2014 augusztus 22-31.
Kitaláltam még pár éve, hogy meg kéne tanulni a bor-étel párosítást. Jelentkeztem is egy kedvezményes sommelier tanfolyamra, de lecsúsztam a kedvezményes tanfolyami díjról. Most, pár év után kaptam egy hírlevelet az iskolától, hogy ismét támogatott képzést indítanak, bár ezúttal nem sommelier, hanem borszakértő témában.
Mivel 8 főnek ajánlottak kedvezményt, gondolkodás nélkül jelentkeztem. Ez július végén történt. Ekkor még Londonban voltam. Villámgyorsan megvettem a repjegyemet az augusztus végi tanfolyamhoz igazodva.
A tanfolyam elég intenzív volt. Összesen 6 nap. Napi 9 óra. Oktatás. És napi 18 bor. Kóstolás.
Aki ismeri az alkoholtűrő képességemet, már most kezdhet röhögni. És igen, komolyan gondoltam, hogy pont én megyek pont borszakértőnek :-P
A tanfolyam nagyon érdekes volt. Legalábbis a többiek beszámolói szerint. Én ugyanis már a tízórai szünetre berúgtam, onnantól pedig csak halványan dereng valamiféle előadás, ahol üldögéltem talpaspohárral a kezemben. De azért jó volt.
A társaság fergeteges volt, kreatív, jó fej és humoros. Odáig fajultak a dolgok, hogy kicsúsztunk az oktatásra szánt időből, de még lett volna egy előadás, erre a tanár felajánlotta, hogy megtartja a plusz órát csak úgy kedvtelésből, mert annyira jól szórakozik velünk. Erre egy másik tanár is azonnal csatlakozott hozzá, így egyéni szervezésben még repetáztunk is egy este.
Volt egy "kicsi a világ történet" is...
Az egyik oktató mesélt épp a francia borokról. Futólag megemlítette, hogy nehezen beszerezhető az egyik említett bor, és ő is csak úgy jutott hozzá egyszer, hogy épp a fiát kísérte el iskolai kirándulásra, mikor a gyerek középiskolás volt, és a kirándulás a Francia riviérát is útba ejtette, és egyszer az egyik idősebb tanár nem ért vissza időben a megbeszélt találkozóra a buszhoz, azt sem tudta, hol van, taxit kellett érte küldeni, csomót vártak rá, de addig legalább neki volt ideje elugrani a környéken egy borboltba, ahol szerencséjére épp volt is 2 üveggel a csodaborból.
Hallgatom, amit mond, és olyan ismerős ez a sztori. Annak idején, mikor idegenvezettem, nekem is volt egy hasonló esetem. Valami idős utasom eltévedt és taxival jött vissza a buszhoz. Hol is volt az? Húha, valahol Franciaországban, a tengerparton. Megvan! Antibes-ban! És az a riviérán van... De kikkel voltam ott? Ahogy gondolkodtam, beugrott, hogy egy iskolai csoport volt az. Akkor ez a tanár az én csoportomban utazott!
Megvártam az előadás végét, aztán megkérdeztem:
- Az a történet, amit Antibes-ről meséltél, mikor esett meg? 8-10 éve?
- De jó kérdés! Háát, inkább 4-5 éve.
- Na, akkor mégsem. Csak nekem is volt egyszer egy hasonló esetem egy csoporttal, amikor idegenvezettem, de az régebben volt.
- Akkor biztos ugyanaz az öreglány volt. Minden útján elveszik :) Ez az utazás különben elég kalandos volt. Pár nappal később Marseilles-ben meg feltörték a buszunkat.
- DE AKKOR EZ AZ ÉN CSOPORTOM! Nekem is feltörték a buszt azon az úton.
- És aztán mentünk a vidéki rendőrségre feljelentést tenni.
- Pontosan. Utána meg vadlovakat nézni valami mocsárban.
- Igen, a Camargue-i mocsárban. De az nem lehetett 8-10 éve, a fiam nem olyan öreg.
- Akkor talán 7 éve? Akkor még idegenvezettem.
- Az lesz az!
Ahogy egyre több emléket idéztünk fel, végül rá is ismertünk egymásra. Még az is beugrott neki, hogy a kőzetekről tartottam valami előadást. És tényleg. Akkoriban még tudtam ilyeneket.
De hogy milyen kicsi a világ, és milyen kis véletlenen múlik, hogy idegenek régi ismerősökké váljanak...
Kitaláltam még pár éve, hogy meg kéne tanulni a bor-étel párosítást. Jelentkeztem is egy kedvezményes sommelier tanfolyamra, de lecsúsztam a kedvezményes tanfolyami díjról. Most, pár év után kaptam egy hírlevelet az iskolától, hogy ismét támogatott képzést indítanak, bár ezúttal nem sommelier, hanem borszakértő témában.
Mivel 8 főnek ajánlottak kedvezményt, gondolkodás nélkül jelentkeztem. Ez július végén történt. Ekkor még Londonban voltam. Villámgyorsan megvettem a repjegyemet az augusztus végi tanfolyamhoz igazodva.
A tanfolyam elég intenzív volt. Összesen 6 nap. Napi 9 óra. Oktatás. És napi 18 bor. Kóstolás.
Aki ismeri az alkoholtűrő képességemet, már most kezdhet röhögni. És igen, komolyan gondoltam, hogy pont én megyek pont borszakértőnek :-P
A tanfolyam nagyon érdekes volt. Legalábbis a többiek beszámolói szerint. Én ugyanis már a tízórai szünetre berúgtam, onnantól pedig csak halványan dereng valamiféle előadás, ahol üldögéltem talpaspohárral a kezemben. De azért jó volt.
A társaság fergeteges volt, kreatív, jó fej és humoros. Odáig fajultak a dolgok, hogy kicsúsztunk az oktatásra szánt időből, de még lett volna egy előadás, erre a tanár felajánlotta, hogy megtartja a plusz órát csak úgy kedvtelésből, mert annyira jól szórakozik velünk. Erre egy másik tanár is azonnal csatlakozott hozzá, így egyéni szervezésben még repetáztunk is egy este.
Volt egy "kicsi a világ történet" is...
Az egyik oktató mesélt épp a francia borokról. Futólag megemlítette, hogy nehezen beszerezhető az egyik említett bor, és ő is csak úgy jutott hozzá egyszer, hogy épp a fiát kísérte el iskolai kirándulásra, mikor a gyerek középiskolás volt, és a kirándulás a Francia riviérát is útba ejtette, és egyszer az egyik idősebb tanár nem ért vissza időben a megbeszélt találkozóra a buszhoz, azt sem tudta, hol van, taxit kellett érte küldeni, csomót vártak rá, de addig legalább neki volt ideje elugrani a környéken egy borboltba, ahol szerencséjére épp volt is 2 üveggel a csodaborból.
Hallgatom, amit mond, és olyan ismerős ez a sztori. Annak idején, mikor idegenvezettem, nekem is volt egy hasonló esetem. Valami idős utasom eltévedt és taxival jött vissza a buszhoz. Hol is volt az? Húha, valahol Franciaországban, a tengerparton. Megvan! Antibes-ban! És az a riviérán van... De kikkel voltam ott? Ahogy gondolkodtam, beugrott, hogy egy iskolai csoport volt az. Akkor ez a tanár az én csoportomban utazott!
Megvártam az előadás végét, aztán megkérdeztem:
- Az a történet, amit Antibes-ről meséltél, mikor esett meg? 8-10 éve?
- De jó kérdés! Háát, inkább 4-5 éve.
- Na, akkor mégsem. Csak nekem is volt egyszer egy hasonló esetem egy csoporttal, amikor idegenvezettem, de az régebben volt.
- Akkor biztos ugyanaz az öreglány volt. Minden útján elveszik :) Ez az utazás különben elég kalandos volt. Pár nappal később Marseilles-ben meg feltörték a buszunkat.
- DE AKKOR EZ AZ ÉN CSOPORTOM! Nekem is feltörték a buszt azon az úton.
- És aztán mentünk a vidéki rendőrségre feljelentést tenni.
- Pontosan. Utána meg vadlovakat nézni valami mocsárban.
- Igen, a Camargue-i mocsárban. De az nem lehetett 8-10 éve, a fiam nem olyan öreg.
- Akkor talán 7 éve? Akkor még idegenvezettem.
- Az lesz az!
Ahogy egyre több emléket idéztünk fel, végül rá is ismertünk egymásra. Még az is beugrott neki, hogy a kőzetekről tartottam valami előadást. És tényleg. Akkoriban még tudtam ilyeneket.
De hogy milyen kicsi a világ, és milyen kis véletlenen múlik, hogy idegenek régi ismerősökké váljanak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése