Tahaa'a szigete Raiatea mellett található és a vaníliatermesztésről ismert.
Reggel 8.30-kor vett fel a hajó minket. Elindultunk Tahaa körül. Útitársaim : Cecile, a szobatársam, Gabi és Tamás, akik magyar CSesek és itt nyaralnak, Márta, aki Gabi húga és Borán dolgozik. Meg volt még 4 francia turista a hajón.
Első állomás egy korallzátony, ahol Polinézia egyik legdrágább magán resortja is található. Egy szoba éjszakánként 1000 dollár. Vajon ebben már benne van a reggeli? : - )
A korallzátonyon 2-3 kisebb sziget keletkezett. Az egyiken elsétáltunk vagy 100 métert, aztán be a vízbe (ami meleg) és a sodrást kihasználva visszasznorkeleztünk (felszíni búvárkodás) a hajóig. Életemben nem láttam még ilyen víziállatokat. Némelyik tengeri sün fél méter átmérőjű volt. Hihetetlen! Tenyérméretű sárga-fekete halak, neonkék belű kagyló, ami felülről kis kígyónak néz ki, korall-törő hal, ami világító türkizkék, színes korallok mindenfelé. Nem vagyok egy búvár-típus, de gondolkodom rajta, hogy veszek egy saját búvárszemüveget. Egyszer ezt is el kéne kezdeni. . .
 |
| Cecile víz alatti kamerájával |
A búvárkodás után elmentünk egy kagylófarmra, ahol a gyöngykagylókat nevelik. A helyi kagylók fekete gyöngyöt termelnek. A bébikagylókat begyűjtik és mikor elég nagyok, beléjük "oltják" a Missisipi folyóból származó fehérkagyló gyöngyét. Azért ezt, mert ez jó minőségű és sok van belőle. A kagyló érékeli az idegen anyagot és elkezdi kilökni magából. Ha jó helyre ültetik a gyöngyöt, nem tudja kilökni, ezért elkedni bevonni a saját anyagával, hogy elszigetelje a testétől. Így keletkezik a gyöngy. Két év alatt kb 8 mm vastag bevonatot termel, ami már eladható minőség. A kagylók beoltását kínaiak végzik, mert ők a legügyesebbek ebben a világon. Ezt sem tudtam.
Ha nem tesznek gyöngyöt a kagylóba, akkor is keletkezhet benne természetes gyöngy, de az pici és alaktalan, és sokkal tovább tart a kialakulása. Már, ha egyáltalán kialakul.
 |
| Kagylóistálló (víz alatti) balra - kagyló felfeszítése és beoltása jobbra (orvosi műszerekkel) |
Következő állomás a vanília ültetvény volt. A vanília úgy néz ki, mint a futóbab. Oszlopokra futtatják és az éretlen termésből ránézésre simán zöldbabfőzeléket főznék. A vanília eredetileg (ha nem ültetvényen nő), fákra és bokrokra fut fel, hogy azok leveli védjék az erős napsütéstől. Nagytermelésnél napvédő hálóból építenek védelmet az ültetvény köré. A nagytermelés alatt a 10 sor (kb 30 nm) területet értem : - )
A vanília 2 éves korában virágzik először. A virágot eredetileg egy speckó méh porozza be, de azt az ősök, mikor Közép-Amerikából betelepítették az első növényeket, elfelejtették elhozni, úgyhogy jobb híján manuálisan végzik a porozást. Ehhez fel kell nyitni a virágot és a porzóból egy fogpiszkálóval kimelve a virágport, bele kell helyezni a termőbe. Nem mindegy, hogy hova. Kicsit babramunka.
Ja, és a virágnak semmi illata nincs. Tiszta csalódás : - S
A vanília násza után (így hívják a porozást) 9 hónappal megszületik a termés (a 9 hónap miatt hívják esküvőnek). Újabb 4 hónap és a termés beérik. Ekkor leszedik és a napon szárítják reggel 8-tól délután 2-ig. A vanília érzékeny a pontosságra : - )
Esőtől szigorúan óvni kell, mert tönkremegy. Nem emlékszem, meddig szárítják, de egyszer csak jó lesz. Ekkor már barna, de még puha és nedves minden rudacska. Most jön a legjobb : minden egyes rudacskát egyesével átmasszíroznak, hogy a magok egyenletesen eloszlódjanak a hüvelyben. Ezt naponta többször ismétlik. Már értem, miért ilyen drága fűszer. Aztán ha teljesen megszáradt és kilapult a rúd, lehet exportálni.
Az ültetvény a vezetőnk, Ivan családjáé. Nem messze innen van a házuk is. Oda mentünk ebédelni.
Az előétel tipikus polinéz marinált hal volt: gyömbéres kókuszvízben pácolt nyers hal paradicsommal, paprikával. Furán hangzik, de nagyon finom volt. Nem is volt nyers hal íze. Köretnek kókuszkenyér, főtt banán (nem az édes fajta) és tara gyökér. Ez utóbbi zöldeskék és olyasmi az állaga, mint a főtt krumplinak. Egy méteres gyökerei vannak a növénynek és még fagyit is készítenek belőle.
A főfogás vaníliás tejszínes szószban sült hal volt rizzsel. (Mikor az ebéd utáni kávéhoz nem kaptunk tejszínt, elpoénkodtunk vele, hogy a hal mellől simán belekeverhetünk egy kanálkával.)
Ebéd után felvásároltuk a ház vaníliakészletét, majd 4 kerék meghajtású dzsipekre szálltunk és elindultunk a dombtetőre.
Útközben megismerkedtünk a vad hibiszkusszal. A virágot gyógyításra használják, a leveleiből fedőt készítenek a tradicionális polinéz gödör-sütőre, a kéreg alatti rostokból csinálják a fűszoknyát, az egyik ágból pedig Ivan apja hangszert készített. 5 perc alatt. Wow. (Erről van videó is, ha érdekel valakit a hangja.)
Aztán megnéztük, hogy szárítják a kókuszt. Kiszedik a rostos burokból, kiterítik egy nagy felületen, aztán napoztatják. Ha elkezd esni az eső, ráhúzzák a tetőt. Ötletes.
Ezer dolgot láttunk és tanultunk még, aztán felértünk a kilátópontra.
 |
 |
| Kontakt |
A kirándulás délután 5-kor ért véget.
7000 CFP-be került az egész. A hajón folyamatosan friss ananásszal, helyi pompelmusszal, kókusszal, papayával és banánnal etettek.
Simán megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése