Mivel München már Bajorország területe, Sissi-kultusszal találkozik az ember úton-útfélen. Sajnos úgy el vagyok csúszva idővel, hogy nincs időm egyik kastélyt sem meglátogatni, pedig nem lenne nagy kerülő.
Száguldok az autópályán. Dügunalom. Utálom. Inkább megyek lassabban szerpentineken és falvakon át, mint a monoton betontengerek között 150-nel.
Közeledem Passauhoz. Az utolsó német város az utamon. Itt találkozik a 3 fontos folyó, a Duna, Inn és Ilz. És Csehország sincs messze. De oda most nem megyek :-D
 |
| Balra a Duna, jobbra az Inn |
Magyar nevezetessége is van a városnak. Szent István feleségének, Gizella királynénak földi maradványai nyugszanak itt. Ezt valaha már láttam, úgyhogy ezt most kihagyhatom.
Közben kitört a nyár, kánikula van, nálam meg csak meleg ruhák vannak. Folyok le az ülésről, ezerrel megy a légkondi, de úgy érzem, reménytelen. Parkolót is csak a tűző napon találok. De jó lesz majd megfogni a kormányt. Kéne már egy olyan fényvisszaverős napellenzőt vennem.
A város nagyon bejön. Nem is emlékeztem, hogy ennyire szép. Mondjuk, amikor másfél hétig egy nyugdíjas csoport szórakoztatja az embert a reumás panaszaival, és hazaúton még meg kell állni itt is, hááát, nem az az ember első gondolata, hogy de szép a hely. Inkább valami "húzzunk már a rákba haza, holnap hajnalban indulok Párizsba a másik csoporttal". Meg a "vonszold már magad, vazzeg, lebegő csáppal húz el melletted a csiga, így soha nem végzünk a városnézéssel".
Határozottan meg kell állapítanom, hogy a munkanélküliség jót tett nekem. Békés, boldog és kiegyensúlyozott vagyok. Mindent szebbnek látok :-D Kár, hogy nem maradhat örökre így...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése