Szilveszteri tűzijáték

Még december elején megállapodtunk, hogy a karácsonyt az én szájízemnek megfelelően töltjük, az év utolsó napját pedig az Ő kedve szerint. Azért, mert engem hidegen hagy a szilveszteri bulizás, a karácsony viszont a kedvenc ünnepem, Őt pedig a karácsony nem hatja meg, de mindenképp bulival akarta indítani az új évet.

Szilveszter kapcsán is ugyanolyan felkészültek voltunk, mint karácsonykor. December 31-én délután még halvány elképzelésünk sem volt semmiről. Annyi volt a terv, hogy megnézzük az éjféli tűzijátékot, amit Hombre évek óta látni akart, de hogy azt is hol és hogyan, azt nem tudtuk. Mivel aznap elég cidri volt az idő, nem tűnt túl vonzó ötletnek este 9-től az utcán szobrozva várni az éjféli lövöldözést. A legideálisabb az lenne, ha lenne ismerősünk, aki a tűzijáték környékén lakik és onnan mehetnénk nézelődni. Kár, hogy nincs. Vagyis... COUCHSURFING! Felrobogtam az oldalra és végigböngésztem az aznapi eseményeket. Hátha vannak mások is, akik a tűzijátékra készülnek és van valami tuti ötletük. Volt is pár szerveződő csoport, és az is kiderült, hogy ettől az évtől nem ingyenes a tűzijáték, fizetni kell, ha közelről akarja valaki látni, a környező utcák le lesznek zárva. Gyorsan megnéztem a belépőjegyes oldalt is. Naná, hogy minden jegy elkelt. Még kb novemberben. Akkor ez sztornó. Találtam viszont egy meghívót házibuliba: Nézd a tűzijátékot az ablakomból!

Na, ezt nekünk hirdették meg. Írtam a szervezőnek, aki fél órán belül vissza is igazolta és küldte a címet. Hurráá! Lesz tűzijáték és nem fagyunk meg!

A szervező srác előre szólt, hogy az utcák le lesznek zárva, de majd értünk a kordonhoz és hoz belépőket. Akik a lezárt zónán belül laknak, igényelhettek karszalagokat esetleges vendégeiknek. Nem sokkal 9 után érkeztünk meg a megjelölt metrómegállóhoz. Tele volt minden rendőrökkel. Megkérdeztük az egyiket, hogy merre van a mozi, ahol a sráccal kellett talákozunk. Elküldött minket egy irányba, ami már akkor gyanús volt, hogy rossz lesz. Pár száz méter után javasoltam, hogy menjünk vissza a metrómegállóhoz és induljunk ellenkező irányba. Viszont visszafelé nem engedtek a rendőrök. Kérdeztük, hogy akkor hogyan juthatnánk el a mozihoz. Azt mondták, körbe kell sétálnunk a blokkot. Elég logikus, mert másfél perce még átengedtek, most meg körbejáratnak, ahelyett, hogy 200 métert visszaengednének. De mentünk a mutatott irányba. A következő sarkon balra akartunk fordulni, de nem lehetett. Kérdeztük, hogy akkor merre. Másik irányba mutattak, hogy azt a blokkot is körbe kell sétálni. Király. egyre messzebb jutunk a célunktól. angol szervezettség szerint senki nem tudott semmit, főfeladatuk az volt, hogy lerázzák az érdeklődőket és másokhoz tereljék őket, akik majd ugyanezt fogják tenni, amíg a kérdezősködő megunja és hazamegy. A 6-ik elterelés és információtlanság után besokalltam. Hangosan szidtam ezt a kókler idióta bandát, akik még egy térképet sem tudnak kitenni, hogy legalább lássa az ember, mi van lezárva és hogy lehet kikerülni. Odaállítják ezeket a bálám szamarakat, akik meggyőződéssel tartják be a szabályt, de hogy mit és minek tesznek, azt nem tudják. Az egyik ide küldött, a másik oda. Vagy egy órát bolyongtunk, szétfagytunk, a buli szervezője meg egyre kevésbé óhajtott ránk várni. Kilométerekre voltunk a címétől és a biztonságiak csak azt hajtogatták, hogy jöjjön értünk a meghívónk és hozzon karszalagot. Próbáltunk körbe-körbe járva közelebbi utcát találni, de mivel nem láttuk át a lezárásokat, a kordonok mellett állók meg csak másfél méteres körzetben voltak jól informáltak, még azt sem tudták megmondani, hogy ha lekutyagoljuk a következő 2 kilométert, akkor ott átjutunk.e a kordonon.

Másfél óra küzdelem után Hombre javasolta, hogy adjuk fel. Ide nem jutunk be, a srác nem jön ilyen messzire, hideg van, menjünk a francba haza. Mivel a cél előtt nem szeretek megfutamodni, egy utolsó fegyvert még megpróbáltam bevetni. Drámai sírást rendeztem az egyik őr előtt, aki végül megsajnált és átengedett minket. Rohadt messze voltunk a címtől, de legalább kordonon belül!

Mikor végre célba értünk, kiderült, hogy ott rontottunk el mindent, hogy az inkompetens rendőrt kérdeztük meg a legelején. Ha csak bambán körbesétálunk, kérdezősködés nélkül, magunktól is ráakadtunk volna a mozira. Rendkívül kedves volt a rendőr, aki a hülyeségével elcsűrte az esténket. Ismét bebizonyosodott, hogy Angliában az udvariasság számít, a tudás nem.

A buli viszont nagyon jó volt. Hamar el is felejtettük a nehézségeket. Nemzetközi társaság gyűlt össze. Ahogy az már CS esetében lenni szokott. Voltak argentinok, svédek, németek, finn, orosz, lengyel, spanyol, mexikói és magyar, és még akiket elfelejtettem azóta.

Éjfélkor elkezdődött a tűzijáték, amit eredetileg a tetőről akartunk nézni, de annyira hideg volt, hogy végül a nappali ablakánál messzebbre nem mentünk. így is tökéletesen látszott minden, ugyanis alig néhány száz méterre voltunk a fellövés helyszínétől és előttünk nem volt más épület.

Éjfél után a házigazda előkapott egy megafont és kiüvöltött egy hepinyújírt az ablakon. Hirtelen én is késztetést éreztem, hogy megafonba kiabáljak egy boldogújévet. Erre a többiek is elkezdték sorban a saját nyelvükön kiüvölteni a jókívánságukat. Közben azt figyeltük, hogy kinek a köszöntésére figyelnek fel az utcán alattunk mászkálók. A magyarra senki nem figyelt fel. Gondolom, a magyar kolónia máshol bulizott.

Hajnalig ment a beszélgetés és röhögés. Volt egy argentin srác, aki megrögzötten szelfiket készített. Európa körúton van, ez a mániája, hogy csoportos szelfikben örökíti meg kalandjait.

Jelmezkellékek is voltak, csak hogy ne unatkozzunk

Valamikor 3 óra körül, mikor a társaság nagy része már lelépett, feltűnt valakinek, hogy a házigazdát már egy ideje nem láttuk. Mi van, ha rosszul van? Megkerestük. Meglett. A szobájában hevert az ágyon. Vérző homlokkal. A fiúk próbálták kideríteni, mi történt, de a srác még azzal sem volt tisztában, hogy csupa vér. Eléggé be volt rúgva.  Miután meggyőződtünk róla, hogy túléli az éjszakát és nincs rosszul, csak ki van ütve, mi is távoztunk.

Másnap a vendégeket kérdezgette a házigazda, hogy mit tudunk a sérüléséről, mert nem emlékszik, hogy szerezte... :-)