2014. december 3., szerda

A szakács borsot tör...

2014 november 5.


...  az orrom alá.


Volt pár probléma a hotel szakácsával, Sampath-tal.

Többnyire anyagi természetűek. Mondjuk úgy finoman, hogy nem engedélyezett módon egészítette ki a fizetését a hotel büdzséjéből. Az én feladatom az volt, hogy ezeket a nem engedélyezett lehetőségeket a minimálisra redukáljam. Mindenhol ott voltam és mindent láttam. Mindent számoltam és figyeltem. Baromi idegesítő lehetett számára.

Mindketten igyekeztünk emellett fenntartani a barátságos viszonyt, de azért néha kellett hozzá mélyeket lélegezni és 10-ig számolni.

Az igazi feszültség akkor kezdődött, mikor egy nagyobb projekten próbált munkaszerzés címén jutalékra szert tenni, viszont a munkát nem ő szerezte, így a vállalkozó beköpte a próbálkozását.

Szembesítettem a váddal, amit nyilván tagadott.
Mivel Gabi nem véletlenül adott Sampath feje fölé egy ellenőrt, számára is nyilvánvaló volt, hogy nem a vállalkozó hazudik céltalanul, hanem Sampath füle mögött van a vaj. Ő is számon kérte.

Sampath kitartóan tagadott. És persze felhúzta az orrát, mert ezzel tartotta leginkább alátámasztottnak az ő verzióját.

Odáig fajult az orrfelhúzása, hogy este részegen megjelent a teraszunkon egy pisztollyal a kezében. Nem csinált vele semmit, csak hadonászott. Az sem biztos, hogy éles fegyver volt. Gabi ki is röhögte, de azért én nem szeretem az ilyet. Tartsuk be a kulturált viselkedés szabályait. Ne lőjük le egymást egy nézeteltérés miatt, nem?

Túlléptünk a fegyveres malőrön, de azért sosem lehet tudni alapon lementettem a biztonsági kamera erre vonatkozó felvételét. Még akár szükség is lehet rá.

Aztán pár nappal később jött a következő hülyesége. Szándékosan kiakasztott. Vásárolni mentünk együtt és a megbeszélt induláshoz képest egy teljes órán át váratott. Azt mondta, zuhanyzott. Próbáltam jó arcot vágni, mert öszvérrel és szamárral nem lehet veszekedni, csak annál hülyébb lesz. Túl is estünk a bevásárláson kulturált formában. Én utána elmentem más dolgokat intézni, nekik meg szóltam, hogy pár napja már esedékes lett volna a medence kitakarítása, jó lenne, ha sikerülne végre beiktatni a napi programba.

Délután hazaérek, a medence tiszta mocsok, Sampath nincs is otthon, a felesége és a másik dolgozó meg pihenget. Semmit, de semmit nem csináltak egész nap. Ott tartózkodásom óta először egy kicsit hangot adtam a felháborodásomnak. Napok óta sztrájkol a személyzet Sampath vezényletével, kezdett egy kicsit elég lenni. Felőlem aztán elhanyagolják a kertet meg a tetőjavítást, ha itt ez elfogadható viselkedésnek számít, de a vendégek ellátása ne akadozzon.

Már korábban is kihúzták a gyufát egyszer, amikor a teljes személyzet bulizott este, reggel meg nem kelt fel senki reggelit adni a vendégeknek. Ha rajtam múlt volna, aznap kirúgom az összeset. Csak a miheztartás végett. De nem állt hatalmamban ilyet tenni. Meg különben is elég nehéz komolyan haragudni egy 35 éves férfira, aki ártatlan tekintettel mutogatja a rommá tört műanyag ébresztőóráját, amit állítólag dühében összevert, amikor az nem ébresztette őt időben. Európában max sűrű bocsánatkérések közepette lehetne az ébresztőórára hivatkozni, és akkor is csak bizonyos esetekben. Itt viszont Sampath-nak komoly meggyőződése volt, hogy ez egy elfogadható indok. Négy fő személyzet volt akkor, négyüknek nem volt egyetlen telefonja sem beállítva ébresztőre. És micsoda véletlen egybeesés, hogy épp buli volt előző este. Volt valami bájos abban, hogy tényleg azt várta, hogy elhiszem a meséjét. Viszont ilyen színvonalon nem is érdemes felnőtt dolgozóként kezelni, úgyhogy hagytam a fenébe az egészet. Ki nem rúghatom, akkor meg minek szájhősködjek. Mondtam neki, hogy ezúttal még kimentem őt a szarból, ha a vendégek panaszkodnak az utazási irodának, akin keresztül jöttek, de legközelebb magára vethet.

Na a fenyegetés hatott. A legközelebbi esetnél kézbe vette az ügyeket. És a pisztolyát is. Idióta.

Ezt még tényleg benyeltem volna, mert Gabi is nyugtatgatott, hogy csak hősködik a fegyverrel. De kezdett egyre bosszantóbb lenni a helyzet.

És akkor jött a medencetakarítós eset a vásárlásos várakoztatás napján.

Aznap este vacsora után odahívott a konyhába és elkezdte az észt osztani. Meg panaszkodni. Meg közölte, hogy mostantól ez meg ez nem tartozik a munkakörébe. És nem fog medencét takarítani. Kérdeztem, hogy akkor a főzésen kívül azért óhajt-e valami mást is csinálni, mert tudtommal a fizetése egy kicsit komplexebb feladatkörre jár. Felajánlottam a béke kedvéért, hogy nekem az is jó, ha kiszervezi a munkát a többieknek, és akkor neki nem kell bepiszkolnia a kezét, de a hotel legyen rendben tartva. Ezt persze nem fogadta el, mert nem  megoldáskeresés volt a célja, hanem a nyafogás és kötözködés. Teljesen beleélte magát a panaszkodásba. Ez nem jó, meg az nem jó, ezt szeretné, meg azt szeretné, ezt nem hajlandó, meg azt nem hajlandó. Egy idő után elegem lett és mondtam neki, hogy ha ennyire nem tetszik neki ez a munka, akkor ne erőszakolja meg magát, nyugodtan keressen másikat. Erre az adott munkakörre mi ennyi pénzt adunk. El lehet vállalni és szó nélkül elvégezni, vagy vissza lehet utasítani és helyet adni másnak, aki szívesen elvállalja. Nekem olyan személyzet kell, amelyik elvégzi a munkát. Ennyi büdzsénk van ennyi munkára. Senkit nem kényszerítünk a maradásra, ha tud jobb helyet. Szeretnénk, ha mindenki elégedett lenne, aki itt dolgozik, de a munkát el kell végezni. Megbeszélhetjük, hogy más munkakört kap, de akkor a fizetést is igazítjuk. Mondja meg, mit hajlandó elvégezni és mit nem, aztán majd megnézzük, hogy ez nekünk elég-e. Gondolom, nem erre számított, hanem az addig szokásos rendkívül megértő bólogatásra, de sajnos az egy órás szándékos várakoztatással aznap délelőtt eljátszotta a megértő hozzáállásomat. Látta, hogy nem hatott meg a nyavalygása, erre kikelt magából és üvöltözött, hogy ő el is mehet. Mondtam, hogy valóban létezik egy ilyen opció is.

Néhány másodperces szünet következett. Gondoltam, elmondtunk mindent. Most majd durcáskodik 2 napig, aztán ugyanúgy nem végzi el a munkát. Már hozzászoktam. Szóval megfogtam a vacsorás tányéromat és elindultam a szobám felé. Pár lépés tettem csak, amikor Sampath felugrott és utánam jött. Megálltam, ránéztem, hogy mi van. Sötét, gonosz tekintettel meredt rám. Elég félelmetes volt, de nem volt időm elemezni a szándékait, mert a következő másodpercben lekevert nekem egy kibaszott nagy fülest. Csodálom, hogy nem borultam fel. Életösztönöm azt súgta a tekintete alapján, hogy ne reagáljak. Úgyhogy szó nélkül, rezzenéstelen arccal elsétáltam.

Visszasétáltam a lakhelyemre teljesen fegyelmezetten. Szerintem kábé sokkot kaptam. Nem csak az ütés nagyságától, de a ténytől is, hogy egyáltalán kezet emelt rám. Amellett, hogy nő vagyok, az adott helyzetben elvileg a főnöke is.

Annyiban biztos voltam, hogy egy percig nem maradok ezzel az állattal egy területen. Ráadásul fegyvere van. Most akkor mi lesz a következő? Tényleg használni is fogja?!

Szerencsére az egyik helyi ismerősünknek, aki Sampath-nak nem nagy rajongója, van egy villája, ahol épp nem voltak vendégek, így átmeneti jelleggel, aznap éjszakára befogadott. Épp csak annyi cuccot kaptam össze, amit remegő kézzel (mert addigra azért kijött rajtam a stressz és a félelem) sikerült, aztán tuktukot hívtam és azon parázva, hogy lelő, amíg kihajtok a kapun, elhagytam a helyszínt.


5 megjegyzés:

  1. Te jo eg!!!
    Ez eleg veszelyes.......
    Az mondjuk erdekel, h Gabi miert nem vette ezt komolyan.....
    Legy ovatos!

    VálaszTörlés
  2. Atyaég!, majd mond el lécci, hogy mi lett ezzel az egész helyzettel végül! Félelmetes! Gabival végig beszélted?

    VálaszTörlés
  3. Én is csak annyit tudok írni, hogy jesszus.... Gabi mit szól ehez az egészhez??? Én valahogy éreztem, hogy nem fogsz Te sokáig ott maradni.
    Az eddigi történeteidet olvasva nem egy ilyen helyen tudlak elképzelni....

    Gina

    ui.: és Gabi csak röhög azon, hogy fegyverrel hadonászik??? Ügyes. Téged állít oda ütközőnek, így nem rá fognak haragudni, ha Sampath vagy a többi lógós ki lesz rúgva - hanem Rád.

    VálaszTörlés
  4. Most nézem csak... Ez egy hónapja történt??

    Gina

    VálaszTörlés
  5. Mi lett a sztori vége Orsi? Ne hagyj itt minket lógva...

    VálaszTörlés