Fagyiláz

2015 április 22.

Xilitlából hazaérve már elég gyengének éreztem magam. A WC-tól sem szívesen mentem pár méternél messzebbre, a vacsorát teljesen kihagytam, rázott a hideg. Gyanús volt, hogy lázam van. Megmértem. Naná, hogy volt. 38,8.

Hombre szülei azonnal elrohantak a gyógyszertárba, de mivel én általában bízom az immunrendszeremben, nem akartam semmit bevenni. A romlott fagyi majd távozik és minden jó lesz.

Egész éjjel vergődtem a láztól, végül elkezdtem paracetamolt szedni, de csak ideig-óráig vitte le a lázamat, és amint elaludtam újra 38 felett volt. Hombre tündérbogár volt, hozta-vitte a hideg borogatásokat és hősiesen támasztott a hideg zuhany alatt. Reggel még ragaszkodtam hozzá, hogy hamarosan rendbe jövök, de amikor délután már a lázcsillapító sem vitte le a lázamat 40 fok alá, Hombre megelégelte a naturalista gyógymódot és bevitt a helyi kórházba.

Eddigre már elfogyott az erőm, hogy tiltakozzak, úgyhogy mentünk. 

A kórház nagyon szép volt. Kaptam egy szobát, ahol egy kanapé is állt a családtagok részére. Azonnal belémtoltak vagy két deci antibiotikumot intravénásan, aztán kaptam egy infúziót, amin 4 órán át kellett lógnom. Én már az első szuri után hazamentem volna, mert levitte lázamat és ha adnak mellé valami bélfertőtlenítő tablettát, egész biztosan helyrejöttem volna pár nap alatt, de ekkor már nem nagyon kérdezték, mit akarok, én meg inkább lapultam, mert úgy éreztem, a betegségemmel már így is elcsesztem a családi kirándulást. 

Indulásra készen. Szedjék már le rólam a tűt!

Mire lecsepegett az infúzió, megettem a vacsorát, megbeszéltük az orvossal (illetve ők beszélték meg vele, mert angolul nem tudott, én meg spanyolul nem annyira), már kutya bajom sem volt. Kiváltottak nekem egy regiment gyógyszert, aminek a fele felesleges volt megítélésem szerint (pl a 750 mg paracetamol napi 3-szori adagban mi a francnak, ha nincs lázam?!), aztán visszamentünk a szállodába. Másnap reggel olyan jól voltam, hogy a család aggodalmai és tiltakozása ellenére meggyőztem őket, hogy folytassuk az utazást.

Azt mondjuk viccesnek találtam, hogy az orvos a mexikói génállományhoz mérten a fogyasztandó könnyű ételek listájára tette nekem a babot, ami Európában nehezen emészthető dolognak számít (mert bennünk nincs meg hozzá az enzim), Mexikóban meg alapkaja, viszont tiltólistára tette a krumplit és a kétszersültet, mert azt a latin-amerikai gyomor nem bírja, Európában meg az a kímélő kaja.