Freiburg

Franciaországból visszafele jövet a Fekete Erdő egyik városába, Freiburgba beszéltem meg találkozót Sarával, akinek hajdan a bébiszittere voltam. Abban állapodtunk meg, hogy az egyetemi parkolóháznál találkozunk, de előtte azért írok neki sms-t, hogy mikorra érek oda. Elképzelek egy 20-30 autónak szént, egyetemi méretű parkolóházat.

Fél órával az érkezés előtt veszem a telefont. Sms megír. Küldés. Nem megy. Újra. Nem megy. Mi a fene van? Nekem már küldtek sms-t és megkaptam. Még aznap is. Akkor most mi van? Van roaming vagy nincs? Pár próbálkozás után feladom. Úgy látszik, engem üldöz ez a telefon-nélküliség, ha külföldön vagyok... Megállok egy benzinkútnál és reménykedem benne, hogy legalább wifit tudok valahol találni, hogy értesítsem az érkezésemről. Különben elkerüljük egymást. Mázlimra épp van vmi ingyen regisztrációs megoldás (mert azzal nem lennék kisegítve, ha telefonnal kéne aktiválni). Gyorsan elküldöm neki az üzenetet, de addigra már szép késésben vagyok.

Odaérek, leparkolok. Indulok a kijárat felé. Bakker! Sejtettem, de reméltem, hogy nem így lesz: több kijárat van. Mint általában... Baaaakker, de jó találkozási pontot beszéltünk meg :S

Körülnézek. Sara sehol. Plusz lehet, hogy meg sem ismerem... Rohangálok körbe körbe, mint a mérgezett egér. Kitalálom, hogy autós bejárat viszont lehet, hogy csak 1 db van. Ott kéne megnéznem. Na igen, de ennyi körbefutkosás után, az én tájékozódási készségemmel nagyjából esélytelen még körülbelülre is meghatározni, merről jöttem autóval. Megkérdezek valakit. Fogalmuk sincs. Akkor minek is álldogálnak a parkolóházban?! Megkérdezek egy pincérnőt a szomszéd kávézónál. Közli, hogy 3 bejárat van. Mondom, erre rájöttem, de nekem az autós kell. Á, ne menjek oda, menjek le itt, a lépcsőn. Grrrr! De mondom, nekem ott van találkám, oda kell mennem. Ja, hát azt nem tudja, hol van. A negyedik nemtudomka után kezdek felrobbanni. Itt cseszem az időmet céltalan keringéssel Freiburgban, mikor ennyi idő alatt már simán megnéztem volna a várost, simán odataláltam volna valami értelmes találkozópontra a Dómhoz például. Nem hiszem el, hogy ezt a helyszínt beszéltük meg! Végül leszólítok egy pasit, és rázúdítom minden panaszomat. Jó fej az ember, elkísér az autós bejáratig. És ott áll Sara. Szegény várt rám 50 percet. Álldogál türelmesen.  De jó, hogy megvárt!!! :-) Mondja, ő is rájött, hogy nem volt jó ötlet ez a találkozási pont, de abban bízott, hogy ha az összes kijáratot végigjárom, majd ráakadok. Legalább egyikünk maradjon egy helyben. Okos megoldás :)

Örülök, hogy megtaláltuk egymást. Béna lett volna ilyen bagatell módon elcseszni a találkozót...
Dumálunk (erről már írtam az Au-Pair című bejegyzésben), aztán elindulunk várost nézni. Saját idegenvezetőm van :)

Freiburg (teljes nevén Freiburg im Breisgau) egyetemi város. Kicsinek látszik, de nem az. Még magyar hagyományőrző baráti köre is van. Meg villamosa. És patak. Templomok. Tornyos városkapuk. Színház. Sok sok sok kávézó és terasz. Kilenc fürdő/uszoda. Repülőtér. Biciklisták. Parkolóházak...