Citrom a levesbe

Decemberben többnyire ki sem mozdultam a lakásból. Eleinte azért, mert Sri Lankáról jövet nem volt nálam téli ruha és a futárra vártam, aki Magyarországról, barátnők közreműködésével hozta a téli ruháimat. Később azért, mert irritált London. Aztán meg azért, mert baromira belejöttem a háziasszonyka szerepbe és állandóan főzőcskéztem. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a háziasszonyka mód odáig sosem fog fajulni, hogy a takarítást is élvezzem, de megfelelő mennyiségű vernyákolással és meggyőző minőségű gasztronómiai csodákkal majd idővel elterelem Hombre figyelmét az ilyen apróságokról és remélhetőleg ő is belátja majd, hogy mindenkinek jobb, ha más takarít, én pedig energiáimat a főzésre fókuszálom a suvickolás helyett.)

Az első étel, amit főztem neki kb 3 nappal érkezésem után, egy egyszerű tejszínes hagymaleves volt.

Feltálaltam a levest, vártam, hogy megkóstolja és megtudjam, mennyire egyezik az ízlésünk. Hombre meglátta a levest, felpattant, kikapta a hűtőből a citromot, és mielőtt észbe kaptam volna, már bele is nyomta a levesbe! Jéééézus! Mit csinál? Mint tájékoztatott, ők Mexikóban minden levest citrommal esznek és citrom nélkül el sem tudta képzelni. Mondtam neki, hogy Európában meg sok olyan leves van, amibe nem passzol a citrom, szóval, ha nem teszek neki a tányérra citromot, akkor az adott ételbe nem való. Tudomásul vette, de pár nappal később, mikor gulyáslevest főztem neki, újra próbálkozott. "Egészen biztosan nem tehetek bele citromot?" 

Lesznek még itt kulturális különbségek. Kíváncsian várom őket! :-)

Miután a citrom-kérdés tisztázódott egy darabig nem főztem levest, főztem viszont minden mást. Szerencsére Hombre nyitott az újdonságokra és bármit megkóstol, amit eléteszek, így bátran kísérletezgettem új, szokatlan fogásokkal is. 

Egyet-kettőt megosztok majd. Csak, hogy azok, akik a pékséges, süteményes vagy sajtos időszakban csatlakoztak a bloghoz, ne érezzék úgy, hogy el vannak teljesen hanyagolva. :-)