Kacatgyáros

Ideje indulni hazafelé. Várnak otthon a sajtok. (Ezt később megmagyarázom...)

Úgy szervezem, hogy hazaúton megálljak pár városban nézelődni, így 2 nap alatt érek Magyarországra.

Münchenben leszerveztem a CS-es szállásomat, de előtte még megnézem Ulmot.

Ulm

Monumentális dóm, hangulatos utcák, szép épületek. 

Kezd unalmas lenni, hogy minden német városnál ezt kell írnom. 

De ha egyszer tényleg ilyenek?! :-D

Ulmi városháza

Meglátogatom a Duna-partot. Kicsit mintha tisztább lenne itt a vize....

Legalábbis szerintem hattyúk nem úsznának a pesti olajos mocsokban... Vagy nem lennének fehérek. :-)

Estére érkezem Münchenbe. Couchsurfinges Oliverrel abban maradtunk, hogy rögtön a lakására megyek. 7 óra, világos van, ingyenes a parkolás, kicsi a forgalom, inkább be kéne mennem a városba körülnézni. Felhívom. Ragaszkodik hozzá, hogy előbb a lakására menjek. Majd együtt bemegyünk. Nekem így is jó.

Külvárosban lakik, 3 km-re a központtól. Az még gyalog sem lenne vészes. Kis kertes ház, a ház előtt vagy 8 autó. Forgalmas egy utca...

Elkezdünk dumálni. Nagyon jó fej. Kiderül, hogy az autók hozzá tartoznak. Az egyik a munkába járós kultúr-autója, amivel ügyfeleknek prezentálja magát. A buszt azért vette, mert olcsó volt. A kisteherautó faanyag szállításához kell (parkettás a srác). A kiégett nyerges vontatós kamion azért van, mert azzal akarja a hajóját felvontatni Velencéből. És valaki viccből felgyújtotta. Így most teljes javításra vár. Tök üres belül. A szafari autó azért van (kb 1950-es Land Rover vagy ilyesmi), mert azzal fog Afrikában utazgatni. Minden mechanikus rajta, meg tudja szerelni, ha lerobban, olcsó az alkatrész és a teteje sátor formájú, így este a raktérben lévő konyha fölött aludni is lehet. Végülis az indoklás elfogadható. Tényleg kell ennyi autó. :-D

A lakás sem egyszerű belül. Mindent saját kezűleg hozott létre, igazi ezermester. Tele ötletekkel. És persze régi kacatokkal. 1920 körüli behemót kávéfőző gép. Több darab több korszakból. Minimum 80 éves rágógumi automata. Régi TV-k, ahol még rádió-szerűen kellett hangolni az adást. Tiszta antikvitás. Vagy inkább ószeres. Fényképet sajnos nem készíthettem, mert megkért, hogy ne tegyem. Tele eredeti ötletekkel és prototípusokkal a lakás, nem lesz belőle pénze, ha más hamarabb levédi a találmányait. Megértem, tiszteletben tartom. Pedig ááááááhhhh milyen jó cuccai voltak! Ötletgyáros!!

Próbálom terelgetni afelé, hogy induljunk be a városba, amíg még világos van. De csak mesél, csak mesél, csak mesél. Már megnéztem az össze volt barátnője fotóalbumát (nem volt kevés, mert hobbifotós a srác), ismerem az élettörténetét, a kávéfőzők történetét, a kerti tó történetét, a nádas, a halak életrajzát, tudom, hogyan lehet igazán finom kévét készíteni (titka a vízhőmérséklet), melyik hajóját mikor, kitől és miért vette, de csak nem bírunk elindulni. Egyedül él, nyilván nincs társasága, örül, hogy beszélhet valakihez, de bakker, a városra is kíváncsi vagyok. Végre 9 után sikerül cipőt húznia. Az ő kocsijával megyünk (a kultúrmercivel). Nagyon jó fej tényleg. Szórakoztató a dumája, mindent tud a városról, de backi alig haladunk. Állandóan megállunk és újabb történet jut eszébe. És ugye pasi, két dolog nem megy egyszerre. Olyan nincs, hogy sétálunk és mesélünk. Meg kell állni és hallgatni. Azt a városnézést, amit én egyedül, este 7-kor fél óra alatt lezavartam volna, végülis éjfél körül fejezzük be. Fényképeket elfelejthetném. Még jó, hogy hozta a profi kameráját, mert az enyém sötétben semmit nem ér. 

Müncheni városháza

Ha esetleg abban reménykedtem, hogy egy óra körül ágyba kerülhetek, hamarosan belátom, hogy csalfa, vak remény volt. Oliver még nem fogyott ki a sztorikból... Vagy túl sok kávét ivott indulás előtt. Én már kókadozom, vagy háromszor jelentem be, hogy megyek aludni, de hát a couchsurfing a kulturális találkozásokról szól, nem az ingyen szállásról, nem akarok bunkó lenni. Ő meg csak mesél, csak mesél.

Hajnali 3 körül már nem bírom. Bunkóság vagy sem, nekem másnap 10 órát kell vezetnem, és este 8-ra várnak Fertőd környékén, muszáj időben elindulnom és kialudnom magam. Jóccakát!