2015 április 13.
Egy hostelben kötöttem ki. 6 ágyas női szoba saját fürdővel. Horkolás jó eséllyel kizárva.
Vagy nem.
Este 10-ig minden ideálisnak tűnt. A 3 ázsiai kislány, aki a szobatársam volt, készülődött a lefekvéshez. Semmi buli, hangoskodás, lámpaégetés. Eddig jó. Az külön előny volt, hogy az emeletes ágyam alsó részén nem lakott senki.
Eddig. Mert este 10-kor betoppant egy 50-es éveiben járó nőci, aki pont az én földszintemre költözött be. És büdös volt. Mint egy csöves. Állott izzadtságszag, pállott ruha, és lábszag. Jajistenem! Azért nem mentem a másik hostelbe, mert a vélemények között volt egy olyan, hogy beengedtek egy csövest. Ami ugye érdekes dilemma, hiszen, ha fizet, miért ne szállhatna meg ott. Csak hát ugye mégis. A tetvek, bolhák, ágyi poloskák. Ki a fene akar egy büdös ember szobatársa lenni?
Aggodalmam némiképp csökkent, mikor jobban megfigyelve a nőt, láttam, hogy jó minőségű laptopot és okostelefont vesz elő. Ezek szerint csak szimplán igénytelen. Annál is inkább, mert büdössége ellenére eszémben sem volt a fürdő felé haladni. Kellemetlen, de legalább nem fertőz meg bogarakkal.
Viszont nem volt álmos. És nem volt benne annyi figyelmesség, hogy kimenjen a közös helyiségbe. A saját ágyában fekve nézett valami filmet hajnali 2-ig. Miközben másfél percenként felpattant és az emeletemet rázva keresgélt valamit a szatyrában. Közel álltam hozzá, hogy beszóljak neki, de ismerve magamat, ilyenkor nincs udvarias átmenet. Vagy kussban maradok, vagy úgy teremtem le, hogy egyikünket kirakja az igazgatóság. Szóval inkább kussoltam.
Hajnali 2-kor végre kikapcsolta a gépét. Azt hittem, innentől aludhatok. De nem. Horkolt. Mint az állat. Nem sok híja volt, hogy halottként ébredjen másnap.
Reggel első dolgom volt új szállás után nézni. Mivel a hostelek hasonló élményekkel kecsegtettek, inkább megkerestem olasz barátaimat, akik a kóstolós vacsin a tiramisut készítették és mekérdeztem őket, befogadnának-e 1-2 éjszakára. Befogadtak. Hurrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése