Az élet babos oldala

Egyszer az öreg király magához hívatta a lányait és megkérdezte, mennyire szeretik őt. Az első azt mondta, annyira, mint a galamb a búzát, a második, mint a szellőt nyáron, a harmadik azt mondta, mint a levesben a sót. Ismerjük a mesét. (Ha mégsem, itt egy link. Videó és szöveg is van hozzá.)

Csak azért jutott eszembe a mese, mert sosem tudhatjuk, egy-egy lényegtelennek tűnő étel mennyire fontos valakinek.

Kellemesen telt a december Hombre mellett. Reggelire mindig Ő készített rántottát chorizóval (paprikás kolbász), sült babbal és tortillával (mexikói kukoricalepény), vacsorára meg én kreáltam valami nem-mexikóit. Teljesen normális volt a fuziós konyha fogásait látni minden étkezésnél. Olyan, mintha mindig turisták lennénk. :-)

Egyszer, mikor én már kicsit untam a banánt (izé, a babot), én készítettem a reggelit. A tojás kötelező elem volt, anélkül nem kezdődhet számára a nap, de gondoltam, kolbász és hagyma helyett teszek zsenge spenótot a rántottába és eszünk egy üde spenótos omlettet. Meg is csináltam, szépen feltálaltam. Jön Hombre, leül, néz. 

- Mi a baj? - kérdezem.

- Nincs bab?- kérdezi.

- Ehhez nem illik a bab. Ma nem eszünk. Azért túléled, nem?

- Neeem - válaszolja kétségbeesett fejjel. - Hogy lehet bab nélkül rántottát enni?

- ???

- Bab nélkül a rántotta olyan, mint a sült krumpli ketchup nélkül.

- ??? Én nem eszem ketchupot a sült krumplihoz.

- Tényleg?! Ó, ezek az Európaiak! Fura ízlésetek van. Úgy példákat kell kitalálnom.

És persze azzal neki is állt babot melegíteni. Nem tudtam, hogy ennyire mély érzéseket táplál a paradicsomos sült bab iránt.

Ezek szerint részéről az lesz a legszebb vallomás, ha egyszer majd azt mondja: "Nélküled olyan lenne az életem, mint a rántotta bab nélkül."  :-D