Karácsonyfa

Karácsony előtt a fő téma a karácsonyfa volt.

Igazi fa legyen vagy műfenyő? Kicsi vagy nagy? Cserepes vagy vágott? Legyen egyáltalán?

Nekem tetszett volna a valódi fa ötlete, de a legkisebbek is elég drágák voltak Londonban, annyit meg nem ért (40 Font). A műfenyő egyikünknek sem jött be, de azért valamiféle karácsonyfát mindenképpen akartam.

Végső ötletként kitaláltam, hogy csomagolópapírból kivágok egyet és felragasztom a falra. Jó lesz az.

Hosszas keresgélés után be is szereztem egy zöld csomagolópapírt (valamiért Angliában épp csak pont zöldet nem árulnak), és kivágtam belőle egy klasszikus karácsonyfa formát.

Hombre szerint viszont az alkotásom jobban hasonlított egy Klu-Klux-Klános figurára, mint fenyőfára, így gyorsan javítottam rajta. Két ezüst szemmel már valóban csuklyás szektatagnak nézett ki.

Miután éjszaka párszor szívrohamot kaptunk a sötétben ránk meredő hóhér láttán, Hombre javaslatára végülis egy dekoratív, csíkokból álló karácsonyfa került a falra, amit papír díszekkel ékesítettünk (eredetileg ajándékkísérő kártyaként árulták, de megláttam bennük a lehetőséget).

A szoba többi falát is ünnepi hangulatba öltöztettem, amitől a pasik általában agyfrászt kapnak, egy programozó-minimalista esetében pedig ez különösen megrázó élmény, s amikor aztán kis hóemberkék és télapócskák füzérét lógattam végig az ablakkerettől a csillárig, az elkeseredett arckifejezés az ünnepi készülődés részeként állandósult. De azért a lelke mélyén biztos örült, hogy Karácsony volt. :-)