Vagy egy órát keringek kocsival, mire végre találok egy parkolóhelyet. Olvadok le az ülésről. Elég késő van, ki kéne hagynom ezt a városnézést, de nem akarom. Igaz, hogy este 8-ra kéne Kapuváron lennem, de jeleztem, hogy késhetek, és azt mondták, nem gond. Most van 6 óra. Legalább lassan lemegy a nap és hűl az idő.
A város szép, de nem ájulok el tőle. Érdekes, hogy Innsbruck sem hatott meg annyira, pedig mindkettő híres látványosság. Nem tudom, hogy csinálom, de úgy elbámészkodom mégis az időt, hogy háromnegyed 8-kor kerülök vissza a kocsihoz. (Jó, jó, az mondjuk sokat segített volna, ha elsőre visszatalálok a parkolóhoz... :-D )
Nah, nincs több megállás, irány Csermajor (Kapuvár, Fertőd környéke). Beütöm a GPS-be. Várható érkezési idő 0 : 44. Miii?!?!??! Az nem lehet! A Google alapján kalkuláltam, és este 10-re saccoltam. Hogy lehet ez?! 10 órás lenne az út. Reggel csúsztam pár órát München miatt. Aztán Passau és most ez a 2 óra. Jajj, ezt jól elnéztem. 4 órát aludtam éjszaka, a kánikula teljesen kimerített, éhes vagyok és úgy terveztem, hogy útközben még megállok kajálni. Ezt most elfelejthetem... Hogy a fenébe tudtam így elbénázni?! Na most már ez van, akkor majd szerzek egy kávét és kibírom valahogy. Még jó, hogy másnap reggelre friss akartam lenni, meg nem akartam túlterhelni magam, ezért terveztem 2 naposra a hazautat. Gratulálok magamnak, jól sikerült :-)
Indul a versenyfutás az idővel. Ha mindenhol 10%-kal haladom meg a sebességhatárt, akkor akár már éjfélre odaérhetek. Sovány vigasz. Na, de nyafogás befejezve, gázt neki!
Linzet elhagyva hamarosan átlépem a mesebeli határt*, és Óperencián innen folytatom az utam. Szerpentinek, emelkedők, zéró közvilágítás. A 10%-os sebességtúllépést el is felejthetem, ha élve akarok megérkezni. Most egy picit nem bánnám, ha mégis autópályán mennék...
Útközben beszerzek egy kávét. Elvitelre. Álmos vagyok. Nyitott ablakkal vezetek, hogy a friss levegő ébren tartson. Teljes hangerőre állítom a zenét és teli torokból üvöltöm a számokat. Ez egész jó módszer. És még szórakoztató is :) Ha nagyon elfáradok, meg fogok állni felfrissülni. Aztán valahogy nem kell. Valahogy egyszer csak ott vagyok a magyar határnál. Oké, innen még kell azért menni, de már a végső visszaszámlálásnál tartok. 40 perc és ott vagyok. Még aludni is fogok tudni legalább 6 órát. Még fél óra. 20 perc. 8 perc. El sem hiszem. Most már csak annak drukkolok, hogy meg is találjam a majort ilyen sötétben. És 1 perc. És vége az útnak. A betonútnak. Nemá! Hol az úticél? :-o Körben sötétség, préri, a GPS meg állítja, hogy megérkeztem. Tanácstalanul állok pár másodpercig. Itt egy nyitott kapu, de látszólag semmi nincs mögötte. Még ezt meg kéne próbálni. Lassan gurulok előre. Egyszer csak egy elemlámpa fénye jelenik meg. Egy ember kezében, aki közelit felém. Jó esetben ő a biztonsági őr, akinél a szállásom kulcsa le lett adva.
Miben segíthet? Jó estét, nekem elvileg van itt szállásfoglalásom. Én vagyok az, akit este 8 és 9 közöttre vártak? Hát, én volnék az... Én is azt hittem, sosem érek ide :)
Odakísér a szállás épületéhez. Lepukkant kolesz. Ráadásul épp buli van, rohangálás, üvöltözés, üvegdobálás. Ezt megszívtam. 4 óra alvás után 15 óra utazás. Másnap koncentrálnom kell. Aludni akarok! :-(
Még fokozható a kiképzés. Épp a fürdővel szemközti szobát kaptam. A hangszigetelés meg olyan szinten áll, mintha paravánnal lennének a szobák leválasztva. Meghallgatom az ajtóm előtti tanácskozást arról, hogy milyen módszerrel kéne az akut alkoholmérgezéses nagykamaszt jobb állapotba hozni, majd türelemmel megvárom, míg elénekelnek még pár vigadós nótát, és reménykedem benne, hogy hamarosan eszméletlenre isszák magukat és csendben beájulnak. Nem nyert. Felváltva járnak hányni. Mindent hallok. Hurrá. Fénykoromban nem lettem volna ilyen békés. Valszeg már rég egyesével lerugdostam volna őket az emeletről. De hát ez a munkanélküliség - mint már említettem - csodákat tett az idegállapotommal. Békésen előkotrom a táskámból a füldugót, fejemre húzom a szemellenzőt, és alszom.
* Enns folyó. Kora középkori közlekedésben és távolságokban gondolkodva az Enns folyón túli terület már elképzelhetetlenül messze volt. Túl az Enns-en = ober Enns németül. Adjuk hozzá az országképzőt (Burgundia, Itália, Germánia) és megvan az Oberenszia. Csak ma másképp írjuk. Az üveghegyet és a kurtafarkú malacot nem tudom. Bár.... A jéggel borított Alpok csúcsai.... Na hagyjuk az okoskodást.
Sajt?
VálaszTörlésAz.
Törlés