2012. április 14., szombat

Puzzle


Innsbruck elhagyása után nem sokkal újra német területen járok. Megint hegyek, árván álldogáló tanyák, néhol napkollektorokkal borított háztetők és gazdasági épületek a semmi közepén. Ők legalább biztosra mennek. Gazdaságpolitika, euró árfolyam, válság? Ugyanmár! Saját áramellátás, saját élelmiszerellátás, tuti van saját vízforrásuk is. Jól csinálják. Mit izguljanak a GDP és egyéb, nem létfontosságú dolgok miatt?! :-)



Lassan újabb pihenő következik. Megnézem a térképet, van-e valami érdekes hely, ahol sétálhatok egyet. Jó lenne elnézni a Bodeni-tó felé, ha már itt vagyok. Igaz, hogy 150 km kerülő, de biztos szép, és időbe még talán belefér. Szűkösen.
Na akkor valami közelebbit. Ravensburg. De ismerős... Ja, igen! A puzzle. Ravensburger. Úgy rémlik, valami csinos kis vár a játékgyártó emblémája. Nézzük, mit mond GPS barátom. Ravensburgban több templomot sorol fel. Akkor biztos van valami óvárosa. Jó lesz. És csak 100 km kerülő, viszont a Bodensee irányában fekszik, szóval ha béna hely, még mindig továbbmehetek a tóhoz.


A város felé közeledve már látom, hogy nem lesz béna hely. Ott a kastély, ami hajdanán a játékok emblémája volt. (Meg akartam keresni neten a logót, de nem az, és soha nem is volt ez az emblémájuk. Én viszont emlékszem rá. Na mindegy.)

Valami régi malomépületből lett fogadó parkolójában lerakom a kocsit és elindulok a dombra. 
A torony tövébe felkapaszkodva már látszik a kis kastély az eggyel magasabb dombon. Jó kis túra ez! És milyen szép város! Alig várom, hogy lemásszak és az utcákon bóklászhassak.
Gyönyörű homlokzatok, 16. századi épületek, kanyargó utcácskák, a környékre jellemző, külső gerendázat a házakon, épen megmaradt kaputornyok és városfalak. Igazi múltbeli séta! A szabad tartományi városokra jellemző jómódot sugallják a többszintes patriciusházak. Visszarepülök az 1600-as évekbe. Szinte látom magam előtt a kézművesmesterek műhelyeit, kalapálás hallatszik a cipésztől, polgárok és kereskedők sietnek a piactérre, inasok szaladnak csomaggal a kezükben, friss kenyér illata száll a pékségből.
Teljesen magával ragad a hangulat. Otthonosan mászkálok. Úgy repül el 1 óra, hogy észre sem veszem. 
Ide még vissza kell jönnöm.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése