Városnézésre mentem a városomban. Ez tulajdonképpen nem is olyan nagy dolog azok után, hogy a saját lakásomban meg kanapészörföltem.
A lakásomban ugyebár egy barátnőm tartja a frontot távollétem idején, hazalátogatáskor viszont osztozunk a kecón. Saját lakásomban vendég vagyok. Ez úgy illik az életvitelemhez :-D
Kitaláltuk Anyuval, hogy ő is rég járt turistaként Budapesten, én meg csak kapkodom fejem a sok változáson, hát menjünk el várost nézni. olyan turistás módon.
Fel is kerekedtünk.
Kipróbáltuk az elővárosi vasútvonalat, ahol tisztaság, légkondi és wifi van, és ha az ember belefeledkezik az olvasnivalójába, felpillantva azt is hiheti, hogy Európában van...
Mentünk a mesebeli 4-es metróval, ami tényleg létezik, pedig azt hittem, annyira valós, mint a BKK térképen a sűrű metróhálózat többi eleme. De nem. Ez tényleg van.
Aztán elmentünk megnézni a frissen átadott Várkert Bazárt. Szép volt, de kicsit funkciótlan. Illetve nem az, ha az ember egész nap a várbörtönben ül és ide jöhet ki korzózni. De ezen kívül úgy igazán se leülni, de piknikezni, se nézelődni nem lehet. Kilátónak alacsony, padok alig akadnak, vannak viszont csúnya rozsdás vasoszlopok, amelyek állítólag a múltat szimbolizálják. Gondolom azt, amikor nem volt pénz a felújításra... :-D
Na de azért csodaszépre megcsinálták különben!
Úgy tűnik, a sgrafittós díszítés is valódi. Dicséret nekik! |
Megnéztük a Gellért téri metrómegállót is, ami valami díjat nyert állítólag. Ha az ember azon szerencsések közé tartozik, akik megtalálják a lejáratot, akkor olyan érdekes megoldással találkozhat, hogy az tényleg lehet díjnyertes. A bejárat melletti medencéből a lépcső falán folyik lefelé a víz. A falon halacskák domborodnak, ezeken törik meg a vízsugár úgy, hogy olyannak tűnik, mintha ugrálnának a halak. De lehet ám, hogy nem is ugrálónak látni őket, csak napszúrást kaptam.
Még fagyit is kaptam :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése