Ünnepek

A karácsonyt eredetileg Londontól távol akartuk tölteni, de aztán valahogy senki nem szervezte meg nekünk a kiruccanásunkat :-)

Maradtunk Londonban. Aztán december 24-én is valahogy elszaladt az idő napközben és mire észbe kaptunk, már esteledett, nekünk meg se kajánk, se karácsonyfánk nem volt. Ekkor került fel a falra villámtempóban a papírcsíkokból álló fenyőfa, én meg kirohantam a boltba halat szerezni, mert annyira késő nem lehet, hogy ne legyen halászlé szenteste. Persze a boltok ki voltak fosztva, már mirelit hal sem volt sehol. De mint tudjuk, a remény hal meg utoljára. (apropó reményhal.... halászlé, hm?) Végül az egyik szupermarket mélyhűtőjében ráakadtam egy utolsó zacskó fagyasztott tengeri halra. Hát, nem épp ponty, de jobb, mint a semmi. Majd a halászlékocka csodát tesz. Vagy nem.

Villámgyorsan tűzre dobtam a halászlevet, aztán nekiálltam a székelykáposztának. Mert hát ugye, ha siet az ember, akkor nem ám valami egyszerűt csinál, hanem muszáj ragaszkodni a tervezett menühöz. Csodák csodájára este kilencre minden kész volt. Kivéve az asztalt. Merthogy még szalvétánk sem volt otthon. Hétköznap a konyhai kéztörlőt használtuk lustaságból, de azért szentestére mégiscsak kellett volna valami ünnepi szalvéta. Késő bánat.

Hombrét közben finom célzásként megkérdeztem, hogy valóban futóshortban és edzőtrikóban akar-e részt venni az ünnepi vacsorán, amin ő persze teljesen meglepődött, mert ugyan megbeszéltük, hogy nekem a karácsony fontos ünnep, és belement a díszítgetésbe is, de arra álmában sem számított, hogy ki kell öltözni egy vacsorához. Viszont anyukája (esetleg előző barátnői) többéves munkáját dicséri, hogy egyetlen kérdés kellett csak és máris tudta, hogy ing és hosszú nadrág. :-)

Míg a sportemberből jóképű latínóvá vedlett, próbáltam septiben alkalomhoz öltöztetni az asztalt. Épp előző napokban botlottam bele egy szalvétahajtogatós ötletbe a neten, azt gyorsan alkalmaztam is. Eredetileg damasztszalvéta kellett volna hozzá, de a papírkéztörlő is pont jó lett. (Pont egyik fotón sem látszik, de itt a videó az elkészítésről.)

A nagy kapkodásban rádöbbentem közben, hogy a napokkal azelőtt beszerzett fenyőfa formájú szilikon sütiforma, amiben desszertet akartam kreálni, valahogy elfelejtődött és nem is használtam. Mivel már csak 15 perc volt a vacsoráig (mert ha 20 percet vártunk volna, mindetten éhhalált haltunk volna), nem volt jobb ötletem, mint a hűtőben kotorva kreatívat alkotni. Koriander zöldet és kecskesajtot összekevertem egy kis tejföllel, ezt a masszát belepréseltem a sütiformába és becsűrtem a fagyasztóba. Csak megdermed 10 perc alatt. Gyorsan megpirítottam 2 szelet kenyeret, rájuk hajtogattam egy-egy szelet füstölt lazacot, felnégyeltem, aztán rájuk fektettem a havas fenyőfákat. Szerintem egész karácsonyosan nézett ki és még finom is volt. Na, előétel pipa :-)

Az asztalt megszórtuk édességekkel, volt otthon borunk is, úgyhogy minden készen állt az ünnepi vacsorához.

Mexikóban a december 25-e a karácsony fő napja, így másnap mexikói menü volt.

Hombre még az ünnepek előtt beszerzett egy 6 kilós marhanyelvet, hogy valami különleges mexikói kaját készítsen belőle. Néhai vegetáriánusként fenntartásokkal fogadtam az ötletet, miszerint ez nekem ízleni fog, de azért kíváncsian vártam. A biztonság kedvéért és a nyers nyelv láttán azért abban maradtunk, hogy a főzési és szétboncolási folyamatok megtekintésétől megkíméli harmatos lelkemet és éjszaka főzi meg.

Mikor másnap tálalásra készen állt az étel, már nyoma sem volt semmi csúnya látványnak. A hús megfőve, megtisztítva, feldarabolva várta, hogy megkóstoljam. Természetesen tortillával ettük, amit együtt készítettünk, és volt hozzá friss paradicsompüré is, amit pár feldarabolt paradicsom és olívaolaj összeforralásával készített. És meglepetésemre nagyon finom volt a hús!