2015 április 10.
Öcsémmel elkirándultunk a közeli Eze városkájába, ami - a változatosság kedvéért - egy hegytetőn áll és utcái szűkek és kanyargósak.
A francia riviéra a luxuhotelek és strandok mellett a parfümgyárásról is ismert (Emlékeztek a 90-es évek egyik szappanoperájára, ami Riviéra címmel futott és egy parfümgyáros család életét követte? Én semmire nem emlékszem belőle, csak a témakörre és a címére, de itt egy kis videó, hátha beugrik.)
A nagy parfümkészítők állítólag a riviéra parfümgyáraitól veszik az alapesszenciákat, amelyeket aztán az Orr segítségével drága parfümökké kombinálnak. Az esszenciagyártó cégek Grasse városkájában helyezkednek el, de minden valamire való gyárnak van Eze-ben is kirendeltsége és múzeuma. Itt ugyan csak kisebb folyamatok zajlanak (krémek tégelybetöltése, szappangyártás, stb.) de azért elég sok érdekességet bemutatnak így is, és jóval közelebb van Nizzához, mint Grasse.
A két leghíresebb gyár a Fragonard és a Galimard. Az egyik (azt hiszem, a Galimard) a régebbi, a másik meg a nagyobb. Mindkettő tart ingyenes tárlatvezetést egy halom nyelven (még magyarul is lehet, ha előre jelezzük).
Mi először a Galimardba ugrottunk be, mert az volt közelebb a buszmegállóhoz, de ott nem volt túl készséges a személyzet és a múzeum is egy szobából állt csak. Viszont óriási az üzletük, ahol lehet pénzt költeni.
A Fragonard jobbnak bizonyult. Rögtön ajánlottak tárlatvezetést, és a bolt sem tolakszik az ember arcába. Kicsit jobban odafigyelnek rá, hogy először megadják a parfümgyártásról tanulás élményét és csak utána kapkodjanak az ember pénztárcája után.
A parfümgyártás érdekes dolog. Egy liter rózsaillathoz másfél tonna rózsaszirom kell. De lehet, hogy 100 tonna? Mindegy. Valami elképesztő mennyiség.
Magyarországról is vásárolnak az esszenciakészítők alapanyagokat. Például kamillát. Jó tudni.
A körbevezetés után megszagoltattak velünk pár parfümöt, de őszintén szólva és nem szeretem ezeket a parfümöket, mert nem is tart sokáig az illatuk és az én érkékeny vadászorrom kiérzi a kombinációból a gyenge minőséget. Ezért is fogadom kétkedéssel, hogy a nagy parfümházak (Dior, Chanel) valóban innen veszik az alapanyagot, mert ha így van, akkor a saját parfümkombinációik miért nem ugyanilyen gagyik?
Hazafelé indulva rá kellett jönnünk, hogy a busz két óránként jár csak és épp nemrég ment el, úgyhogy várakozás helyett inkább úgy határoztunk, hogy lesétálunk a hegyról és a tengerpaarton 15 percenként közlekedő busszal megyünk vissza Nizzába. A sétaútvonal egyébként is nevezetes, mert Nietzsche szokott volt erre közlekedni.
Öcsémmel elkirándultunk a közeli Eze városkájába, ami - a változatosság kedvéért - egy hegytetőn áll és utcái szűkek és kanyargósak.
A francia riviéra a luxuhotelek és strandok mellett a parfümgyárásról is ismert (Emlékeztek a 90-es évek egyik szappanoperájára, ami Riviéra címmel futott és egy parfümgyáros család életét követte? Én semmire nem emlékszem belőle, csak a témakörre és a címére, de itt egy kis videó, hátha beugrik.)
A nagy parfümkészítők állítólag a riviéra parfümgyáraitól veszik az alapesszenciákat, amelyeket aztán az Orr segítségével drága parfümökké kombinálnak. Az esszenciagyártó cégek Grasse városkájában helyezkednek el, de minden valamire való gyárnak van Eze-ben is kirendeltsége és múzeuma. Itt ugyan csak kisebb folyamatok zajlanak (krémek tégelybetöltése, szappangyártás, stb.) de azért elég sok érdekességet bemutatnak így is, és jóval közelebb van Nizzához, mint Grasse.
A két leghíresebb gyár a Fragonard és a Galimard. Az egyik (azt hiszem, a Galimard) a régebbi, a másik meg a nagyobb. Mindkettő tart ingyenes tárlatvezetést egy halom nyelven (még magyarul is lehet, ha előre jelezzük).
Mi először a Galimardba ugrottunk be, mert az volt közelebb a buszmegállóhoz, de ott nem volt túl készséges a személyzet és a múzeum is egy szobából állt csak. Viszont óriási az üzletük, ahol lehet pénzt költeni.
A Fragonard jobbnak bizonyult. Rögtön ajánlottak tárlatvezetést, és a bolt sem tolakszik az ember arcába. Kicsit jobban odafigyelnek rá, hogy először megadják a parfümgyártásról tanulás élményét és csak utána kapkodjanak az ember pénztárcája után.
A parfümgyártás érdekes dolog. Egy liter rózsaillathoz másfél tonna rózsaszirom kell. De lehet, hogy 100 tonna? Mindegy. Valami elképesztő mennyiség.
Magyarországról is vásárolnak az esszenciakészítők alapanyagokat. Például kamillát. Jó tudni.
A körbevezetés után megszagoltattak velünk pár parfümöt, de őszintén szólva és nem szeretem ezeket a parfümöket, mert nem is tart sokáig az illatuk és az én érkékeny vadászorrom kiérzi a kombinációból a gyenge minőséget. Ezért is fogadom kétkedéssel, hogy a nagy parfümházak (Dior, Chanel) valóban innen veszik az alapanyagot, mert ha így van, akkor a saját parfümkombinációik miért nem ugyanilyen gagyik?
Hazafelé indulva rá kellett jönnünk, hogy a busz két óránként jár csak és épp nemrég ment el, úgyhogy várakozás helyett inkább úgy határoztunk, hogy lesétálunk a hegyról és a tengerpaarton 15 percenként közlekedő busszal megyünk vissza Nizzába. A sétaútvonal egyébként is nevezetes, mert Nietzsche szokott volt erre közlekedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése