasaltam vele szerintem) gőzölős vasaló, sértetlen talp, 3 méteres kábel, gőzölős orr, cseppzáró rendszer, kettős hatású vízkőmentesítéssel. Szép, rózsaszín, csendes. (Jó, tudom, minden vasaló csendes, de kell a marketingszöveg.)

Magyar nyelvű termékleírás.

Ez a típus már nem kapható, de a hasonló kategóriájú termékek ára 10-12000 Ft. Eredeti használati útmutatót és (lejárt) garanciajegyet adok hozzá :)

Kikiáltási ár 7000 Ft

Turmixgép/aprító

Solac BV 5701 típusú egyszemélyes turmixgép, amely aprító feltéttel is rendelkezik. Évekig futottam utána, hogy legyen egy ilyen kicsi, stramm, jó minőségű turmixgépem és aprítóm. Aztán megvettem, turmixoltam vele háromszor, és elutaztam világ körüli útra. Az aprítóját ki sem próbáltam.

A legtöbbször a turmixgépet darálóval kombinálják. Ez meg aprítós. Nagyon tuti, nem? A termékkritikák alapján aki egyszer megvette, csak ilyet akar örökre. Én sem szívesen adom el, csak életmódomból adódóan kényszerülök erre a kellemetlen lépésre. Nem fér bele a hátizsákba (meg lehet, hogy a kései alapján a repülőre sem engednék fel.).

Termékleírás.

Eredeti dobozában, eredeti használati utasítással, garanciajeggyel, bár ez utóbbi kissé idejétmúlt már. Hasonló termékeket 6000-9000 forintért láttam mostanában. Mivel tényleg szuper kis cucc, nem akarom alulárazni, inkább bepréselem a hátizsákba, ha nem veszi meg senki. :-)

Kikiáltási ár 7000 Ft

Mini fritőz

Szuper takarékos, egyszemélyes háztartásba való 1 literes fritőz. Óriási előnye, hogy nem kell több liter olajat beletölteni egy marék sültkrumpli miatt, és még kis helyen el is fér. Gyorsan felmelegszik. Talán ha kétszer használtam. Hasonló méretű termékek már 7000 fortinttól vannak a neten, ennek a legutolsó ismert ára 12 ezer Ft. Eredeti dobozában, eredeti használati utasítással, lejárt garanciajeggyel adom.

Fagor F 110 termékleírás.

Kikiáltási ár: 9000 Ft, de alkuképes

Piano

Casio CDP 100 típusú 88 billentyűs digitális zongora újszerű állapotban, minimális kihasználtságot követően új játszópajtást keres. Lelkes, kezdő zongoratanulóként vettem pár éve jó drágán (150e Ft), aztán sokáig kerülgettem, majd becsomagoltam és elpakoltam szem elől.

Ideális hangszer kezdőknek kis lakásban. Ez nem szintetizátor. Nem tud más hangszereket utánozni, viszont a billentyűi épp olyan méretűek és épp olyan érzetet adnak lenyomásukkor, mint az igazi zongora, csak negyed akkora helyen elfér.

Miért vedd meg a gyereknek?

Mert állítható a hangereje, sőt, fülhallgatóval is használható, így nem kell az egész családnak és a szomszédságnak megszenvednie azt a pár évet, amíg a gyerek megtanul élvezhetően játszani a hangszeren.

Nincs gyereked és különben is utálod a zongorát, mert a szomszéd tehetségtelen, ámde szorgalmas kölyke egész nap a billentyűkön gyakorlatozik?

Vedd meg a szomszéd gyerekének!

A fenti két eset egyike sem igaz rád?

Akkor vedd meg azért, hogy velem jó fej legyél! :-D

Termékleírás

Fényképet nem csinálok róla, mert bombabiztosan van elcsomagolva és csak akkor bontom ki, ha van rá érdeklődő. Használati útmutatás, lejárt garanciajegy, pedál, vezetékek vannak hozzá, eredeti doboza helyett egy kisebb, helytakarékosabb kartondobozban pihen több tonnányi hungarocell ölelésében. Ja, egy fekete, fa állványt adok hozzá ajándékba (remélem, annak is megvan minden darabja).

Casio digitális zongorák 120e körül vannak újonnan. Nálam majd a kereslet alakítja az árat.

Ki venné meg és mennyit adna érte?

Hajcsavaró készlet

Clairol CareSetter meleg hajcsavaró készlet. Na, ez nem mai darab, de kifogástalanul működik és simán veri a modern szerkezeteket. A csavarók bársonnyal vannak bevonva, nem károsítják, nem égetik a hajat. Három méretben összesen 20 db csavaró található a készletben. A szerkezetet csak be kell dugni a konnektorba, pár perc múlva pedig az átforrósodott csavarókat bele lehet tenni a hajba. Mire kihűlnek, a haj csupa lokni. Tök praktikus és egyszerű. Ez ma, a hajkiegyenesítők korában nem a legnépszerűbb termék, de gondoljatok nagymamátokra, aki még ma is a fodrászhoz jár berakatni a haját. Egy fodrászolás árából meg van oldva a probléma örökre. És ha 20 év alatt nem ment tönkre, nem most fog... ;) Különben is hamarosan újra a göndör haj lesz a divat, így befektetésnek is ideális.

Eredeti reklám a 80-as évekből Priscilla Presley-vel. LOL


Az eBay-en 39 dollárért árulják. Ki mennyit ad érte?



Hajsütővas

Philips Beauty sütővas. Újszerű állapotban van, de tartozékok nélkül. Elvileg volt hozzá valami ráhúzható kefe is, na, az nincs meg. Használati utasítása sincs meg, de úgyis mindenki tudja, hogy működik. Be kell dugni a konnektorba.

A vaterán épp mostanában adtak el egy ilyet 3000-ért. Tőlem ki veszi meg mennyiért?









DVD lejátszó

Hagyományos DVD lejátszó. DivX-et is tud olvasni. Márkája LG. Gyakorlatilag vadonat új, csak technikailag eljárt felette az idő, mivel sem beépített merevlemezzel, sem felvevő funkcióval nem rendelkezik. Ismét gondoljatok nagyszüleitekre, akiknek nehézséget okoz a modern eszközök használata, ellenben szeretnek filmet nézni. (És legalább az évek óta külső vinyón tárolt, csak helyet fogaló, ősi dvd-gyűjteményeteket is jó szívvel deportálhatjátok hozzájuk.)

LG DVX340 termékleírása

Fekete, áramvonalas, távirányítós, és jól nevelt (bekapcsoláskor kiírja, hogy HELLO). Eredi magyar nyelvű használati utasítás jár hozzá.

Anno kb 10 ezer forintért vettem. Nyilván nem ér annyit. Ki mennyit ad érte?

ÉS AZ APRÓSÁGOK

6 db vörösboros pohár, kapcsos teflon tortaforma, 27 db ikeás kicsi fűszertartó (kb a fele fűszerekkel töltve), ikeás műanyagáru (ételtároló dobozok, tölcsér, stb),  lakásdekoráció, könyvtámaszok, gyertyatartók, bizsuk, stb.

Ruhák (ezeket nemsokára fotózom és árazom), például ilyenek:
   Székely parasztblúz, kézimunka, kb 36-os, fehér, szolidan csipkés.
   Taft estélyi ruha, kb 36-os, fekete, hímzett, a felsője külön is hordható fűzőként.
   Vadonatúj hasított bőr félcipő (Londonban vettem) PIROS, nyalogatni lehet a talpát, annyira tiszta (perverzekkel bővítendő a vásárlói körömet)
   Mexx blézer, fekete, 34-es
   Irodába való cuccok (nekem nem fog kelleni a tengerparton)

Akit érdekel a fentiek bármelyike, jelezze e-mailben (hooorsblog@gmail.com), hogy megadhassam a címet, vagy jelentkezzen ismert elérhetőségeim egyikén. Alkudozni lehet, ha pedig többen pályáznak egy termékre, az viheti, aki többet ajánl érte :)

A cuccok átvehetők, megtekinthetők, kipróbálhatók 
Budapesten, a 7. kerületben 

egyetlen napon keresztül

2014 szeptember 13-án 13 és 20 óra között.

Minden kedves vásárlóm ajándékba kap egy csomag különleges szálas teát*. 

Baráti körömre való tekintettel (madarat tolláról ugye) a nem kedvesek is :-D

* Választható: Füstölt zöld tea, Szárított rózsabimbó, Oolong, Egész hibiszkuszvirágok, Jázminszirmok, Egyszerűbb zöld teák

A jelszó: "I am"

2014 augusztus 12.

Szóval Oxfordban forgatták a Harry Potter néhány jelenetét.

A kollégiumokba csak engedéllyel illetve látogatói jeggyel lehet belépni. A bentlakók persze enélkül is bemehetnek, de nekik egyenruhájuk és beléptető kártyájuk van. Ezt a portás minden esetben ellenőrzi. Belógni esélytelen. Vagy mégsem?

Egyenruha keménykalappal

A Christ Church College házi kápolnája valaha kis kápolna volt, de a kollégium felemelkedésével a kápolna katedrálissá avanzsált, ám továbbra is a kollégium sajátja és a belső udvaron át megközelíthető. A látogatóknak szóló belépőjeggyel a kollégium néhány része és a katedrális látogatható. A templomi részbe viszont - természetesen - istentiszteletre is be lehet menni. Látogatási időn kívül.

Az idegenvezetőnk elmondta, hogy minden nap este 6-kor van szertartás a templomban. Ha ide bejutottunk, akkor nemes egyszerűséggel "bent vagyunk". Lehet menni megnézni az ebédlőt. Elképzelhető, hogy összefutunk bent valakivel, aki megkérdezi, bennfentesek vagyunk-e, esetleg jelszót is kér. Ha megkérdezik tőlünk: Are you a member of the house?, csak nézzünk vissza magabiztosan és mondjuk a jelszót: "I am".

Ilyen információs csomaggal felpakolva visszamentem este 6-ra. Többen álldogáltunk a kapuban beeresztésre várva. Tuti nem én voltam az egyetlen étkezdelátogatásra vágyó turista.

Kicsit rákészültem a belógásra, megnéztem az épület alaprajzát, hogy bent minél magabiztosabban haladjak majd valódi úticélom felé, és ne nézelődés miatt bukjak le. Az étterem feljárata, amely egyben a filmből ismert főlépcső is (Féligfejnélküli Nick portréjával), a katedrális előtti belső udvarból jobbra nyílik. Befelé menet felmértem a terepet. Természetesen őr állt a lépcsőnél. Akkor majd kifelé.

A misén nem voltunk sokan. Valódi érdeklődők meg szinte alig. Anglikán szertartás volt. A papnak megfelelő tisztségű illető felolvasott mondatokat egy bibliai tárgyú párbeszédből, a felekezet meg válaszolgatott rá. A hozzá nem értő érdeklődőkre való tekintettel a "szövegkönyvet" kinyomtatva kezünkbe adták. A gyakori látogatók minden éneket teljes átéléssel, gyönyörű hangon énekeltek. Nyilván korábbi kollégiumi lakók és kórustagok lehettek. Érdekes volt a szertartás és nem volt benne túl sok "szégyelljétek magatokat, mert éltek" duma.

A végén direkt szöszörögtem egy kicsit, hogy utoljára menjek ki a templomból, és addigra a lépcső őre azt higgye, mindenki távozott már. Utolsó előttiként egy 3 gyerekes család hagyta el a terepet. Ahogy haladtam a lépcsőfeljáró felé, láttam, hogy valóban nincs ott az őr. Hurrá. Megszaporáztam a lépteimet és már majdnem ott voltam, amikor az egyik kiskölök a családból felkiáltott: Anyuuuu, fel lehet menni a lépcsőn!!!

És persze el is kezdett a 3 gyerek rohanni arrafelé. Ezt meghallva az őr is előkerült és barátságosan közölte, hogy sajnos a lépcső csak másnap, nyitvatartási időben lesz megközelíthető. Erről ennyit. Azt hiszem, jövendőbeli gyerekeimet majd idejekorán kiképzem a megfelelő időben történő hallgatás áldásos képességének alkalmazására.

Eléggé bántott a dolog, hogy így elbénázódott a kalandom. Hol vannak már a fényes húszas éveim, amikor Budapest összes felső kategóriás szállodájában ingyen ebédeltem és a zártkörű rendezvényekre való bejutást hobbiként gyakoroltam...

Miután másnap kora délután ment a buszom vissza Londonba, még egy esti nekifutásra már nem volt lehetőség. Nem vagyok elvakult Harry Potter rajongó. Inkább az elbénázott lehetőség piszkált. Kifelé menet menet megálltam a misebeosztás táblája előtt. Hátha van még valami megoldás. Ugye a reményhal... És a verhetetlen optimizmusom megint engem igazolt. Minden szerdán kölönleges összejövetelt tartanak a katedrálisban 13 órakor. Nahát. Épp szerda van másnap!

Szerda ebéd után visszamentem tehát a kollégiumhoz. Úgy tűnt, erről a lehetőségről a többi turista nem tudott, mert tök egyedül voltam a bejáratnál. Szóltam a portásnak, hova megyek, beengedett. Ahogy sétáltam át a nagy belső kerten, láttam, hogy mindenfelé turisták kószálnak az épületben. Ez meg hogy? Ilyenkor, délben nem engedik be őket. Úgy van a honlapon is a nyitvatartás, hogy a déli időszak kivételével. Kifilóztam, hogy az lehet, hogy beengedés nincs ilyenkor, de aki már bejött, azt nem rakják ki. Hmmm. Ez nekem jó. Szépen beolvadhatok közéjük. A lépcső persze zárva volt, előtte a tábla, hogy 14:30-kor nyit. Kicsit beszélgettem az őrrel, mint gyanútlan turista, aki most szembesül a balszerencséjével, miszerint túl korán vagy túl későn ért ide. Mondta az őr, hogy menjek el nyugodtan ebédelni, aztán majd ugyanezzel a belépőjeggyel visszajöhetek fél 3 után és megnézhetem a termet fent.

Mivel az én esetemben ez a megoldás nem jöhetett szóba, kicsit kószáltam még a kerengő körül a lehetőségeken gondolkodva. Másfél óra még. És ha közben minden turista elhúz, itt fogok ülni egyedül és tuti lebukom. Visszasündörögtem a lépcsőhöz. Hoppáhoppá. Nem volt ott az őr. Nagy lendülettel, magabiztosan elindultam felfelé. A lépcsőfordulóban utánam szólt egy idősebb egyenruhás:

- Elnézést! Ebédelni megy?

Csípőből szaladt ki a számon (de béna metafora) a határozott válasz:

- Igen.

- Akkor legyen szíves kitenni a kitűzőjét.

- Jaj, elnézést, azonnal kiteszem. - mondtam és felsiettem a lépcsőn. Fent vagyok. A Roxfort étkezőjénél. Ahol épp esznek. Ez még jobb is, mint a turistás látogatás. Ahogy körülnéztem, az is világossá vált, hogy svédasztalos ebéd van. Tehát gyakorlatilag meg is ebédelhetnék - ha már itt vagyok, ugye.

És itt, ekkor szembesültem valamivel, amire nem számítottam. 

Felnőttem. Jó, tudom, gázul hangzik, hogy erre közel 40 évesen jöttem rá, de nem klasszikus, felnőtt életet élek, eddig nem tűnt fel. Most viszont igen. Ott álltam az ingyen ebéd előtt és pofátlannak éreztem kihasználni a lehetőséget. Huszonéves kisördög énem bal vállamon ülve izgatottam rugdosott a csizmájával:

- Menj már be, kajálj meg! Tök poén.

A jobb vállamon ülő felnőtt énem meg szelíden suttogta:

- Nem élhetsz vissza az idős őr bizalmával. Nem poén.

És én a jobb oldalammal értettem egyet. Drámai felismerés volt. Kinőttem magam.

Lesiettem a lépcsőn.

Annyi jót kaptam az emberektől az utazásaim során, annyi mindent el lehet érni egyenes úton is, egyszerűen nem éri meg besározni a karmámat ilyen jellegű csalással. A belépő nélküli bejutást nem tekintem csalásnak, mert kárt nem okozok vele. Valahol ott húzom meg a határt. És a termet most már meg kell néznem, mert szegény csalódott huszonéves énem ennyit megérdemel egy ekkora sokk után.

Odamentem az egyik portáshoz és megkérdeztem, hogy gond-e, ha bent maradok az étkező újbóli megnyitásáig. Azt mondta, nem gond, a templom kerengőjében leülhetek. Igaz, hogy nem hangoztattam, hogy jegy nélkül jöttem be, de legalább engedélyem volt ott lenni. Nem könnyű mindkét vállamon ülő útitársamnak kedvezni, na...

Fél 3-kor aztán megnyitották a lépcsőt és körbesétálhattam a termet.

És megnéztem a lépcsőt.

Aztán távoztam. Tanulságos látogatás volt. Úgy látszik, tényleg igaz, hogy az egyetemről kikerülve kicsit felnőttebb az ember :-D

Ökörgázló és minden gyűrűk ura

2014 augusztus 11-13.


Utolsó hetem Angliában. Nem kéne Londonban punnyadni.

Vettem gyorsan buszjegyet Oxfordba és Brightonba. Két város, ahová 5 hónapon át terveztem, hogy elmegyek, de mindig csak terv maradt.

Úgy szerveztem a dolgot, hogy egész héten távol legyek Londontól, így a szobám bérletét visszamondhattam és nem kevés pénzt takarítottam meg vele. Oxford két órányi buszozásra fekszik Londontól, és a megabus.com már 1 fontért kínál jegyeket.

Oxford. Egyetemi város. Régi.

Ennyi infó már elég volt ahhoz, hogy nekiinduljak, bár városnézéshez még kicsit kevéske. Lusta voltam utánaolvasni, de szerencsére szinte minden turisztikusabb városban (világszerte) lehet találni ingyenes városnéző sétákat. Ezt többnyire lelkes önkéntes idegenvezetők kínálják, akik borravaló reményében mondanak le a hivatalos tiszteletdíjról. És fogadok, jobban keresnek így, mintha fix díjszabás lenne, amire el se mennek az emberek.

A városnézést egy huszonéves srác tartotta. A város történetéről mesélve többnyire az egyetemről és a kollégiumokról hozott elő sztorikat. Érdekes volt felfedezni a párhuzamokat egy mindannyiunk által ismert könyv/film kerettörténetével.

Például az Oxfordi egyetem egy intézmény, de több kollégiumból áll. A kollégiumok bentlakásos iskolák, ott folyik a tanítás és ott is laknak a hallgatók. A kollégiumok önállóan működnek, de mindegyikük az egyetem része. A tanulmányok végén minden kollégium hallgatója központi vizsgát tesz és az Oxfordi Egyetem diplomáját kapja. Ha valaki jelentkezik az egyetemre, akkor a képességei és a korábbi tanulmányi eredményei alapján egy bizottság dönti el, hogy melyik kollégiumba kerülhet. A kollégiumok annyira külön életet élnek, hogy csak nagyobb események alkalmával lépnek kapcsolatba a többi kollégiummal, és óriási rivalizálás is folyik közöttük. Nem olyan ez, mint a Harry Potterben a 4 ház és a Teszlek süveg?

Rá is kérdeztem, és de! Rowlingot Oxford városkája inspirálta a Roxfort Varázslóiskola körülírásakor. Sőt! A film több jelenetét is Oxfordban forgatták.

Itt merül fel számomra a kérdés, hogy vajon az, aki a magyar fordítást készítette, tudta-e ezt az egybeesést, vagy teljesen véletlenül fordította a Hogwart nevet Roxfort-ra, ami még a süketek és vakok számára is Oxford-ra hajaz.

Azt is mesélte az idegenvezetőnk, hogy a középkorban komoly összecsapások voltak a város eredeti lakói és a tanulmányok éveire ide költöző diákok között. Egyszer odáig fajult az ellenségeskedés, hogy több diákot lemészároltak a polgárok. Ennek emlékére a város évente egyszer azóta is vezekel az egyetem előtt.



A város magja eredetileg egy folyó mellett alakult ki, az egyik gázlónál, ahol az ökrökkel könnyen át lehetett kelni a túl oldalra. A gázló régies neve angolul "forth". Az ökör meg "ox". Legjobb név egy egyetemi városnak!

Oxford címere
Tanulj tinó, ökör lesz belőled :-)

A város leghíresebb kollégiuma a Christ Church College. Ez a legnagyobb, legjobb, leg. Itt forgatták Harry Pottert is. Emlékeztek a filmből arra az óriási étkezőre, ahol az iskolai vacsorákat tartották? Az nem díszlet. Létezik. És a Christ Church College hallgatói ott esznek minden nap. Turisták is bemehetnek megnézni 9 fontért (3500 Ft).

Kicsit húztam a számat, mert ugyan érdekelt volna a terem, de azért annyira nem, hogy egy bőséges ebéd árát ráköltsem. Szerencsére az ingyen városnézésen fizetett borravaló itt térült meg. A srác elmondta, hogyan lehet ingyen bejutni az ebédlőbe. Már megérte. Az info elraktározva, most már csak pofa kell hozzá. Az meg van :-D

Viszont mielőtt még a varázslótanoncok nyomába eredtem volna, utánajártam egy másik érdekességnek, amit hallottam. Az Ashmolean Museum, ami Anglia első nyilvános múzeuma volt, őriz egy gyűrű-gyűjteményt, ami állítólag Tolkient inspirálta az "egy gyűrű mindenek felett" ötletének kialakításában.

Elmentem megnézni. Tényleg sok gyűrűt mutatnak be. Mondat végi pont. Na, haladjunk inkább vissza Roxfortba!