Citromos kávé

2014 október 4.

Sri Lankán iható a csapvíz. A Lazy Lizardban saját kutunk is van, így a víz minősége garantált. A vendégeknek persze van kitéve ballonos víz, de én első pillanattól a csapból iszom és még élek.

A csípős ételeket is egész jól megszoktam az első 1-2 hét alatt. (Sosem hittem volna...)

Ennek ellenére egyik reggel kisebb émelygéssel ébredtem. Ez két héttel érkezésem után, épp akkor történt, mikor főnököm, Gabi elutazott Malájziába pár napra, és itt hagyott egyedül a hotellel és a személyzettel. Csak két vendégünk volt akkoriban, örömmel vettem a próbatételt.

Persze papírforma szerint, amint kitette a lábát a villából, elkezdődött a rendhagyó események sora.

Első nap rögtön Sampath betegedett le. Egész nap rosszul volt.

Sri Lankán úgy szokás, hogy a főnök gondoskodik az alkalmazottakról. Törődik az igényeikkel, kicsit olyan, mintha a gyerekei lennének. Sokat számított, hogyan reagálom le az első ilyen helyzetet. Amikor Sampath délig nem jelent meg a munkavégzés helyén, már nagyon gondolkodtam, hogy fel kéne hívnom, de úgy döntöttem, bizalmat adok neki és megvárom, mikor bukkan elő magától. Nem sokkal ebédidő után be is kopogott hozzám és szólt, hogy nagyon beteg, nem fog tudni dolgozni aznap. Megkérdeztem, miben segíthetek neki, szüksége van-e valamire, mondtam, hogy menjen és feküdjön le. Túlzásba nem akartam vinni az aggodalmat és a gondoskodást, de tényleg elég betegen nézett ki.

Másnapra jobban lett. El is vitte a két vendégünket a strandra a szálló saját tuctucjával. Délután, mikor ment a vendégekért, én is csatlakoztam, mert útközben be kellett ugranom az egyik boltba. Felvettük a fiatal nászutas párt, haladtunk visszafelé a tuctuccal, mikor egy hídnál váratlanul a velünk szemben haladó motoros kamasz megborult a járművével és éppen előttünk pördült egyet és egyenesen a tuctuc alá esett. Sampath gyorsan félrerántotta a kormányt, elkezdtünk a nádas felé száguldani, amit drótkerítés határolt. A motoroson nem mentünk át szerencsére. Sampath kb 20 méter után visszakormányozta a tuctucot az útra és megálltunk. A tuctucnak kissé behorpadt az eleje, és kiderült, hogy Sampath azért nem fékezett azonnal, mert a horpadás alá beszorult a lábfeje, így nem bírta elemelni, hogy rálépjen a fékre. Ezek után csoda, hogy egyáltalán meg tudtunk állni és nem borultunk fel. A motoros srácnak eléggé vérzett a lába, több tuctuc és motoros is ott termett másodperceken belül (honnan jöttek, mikor alig van forgalom azon az úton?!), és igyekeztek segíteni. Valaki orvoshoz vitte a motorost, az összeverődött tömeg meg elkezdte megszavazni, ki fizeti a károkat. Sampath javasolta, hogy távozzunk a helyszínről, mert csak zavarnánk (mármint mi, európaiak), úgyhogy hazasétáltunk. Utólag kiderült, hogy azért is kellett eltűnnünk, mert a Sri Lankai szokások szerint mindenben osztoznak az emberek. Akinek kevés van valamiből, annak ad az, akinek több van. Ha közúti baleset történik, nem azt nézik, ki volt a hibás, hogy az térítse meg az okozott kárt, hanem azt döntik el, ki engedheti meg magának, hogy kifizesse a többiek kárát. Ha egy drága autóba beleszáll egy csóró furgon és felborítanak egy tuctucot, akkor nem a furgonos fizet a többieknek, hiába ő volt a hibás, hanem a drága autó tulajdonosa, mert neki van a legtöbb pénze a résztvevők közül. Hiszen hogyan fizethetne egy szegény ember egy ilyen drága autó javításáért. Akinek meg drága autója van, simán kibír még 2 olcsóbb javítást. Az mindegy, hogy ki okozta a kárt. Ebből az elvből kiindulva küldött minket haza Sampath. Egyértelműen a motoros volt a hibás, mi hárman világosan láttuk, amint megbillent és alánk esett, de ha a tömeg látta volna, hogy közünk van a tuctuchoz, tőlünk várták volna, hogy megtérítsük a motoros kárát. Így viszont Sampath el tudta intézni, hogy a motoros fizessen. Igaz, ehhez el kellett mennie a srác szüleihez és tőlük kérni rá garanciát. A szülők szava itt sokat számít.

Sampath ügyességének köszönhető, hogy egyikünknek sem esett baja. Nagyon jól vezet.

Másnap reggel folytatódott a rendhagyó események sora. Ekkor ébredtem émelyegve. Nem ettem semmit, ami indokolta volna, úgyhogy ötletem sem volt, mi az oka.

Futólag megemlítettem Sampathnak, hogy engem is utolért a 2 nappal azelőtti baja, erre rögtön intett a feleségének, hogy csináljon nekem citromos kávét. Citromos kávét?! Hát, a eddig nem hánytam, akkor majd attól tuti. Kicsit akadékoskodtam, hogy én inkább azt a gyógymódot díjaznám, ami megszünteti a hányingert, nem azt, amelyik másik irányba tereli a problémát, de nagyon meggyőzőek voltak, így végül elfogadtam a furcsa italt. Egy jó erős fekete kávé, belenyomva 2-3 lime leve. Furcsa kombináció...

Gyanakodva ittam bele. Rosszra számítottam. És meglepődtem. Kellemes, limonádés íz, kesernyés kávéízzel kombinálva, sok cukorral. Kifejezetten finom volt!!!

Megittam, és szinte azonnal csökkent a gyomrom nyugtalansága. Fél óra múlva már teljesen jól éreztem magam. Délután kaptam még egy zöldcitromos kávét és már kutya bajom sem volt.

Érdekes gyógyszer. És még finom is...

Kíváncsi lennék, mitől ilyen hatásos.