Hajléktalanság?!

2015 április 13.

Eljött a kiköltözés napja.

Hombre gépe este 7-kor indult. Nekem még nem volt ötletem, hogy hol töltöm az éjszakát. Mondjuk kalandos utam során nem is ez volt ez első eset, hogy órákra voltam a hajléktalanságtól. és eddig még mindig megoldottam, szóval most sem aggódtam magam halálra.

Ebéd után még lementünk a partra egy utolsót napozni.

Aztán összepakoltunk.

A hálószoba üvegajtaját gondosan lefedtem fekete szemeteszsákokkal,
hogy aludni tudjak, amikor Hombre hajnalba nyúlóan dolgozik a nappaliban

6 hét termése. Ki gondolná, hogy Hombre szereti a tojást? A babkonzervek dobozát nem őriztük meg...

Közben Hombre kitalálta, hogy kérdezzük meg a lakás tulajdonosát, hogy meghosszabbítható-e a bérlet még 5 nappal, így megspórolnám a kötözést. A tulaj igent mondott. Hurrá! Össze sem kell pakolnom! Úgy 1 órával a kulcs visszaadásának időpontja előtt jött egy újabb e-mail a tulajtól. Oké, hogy maradok, de az ár emelkedett, mert főszezonba léptünk. Most négyszer (4x!) annyiba kerül, mint eddig. -na hát így már nem kell. Ezért a pénzért hotelbe is mehetek büféreggelivel és medencével a tetőteraszon. Úgyhogy mégiscsak költözöm. Egy órám van összepakolni a bőröndömet, meggyőződni róla, hogy nem hagyunk ott semmit és kitalálni, hogy mégis merre indulok el innen.

Eredetileg azt terveztük, hogy Hombre segít nekem a cuccaimmal áthurcolkodni egy hostelbe, de miután a tulaj megnyugtató válasza után bepunnyadtunk, mostanra nem maradt idő erre, mert indulnia kellett a reptérre.

Úgyhogy kapkodva hagytuk el a terepet. Integettem Hombrénak a reptérre menő busz megállójában állva, aztán elindultam a septében összedobált (és emiatt nem túl kompakt) csomagjaimmal.  De fogalmam sem volt, hova.