2012. április 19., csütörtök

Au-pair

Mint korábban említettem, egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy au-pair Reutlingenben...

Reutlingen főtere

Fő munkaköre abból állt, hogy hozta-vitte a 6 éves Sara-t óvodába és kicsit rendben tartotta a lakást. Reggelente hosszas könyörgés után kivarázsolta a gyereket az ágyból, trükkökkel elérte, hogy fél óránál rövidebb idő alatt sikerüljön elfogyasztania a reggelijét, kisebb időjárás/divat/praktikum típusú vita után ráadott valami göncöt, majd viszonylag kis késéssel el is juttatta a gyereket a rendeltetési helyére. Ezután észt vesztve rohant a nyelvtanfolyamra, ahonnan már megint elkésett.


Nagyon jól kijöttek egymással. Szuper kis élet volt, sok játék, csupa szórakozás, minimális idegbaj. Kb. mint most :D


Aztán véget ért az egy év, útjaik elváltak, a kislány iskolába ment. Néhány kósza levél az évek alatt, au-pairek jöttek mentek Sara életében. Aztán ki tudja már hogyan, a Facebookon összeakadtak.
Sara 17 éves volt akkor. Úristen!!!! 17?! Hiszen az már felnőtt! Hogy nőhetett meg ennyire, mikor nálam nem is telt el ennyi idő?! Én ugyanaz maradtam, ő meg gyerekből kamasz lett...
Azóta újabb 4 év telt el. Sara már amerikai törvények szerint is nagykorú...  Sőt! Idősebb, mint én voltam akkor, mikor rá vigyáztam...
Borzasztóan szalad az idő!


Szívesen találkoztam volna vele, ha már itt járok, de picit aggódtam. Végülis annak idején csak játszottunk, nem beszélgettünk. Vajon lenne mit mondanunk egymásnak? Nem lenne az egész találkozás kínos feszengés és hallgatás? Úgy döntöttem, rábízom a döntést. Írok neki, aztán a reakciójából kiderül, jó ötlet-e.
Kiderült, hogy már nem itt él. Freiburgban jár egyetemre, ott lakik. Micsoda szerencse, hogy épp oda is megyek!!!
Kicsit izgultam, hogy megismerem-e majd. Próbáltam memorizálni a Facebookos fényképét. Aztán szerencsére könnyebben megismertük egymást, mint gondoltuk. Hasonlít gyerekkori önmagára. Én meg persze semmit sem öregedtem :D:D:D:D
Nagyon jót beszélgettünk. Furcsa érzés volt ennyi idő után, felnőve látni őt, de egyáltalán nem volt idegen. Ráismertem a mozdulataira, gesztusaira. Annyi változott csak, hogy egy szép kislányból csinos csajszi lett :-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése