Csiiiiz! :D

Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy művelődjek egy kicsit, úgyhogy ellátogattam a Természettudományi Múzeumba. A belépő kicsit húzós, de ha az ember jól körülnéz a honlapon, felfedezheti, hogy be lehet jutni olcsóbban is. Ennek módja pedig igen egyszerű: egyszerűen szólni kell jegyvásárlásnál, hogy nem akarsz olyan sokat fizetni :D
És működik. Nem akartam pofátlan lenni, úgyhogy az eredeti ár egynegyedét hajlandó voltam kifizetni. Csóró magyar vagyok, az összeomló forinttal a bankszámlámon, fizessenek a japán turisták :)

A látogatásom lényege az volt, hogy megnézzem élőben az élethű méretű dinoszaurusz csontvázakat, de azért láttam más hasznosat is.

:D

Például rájöttem, hogy a szmájli ősibb a legősibb mesterségnél és hogy az őslények milyen vidám fickók voltak :)

:D

(A teki a legjobb fej!)

Meg láttam kalocsai papucsot :D

Meg lovasijász felszerelést...

... és ijakat

És himbilimbi ősembert

És persze megvolt a dinó is:

Black Friday hirek

Mégiscsak volt őrület pénteken. Csak nem jó helyen kerestük. Mint az újságból megtudtam, a tömegverekedés a helyi Tesco jellegű nagyáruházban (Walmart) szokott előfordulni.

Pár szemelvény a helyi újság hétfő reggeli hirei közül:

Walmart -  Los Angeles
Egy nő több vásárlót  is
megtámadott bors-spray-vel,

mikor az utolsó darab 

leárazott Xbox 360-ért 

versengtek.

Walmart - Rome (NY)
Egy férfit előállitottak
a rendőrök, miután nem 

sokkal éjfél után verekedést

kezdeményzett a helyi 

Walmart parkolóban sorban

állók között. Több incidens

is történt ebben az áruházban,

minek köveztkeztében 2 embert

szállitottak kórházba.

Target - Nyugat-Virginia
Bevásárlók tapostak el egy
haldokló férfit, aki a 

sorban állva rosszul lett

és összerogyott.

Walmart - Észak-Kalifornia
Egy férfit rablók lőttek meg
az üzlet parkolójában, mikor

a frissen vásárolt termékeket

nem akarta átadni. Sérülése súlyos.

Bakker. Erről lemaradtam. Pár saroknyira volt a legközelebbi Walmart, mi meg békésen shoppingoltunk a belvárosban...

Piknik a hóban

4 nap múlva december. Az idő hűvös, nyálkás, ködös, borús - kéne, hogy legyen. :-) De nem az! Helyette még mindig 16-20 fok, napsütés, tavaszias idő. El sem hiszem! Mekkora mázli!

Úgy döntünk, hogy Boston helyett inkább kirándulunk. Nem túl messze van egy kijelölt tengerparti sziklás kirándulóhely, ahonnan a helyi milliomosok luxuskalyibáit lehet látni.

A part gyönyörű, egyesek mezitláb kószálnak a homokban.
November 26. Hihetetlen!!!
(Igen, tudom, fogjam be, otthon meg lehet, hogy épp szar az idő, talán hetek óta nem láttátok a napot, 2 naponta szmogriadó, köd, BKV, kutyasz@r. Nem piszkálódásból, de baromira élvezem, hogy itt meg tavasz van. Szóval sorry.)

Vasárnap érkezünk vissza New Yorkba. Első utan a Central Parkba vezet. Mikor legutóbb erre jártam májusban, egy hétig ömlött az eső. A Central Park biztosan szebb a napsütésben. És igen. A Strawberry Field nevű mező tele emberekkel. Piknikeznek a fűben. 3 nappal december előtt.

Hóban és latyakban kéne taposnunk ilyenkor, nem? Na nem panaszkodom ám. Maradjon csak ilyen. Épp csak december 23-ig. Aztán essen a hó, mert a fehér karácsonyt jobban szeretem :D

Árnyék a falon

Mint időközben megtudtam, Gary lánya nem is Bostonban lakik, hanem Providence-ben (ami Rhode Island államban van). Juhhúúú! Ezzel 13-ra nőtt azon államok száma, melyekben megfordultam az elmúlt másfél hónapban. Ennek örömére - és korlátozott memóriámra való tekintettel - el is kezdtem egy térképen bejelölni a kipipált államokat.

Providence egy hangulatos kisváros, képzőművészeti egyetemmel és a világ legszélesebb hidjával felszerelve. A legszélesebb hid megtalálása és értelmezése kisebb erőfeszitést követelt, ugyanis hiába álltunk rajta, mi bizony csak kb 3 méter szélesnek láttuk. Aztán sikerült kinyomozni, hogy a szomszédos hid és a messzebbi kisebb hidak is beleértendőek a legszélesebb hidba, ugyanis a közöttük futó úttest is gyakorlatilag a hid része. Alatta viz folyik. Szóval ránézésre sok kis hid, de valójában egy nagy széles hid. Ez kicsit olyan magyaros volt. Mi szoktunk mindent a legnagyobbnak, legelsőnek, stb titulálni, mégha kicsit át is kell értelmezni a fogalmakat. Mert ugye nálunk volt először földalatti Európában. Ja, hogy az angolok megelőztek? Jó, akkor az első földalatti a kontinensen!! :D

Szóval megérkeztünk Kristen lakásába. Első albérletes hangulat. Kevés bútor, kreativ megoldások. Úristen, de rég volt, mikor én költöztem be az első albérletembe!
Borsó utca. Botrány a főbérlővel :D
Aztán Blaha. Életem legjobb partijai, minden nap buli. Lakótárs táncol az antik iróasztalon, jönnek-mennek a haverok, röhögés a konyhában, mindig ül vki a kanapén (ez a valaki nem mindig definiálható, de jó esetben legalább valamelyikünk ismeri, és nem csak a nagy kavarodásban tévelygett be az utcáról).

Épp csak tegnap volt. Na jó, tegnapelőtt :) Jaj, de öregnek érzem magam! :(

Dohány utcai dekorációimra emlékeztető interaktiv fal fogad a nappaliban. Minden látogató hozzájárulhat a diszitéshez. Fekete fotókarton és olló. Semmi több. Ez mekkora ötlet!!!

Gyorsan ott is hagyom kéznyomomat egy éjszakai városka és egy macskapár formájában...

       

Black Friday

Hálaadás másnapja. Eredetileg az a nap, amikor mindenki utazik vissza a rokonoktól az előző napi családi vacsora után, igy az utakon pokoli a dugó. A fekete péntek. Innen kapta a nevét. Manapság viszont a karácsonyi bevásárlások hivatalos kezdőnapja. Hihetetlen árengedményekkel. A fanatikus vásárlók már előző este lesátoroznak az üzletek előtt, hogy elsőkként juthassanak be. Egyes üzletek pedig már éjfélkor kinyitnak. Na, ezt nekem is látnom kell! Úgy alakitjuk a programot, hogy péntek reggel még a városban legyünk, és kicsit körülnézzünk. Állitólag már reggel 6-kor tömeg lesz az üzletek előtt. Mivel nem vásárolni akarunk, csak fényképezni az őrülteket, 10 óra körül érkezünk a City-be. És... SEMMI. Üresek az utcák. Tuti nem néztünk el a dátumot?! Sehol senki. Semmi tömeg, semmi őrület. Próbálunk biztosra menni, ellátogatunk a Macy's-hez. Az egyik legnépszerűbb áruház. Ott azért csak lesz vmi. Úgy tűnik, elkerültük a reggeli őrülteket, a normál vásárlók meg még csak most érkeznek. Macy mindenesetre egyet fizet, kettőt kap akcióval rukkolt elő, úgyhogy a shoppingolók fotózása helyett inkább átállok az ő oldalukra...

Ezennel a karácsonyi vásárlási őrület hivatalosan is elkezdődött... Mostantól elhavazzák az utcákat karácsonyi dekorációval, csengettyűkkel, fényfüzérekkel, a kirakatok meg megtelnek hóval-jéggel. Na jó. Csak műhóval-műjéggel.

Családi program

Délután 4 óra. Kisebb késedelem a Hálaadás miatt ide-oda igyekvő new yorkiak és az ebből adódó dugó miatt, de végülis megérkezünk Jersey-be. A bejáratnál egy tábla fogad: John 3.16. Tippelek, hogy ez vmi utalás egy Bibliai idézetre János evangéliumából. És igen. (Megkérdeztem, mit jelent ez pontosan, de persze elfelejtettem. Ne várjunk túl sokat tőlem vallási témában.) De érdekes, hogy ezt igy kiteszik az udvarra. Ilyet otthon nem látni.

A család nagyon kedves, pillanatok alatt egy hullámhosszra kerülünk. Mintha nem is most találkoznánk először.

Éhségcsillapitó falatkák, epres puncs, sajtok, és hamarosan már ülhetünk is asztalhoz. Mi (Gary és a lányok) már éhesek vagyunk. A parádé után nem ebédeltünk rendesen.

Mint megtudom, tipikus Hálaadás vacsorát fogunk enni, tradicionális ételekkel.

Mielőtt hozzálátunk, a házigazda asztali áldást mond és mindenki imádkozik. Tisztára, mint ahogy a filmek alapján elképzeltem :)

Aztán érkezik a vacsi:

• Először saláta és sütőtökkrémleves, aztán asztalra kerül egy halom - számomra ismeretlen - étel. Az egyetlen, amit felismerek, az a pulyka, de ez rajtam nem sokat segit, mivel még mindig vega vagyok.
• Van viszont édesburgonya, amit úgy készitenek, hogy a csicsóka tetejére pillecukrot (azt a habos, szivacsos édességet - marshmallow) tesznek és együtt megsütik.
• Párolt zöldbab.
• A pulyka tölteléke tepsiben összesütve (a töltelék a nálunk is ismert kenyeres megoldás, csak más fűszerekkel).
• Vörös áfonya szósz, vörös áfonya zselé, almaszósz.
• Tejszines szószban sült gyöngyhagyma.
• Egy másik édesburgonyás étel.

Persze mindent végigkóstolok. Ami továbbra is fura itt nekem, az az, hogy minden édes. Ennek ellenére nagyon izlik a vacsora. A zöldbabból, ami nem édes, duplán eszem. Hát ez van: nem vagyok édesszájú...

Vacsora után a háziasszony javaslatára egy játékot játszunk. A hagyományok szerint vacsora előtt szokás egyesével elmondani, ki miért hálás az életében. Ezt helyettesiti most a játék. Egy diszes dobozban előre gyártott kártyákon kérdések vannak. Mindenki húz egyet, majd őszintén válaszol a rajta található kérdésre. A kérdések vegyesek: Mit becsülsz a legjobban a tőled jobbra ülő emberben? Milyen Hálaadás napi hagyományt őriztek a családodban? Mely kolóniák vettek részt a Hálaadás napjának alapjául szolgáló eseményen? Mit szeretsz jobban, az édesburgonyát vagy a pulykát? Stb.

Kicsit aggódom, milyen kérdést húzok, és mi a fenét fogok válaszolni.

Amint meglátom, mi szerepel a kártyámon, megkönnyebülten nevetek:

MI A KEDVENC HÁLAADÁS NAPI HAGYOMÁNYOD?

Hehe. Eddig minden, ami aznap történt velem. Mondhatnám: 100%-ig szeretek minden Thanksgiving hagyományt.

Kis pihenő után elkezdjük az asztalra hordani a süteményeket: Sütőtök pite, almás pite, pekán dió pite, puncstorta-szerűség, gyümölcssaláta, sajttorta, citromkrém eperdarabokkal és tejszinnel, fagyi. Megtelik az asztal. Már kipukkadok, de mindet végig fogom kóstolni. Végül a fagyiról saját érdekemben lemondok. Inkább kétszer szedek a citromkrémből. Dupla tejszinhabbal :D

És ha már Thanksgiving: Hát én hálás vagyok, hogy meghivtak erre a vacsorára. Hálás vagyok, hogy ilyen jó dolgom van az életben. Hálistennek nem durrantam ki.

Hálaadás

Reggel fél 7. 6-ik sugárút és 42-ik utca kereszteződése. Gyűlik a tömeg a kordonnál. Mi a második sorban fagyoskodunk. Napfelkelte előtt járunk, de az utcákon már hömpölyög a nép. Mindenki igyekszik jó helyet találni a Thanksgiving Parade megtekintéséhez. A felvonulás csak 9-kor kezdődik. Ráadásul vagy 5 utcával odébb, úgyhogy mire ideér a jelmezes hacacáré, lesz vagy fél 10. Nem hiszem el, hogy hajnalok hajnalán itt állunk a hidegben. Az előző esti Broadway musical jó későn ért véget, alig aludtunk. Mindenesetre 7 órára már akkora a tömeg mögöttünk, hogy kezdem belátni: a legjobbkor érkeztünk, hogy jó helyünk legyen. És már csak 2 óra a kezdésig. Csak. A megszokott időjárással kalkulálva természetesen se sapka, se kesztyű nincs nálam, pedig most nagyon jól jönne...

Gary jó szokásához hiven a körülöttünk állókat (beleértve minket is) szórakoztatja. Legalább a hangulat jó! Bár esélyes, hogy arcunkra fagy a mosoly :D

Végre eljött az idő! Feltűnik az első óriás-lufi. Kb. 20 ember tartja zsinórokkal. Mögötte egyenruhás mazsorettek és tűzoltózenekar. Pulykának álcázott járművek, rajta táncoló emberek, újabb óriás repülő figurák, ismert meseszereplők, New York fontosabb egyesületei (rendőrség, iskolák) képviseltetik magukat. Grandiózus látvány, ahogy a 20 méteres (vagy több vagy kevesebb - nem jó a szemmértékem) szellemfigura ellebeg a felhőkarcolók között, majd egy kalózhajó úszik végig Manhattan utcáin. Már értem, miért kelt fel ennyi ember ilyen korán. Tényleg nagyszerű látvány! Üröm az örömben, hogy a rendezvényt felügyelő rendőrök épp előttünk tanyáznak le, igy minden képen szerepelnek. Nem baj, legalább van közbiztonság.

Úgy 1 órányi bámészkodás után úgy döntünk, a forró csoki és a meleg kávézó vonzóbb program, igy nem várjuk meg a parádé végét. Lelépünk. Dél körül indulnunk kell New Jersey-be a Hálaadás vacsorára.

Bonnie és Clyde

Csütörtökön Hálaadás. Az egyik legnagyobb amerikai ünnep. Mindenki a családjával tölti az estét. Hagyományos ételeket esznek (pulyka és édes burgonya). De erről majd később...

Reggel New York-ban Thanksgiving Parade. Olyasmi felvonulás, mint a Halloween napi. De erről is később... :D
Gary és a lányai meghivtak, hogy töltsem velük a Hálaadást. De nem Virginiában, hanem New Yorkban. Szerdán érkeztek a City-be. A terv: csütörtök felvonulás, este irány a rokonokhoz New Jersey-be, másnap a Black Friday (erről is később), utána utazás Bostonba, ahol Gary legnagyobb lánya, Kristen lakik pár hónapja (egyetem) és ez lesz az első saját Hálaadás napi vacsorája.

Szerda délután a Cityben kószálva kitaláltuk, hogy meg kéne nézni este egy musicalt a Broadway-n. Szuper! Cirka másfél órás sorbanállás után oda is jutottunk a kasszához, ahol a korábban eltervezett 3 előadás közül már csak 1-re tudtak 5 jegyet adni: Bonnie és Clyde. Miután tök véletlenül a kassza nyitása előtt fél órával érkeztünk a sorba, és még igy is egy óra volt, mig sorra kerültünk, de már alig voltak jegyek, és mögöttünk kilométeres sor kanyargott, elgondolkodtam, vajon aki a sor végén áll, milyen fejet vág 2 órányi sorakozás után a kasszához jutva, mikor épp közlik vele, hogy minden jegy elkelt...
Na de minket ez nem érintett. Elbóklásztunk a városban estig, aztán irány a musical!
A szinház belülről nagyon szép volt. Magyar szemmel nézve (ahol tobzódunk a csodálatos épületekben) nem extrém, de helyi viszonylatban exkluziv volt. Kicsit a Budapesti Operettszinhazra emlékeztetett.
Az előadás nagyon tetszett! Mondjuk imádom a musicaleket, szóval nehezen tudtak volna melléfogni :)
Ami érdekes volt, hogy nem volt élő zenekar, sem kötelező ruhatár (itt egyébként sem kötelező semmi), mondjuk egyáltalán semmilyen ruhatár nem volt, szóval ebből a szempontból egy mozira emlékeztetett a szitu. És ami határozottan nem volt: az az előadás végén a vastaps. Végre! Végre nem kellett az előadás élményéről elterelni a figyelmemet azzal, hogy szándékosan más ütemre tapsolok, mint a tömeg. Nem is hiszitek, milyen nehéz feladat megzavarni a birkásodásra hajlamos lelkes tapsolókat. Fogalmam sincs, hogyan alakult ki a vastaps Magyarországon, de máshol eddig nem találkoztam vele. Lehet, hogy vmi hajdani, Rákosit éltető tömeges taps maradványa. Egy a lényeg: most nem volt! Volt viszont kötelező állva tapsolás a végén. Azért kötelező, mert ha mindenki feláll előtted, kénytelen vagy te is...
Szóval az előadás nagyszerű volt és meglepő módon szövegértés szempontjából is teljesen élvezhető volt. Még ha próbálták is neheziteni a helyzetemet azzal, hogy texasi dialektusban beszéltek... :)

Naftalin helyett

- Mit vegyek fel, Anyu?
- A WC ajtót, Kislányom.
(- Kössssz...)

Hányszor hallottam ezt gyerekkoromban a ruhásszekrény előtt állva tanácstalanul. (És mennyire bosszantó volt.) Soha nem értettem, hogy honnan ered ez a nem túl vicces vicc. És most kell rájönnöm, hogy a ruhák és a WC ajtó között szoros kapcsolat van...

Ma szóba kerültek a bútorok, mikor Mercedesszel beszélgettünk.

Egy fiókos szekrényről akartam vmit mondani, de rájöttem, hogy nem tudom, hogy hivják angolul. Próbáltam körülirni és a más nyelvből vett szóval helyettesiteni. Mondom neki, ezt nálunk komódnak hivják. Erre elkezd nevetni: a "commode" itt WC-t jelent.

A fiókos bútordarabot viszont nevezhetem "dresser"-nek vagy "closet"-nek. Klozettnek? Hehe. Nálunk meg az a WC :D

Érdekes egybeesés. Vajon mi köze lehet a fiókos szekrénynek a WC-hez?
Rákerestem, és lám, miket találtam....

Könyvnek álcázott álványos bili
(Ismered ezt a könyvet? Ja, tök szar!)

Úgy tűnik, eredetileg az éjjeliedény használatát tették kényelmesebbé és diszkrétebbé azzal, hogy egy bútorba rejtették. A kényelmes szó latin megfelelőjéből ered a commode elnevezés. Kényelmes, mert igy az ágy mellett, karnyújtásnyira volt a bili, a szekrényke tetején meg a mosdótál.

16-ik századi kompakt fürdőszoba Európában. Wow!

Amerikában viszont csak a 19-ik században alakult ki az elnevezés, amikor megpróbáltak helyet találni a lakásban a budinak. Diszkrét megoldásként az illemhelyet a hálószoba melletti ruhatároló helyiségben helyezték el, amit itt "closet"-nek neveznek. Később bevezették a vizet, igy lett belőle Water Closet, vagyis WC.

De nem arról van ám szó, hogy a gardrób helyére tették a fördőszobát. Szándékosan ott tárolták a ruhákat továbbra is...

Hogy miért? Mert milyen praktikus is, hogy a molylepkék nem szeretik az ammónia szagát... Fujj!

New York szerdán 1.rész

Queens

Kertvárosias rész. Itt lakom. Kertes házak és lakótömbök váltakoznak. Én a 3-ik emeleten lakom egy nagyobb tömbben. Ingyenes parkolás az utcán. Tiszta járdák. Mókusok a fákon.

A főutca tele nemzetközi éttermekkel.

(Hú, ez a New Yok bemutatása sorozat baromi unalmas. Asszem nem erőltetem... Ez volt az első és egyben utolsó bejegyzés ide.)

Manhattan látképe az utcánkból

Aki komolyan vette Halloweent

A városrész főutcája

New York szerdán 0.rész

Úgy döntöttem, irok vmi hasznosat is most már, és elkezdem bemutatni egy kicsit New York másik arcát. Azt, amit nem mutogatnak filmekben. Se a csilli-villi sztorikban (Szex és NY), se a krimikben (NCIS). A hétköznapi New Yorkról fogok irni.

Úgyhogy aki a szaftos sztorikra vár, az a fenti cimmel ellátott bejegyzéseket ugorja át :D

És azé' szerda, mer' csak.

Alapinfók New Yorkról

Szerkezet:

A városnak több városrésze van (kb, mint a budapesti kerületek) (pl. Brooklyn, Queens, Manhattan) és a városrészeken belül vannak kissebb körzetek (mint pl. a XV. kerületben Kiszugló és Nagyzugló) (itt meg Queens-Astoria vagy Manhattan-West Side).

Citynek Manhattant nevezik, ami különben egy sziget. Brooklyn és társai inkább csak lakóövezetnek számitanak. Manhattant 3 egységre osztják: Lennváros, Középváros és Felváros :D

Downtown:

Az utcaszerkezet a belvárosban klasszikus. Nevezzük európai módon kaotikusnak. Rendes utcanevek, sehol egy derékszög vagy párhuzam. Ez volt a város magja. Itt található a jól ismert SOHO (ami egyébként azt jelenti, hogy South of Houston Street, tehát a Houston utcától délre fekvő rész), és van NOHO is (ami meg meglepő módon a Houston Str. North/északi oldala), meg itt van Little Italy és China Town (ahol alig van angol felirat), és Greenwich Village, és persze itt a Financial District a Wall Streeti Tőzsdével és a lebombázott tornyokkal. A Houston utcától északra megunták a hajdani városalapitók az utcanevek kitalálásának fáradtságos tevékenységét, és nagyon kreativan elkezdték beszámozni az utcákat észak felé haladva. A klasszikus európai értékeket képviselők még valószinűleg vitatkoztak egy kicsit anno a modern felfogású városatyákkal, úgyhogy a 14-ik utácáig még akad pár kesze-kusza utca Jane, Bank, Leroy és egyéb elnevezésekkel, de onnantól szigorú matematikai rend uralkodik. Mellesleg onnantól már a Középvárosban járunk.

Midtown:

A 14. ucától a Central Park aljáig tart (59. utca). Itt halad a Boradway, itt van a Times Square, az Empire State Building, a fontosabb pályaudvarok és hires üzletek (Macy's).

Uptown:

A Central Park melletti és a tőle északra fekvő városrész, beleértve Harlemet. Itt található a Magyar Nagykövetség és néhány magyar üzlet is - állitólag. Majd megnézem.

Vadlovak közt

Gary programmal készült a hétvégére: menjünk el az Assateague Szigetre, ahol szabadon élnek vad pónik. Menjünk! Irány kelet, át egy több kilométeres hidon, érkezés egy szigetre, ahonnan autózás tovább egy másik szigetre.

Hid a semmibe

A sziget egy rezervátum-szerűség, ahol szabadon kószálnak a vadlovak, és mindenhol táblák jelzik,hogy a lovak rúgnak, harapnak, támadnak.  Kisebb vagyon kifizetése után lehetőség van arra, hogy a kijelölt utat elhagyva a tengerparti homokban autókázzon az ember. Ehhez kötelező felszerelésként rendelkezni kell 4 kerék meghajtású autóval, vontató lánccal és ásóval (ez utóbbi akkor is jól jön, ha nem akad el az autó a homokban, de meg akarsz szabadulni az útitársadtól... Bár amilyen szél volt, percek alatt betemette a keréknyomokat, szóval elég lett volna simán otthagyni egymás tetemét, a szél meg elvégzi a piszkos munkát. Na, de ne térjünk el a tárgytól!).

Gary megszabadult tehát egy kisebb vagyontól és már száguldottunk is a homokban. Kipróbáltuk 2 kerék meghajtással is. Felejtő. Csak fúrtuk le magunkat a homokba. 4 kerékkel viszont úgy siklott az autó, mint a normál úttesten. Élmény volt vezetni! 60 km/órával bele a tengerbe, felcsap a viz a tetőig, reppennek a sirályok és a pelikánok, és ha elég gyorsan visszafordulsz a süppedő, nedves homokról, még az ásót sem kell elővenni :)

Egyetlen hátránya az volt ennek a mókának, hogy az autó 42.6 litert fogyasztott 100 km-es átlagon a homok miatt. Ez önmagában nem nagy tragédia (itteni benzinárak mellett), a vicces az volt, hogy ezt csak akkor vettük észre, mikor a sziget legtávolabbi csücskén voltunk, 34 km-re a bejárattól, a tankban viszont már csak 30 km-re való benzin volt... Eléggé LOL lett volna benzin után kutyagolni a homokban... Szerencsére - mint minden autó - ez is el volt látva hülyék elleni védelemmel, igy a 30 km letelte után még 15-öt gurultunk. Épp ennyire volt az első benzinkút. Hurrá!

Vigyázz, medve!

Tegnap éjjel (csütörtök) értünk haza északról. Rövid alvás, és már ülök is a buszon Washington felé. Garyvel kitaláltunk, hogy hétvégére leugrunk a Beachre. Washington pont félúton van, csak 4 óra mindkettőnknek. Onnan megyünk autóval.

Az időjárás még mindig nyárias, bár ma reggel - a hóesés óta először - be kellett gombolnom a kabátomat. Hiába... mégiscsak november van... :) Na, azért remélem, a parton jobb idő lesz. Már egész megszoktam a 20 fokot :D


Mercedesszel az utolsó esténket egy barátnőjénél töltöttük. A nő 76 éves, kb 50-nek néz ki, annyinak is érzi magát, francia származású, elegánsan öltözik, ezerrel pörög, önkéntes a madárkórházban, a helyi lakóközösség elnökségi tagja, egy hotelben dolgozik, 1 hónapja vett egy vadiúj terepjárót, most költözött ki New Yorkból Vermontba, hogy békés nyugdijas éveit élje, és úgy összességében: egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy magyar kisnyugdijas... Valahogy igazságtalan. Otthon hiába takarékoskodik az ember, örülhet, ha patkánypárizsira tellik majd a nyugdijból, itt meg boldogan és gondtalanul is lehet öregedni. Joan eleinte franciásan távoságtartó volt velem, de aztán miután az egyik macskája kivételes figyelemmel tüntetett ki (az ágyamban töltötte az éjszakát - amit különben nem szokott idegenekkel), Joan teljesen szivébe fogadott :)

Kilátás Joan lakásából

Vermont különben amellett, hogy gyönyörű a táj, nem nyújt sok turisztikai látványosságot. Kisebbnél kisebb városkákban jártunk (Mercedes munkája miatt), némelyik akkora sem volt, mint otthon egy falu, de itt városnak hivják. Azt hiszem, ezeket a helyeket szokták a hires szinészek származási helyként "koszos kis porfészekként" emlegetni.

Meglátogattuk a madárrezervátumot, amit Joan támogat. Mázlinkra épp akkor kezdődött egy madárbemutató. Reptették a teremben a sólymokat, baglyokat. Amputált madárvégtagokat fogdostunk, és megtudtuk, miért tud hangtalanul repülni a bagoly.

Egyik nap annyira nem volt látnivaló az egyik városban, hogy inkább a temetőben sétáltam. Ritka itt a temető, de északon mégis láttam jó párat. Némelyik sirkő olyan, mint a magyar sirkövek, némelyik viszont csak egy kb 10x10 cm-es lapos kő a földre fektetve. Rajta egy betű. Kereszt alakú sirköveket nem használnak.

Az időjárás nem nagyon emlékezetett arra, hogy északon járunk, csak néhány útmenti jelzőtábla: Vigyázz, medvék keresztezhetik az utat!

Jégkrémgyár

Üdvözlet a kanadai határ közeléből!

Mercedesnek munka ügyben el kellett utaznia északra. A cége fizeti az utazást és a szállást is. Felajánlotta, hogy jöjjek vele. Jöttem :)

Úgyhogy most északon vagyunk, Vermont államban. Keresztül jöttünk Connecticut és Massachusetts államon. Igy már 10 államban jártam, mióta itt vagyok. Jól haladok :D

6 órányi út New Yorktól. Itt ez semmiség. Néhányan simán levezetnek ennyit naponta munkába járás cimszóval. Felváltva vezettünk az úton. Alap infó: itt az autók sokkal nagyobb motorral vannak felszerelve, mint európai társaik. Autómata váltó, tempomat alapfelszereltég. Próbáltam féken tartani a lóerőket, mikor először ültem a kormány mögé. Egész jól sikerült - gondoltam én. Amig egy rendőrautó el nem kezdett követni minket. Korábban előttünk gurultak, aztén leálltak az út szélén. Jah, hogy amint elhaladok mellettünk, jöhessenek utánam. Szuper. Mi a fenét akarnak?! Nem kéne, hogy megállitsanak, mert nincs nemzetközi jogsim. És szerintem az itt kellene... Próbáltam a lehető legegyenletesebben gurulni, fix sebesség, fix nyomvonal. De ezek csak jöttek mögöttem. Tetűlassan haladtam, kicsivel a megengedett sebesség alatt, hátha megunják és leelőznek. Végül 10 pernyi paráztatás után békén hagytak. Huhh! Megvolt az első plátói kalandom a rendőrséggel :)

Az időjárás meglepő itt. Megnéztem indulás előtt az előrejelzéseket: 15 fok, napsütés, kevés felhő. Igy is pakoltam a ruhákat. De nem ez fogadott: majdnem 20 fok, semmi felhő :) Nálam meg csak télikabát van. Na de ez legyen a legnagyobb bajom :D

Gyönyörű helyeken járunk, svájci hegyek, erdők, tavak, patakok, ir jellegű kisvárosok. Mesebeli.

Ma délután elmentünk Vermont leghiresebb látványosságába: a Ben & Jerry's Jégkrémgyárba. Gyárlátogatás, kóstoló. Szuper prémium kategória. Túltesz az olasz fagyin, és a Haagen-Dazs rajongókat is el kell keseritenem: még annál is szinvonalasabb ez a jégkrém.

Érdekes izekben gyártják (http://www.benjerry.com/flavors/):

• kávé és maláta tejkaramella darabokkal és whiskey-s karamell "örvénnyel"
• vanilia-bab sós karamell örvénnyel és csokival bevont burgonya chips darabokkal
• egyyéb izek: Sárpite, Képzelj-egy-örvénylő-világot, Jamaikai-őrült-én, stb.

Furán hangzik, de tényleg finomak!!

Statisztika

Megnéztem a blogom statisztikáját...
A magyarok meghóditják a világot... Mindenhol ott vagyunk :))
És köszönhetően a Google forditónak, nem is kell külön angol blogot irnom a nem magyar barátaimnak :)

De, Gyerekek, ki olvassa a blogomat az Oroszországi Föderációban??!! :-o :D

Vhogy jelezzen nekem. Nem tudtam, hogy van ott ismerősöm...

Nem vagy egyedül...

Pár napja beköltöztem végre a new york-i albérletbe.

Mercedes-szel (akinek Subaru-ja van, nem Mercedes-e) hétfőn érkeztünk a Queens-i lakásba. Mercedes főhadiszállása New Jersey-ben van, de heti 2-3 napot a NY-i lakásban tölt általában. Az előző lakó csak csütörtökön tervezte a kiköltözést, igy pár napig a nappaliban a kanapén szörfölök, Mercedes meg egy matracon - szintén a nappaliban. Szóval 3 ember és egy kutya létszám.
Csütörtökön végre távozik az előző albérlő (kutyástul), igy birtokba vehetem a szobámat.

Maga a lakás NY-i méretekhez képest óriási. Kb 30 nm nappali, plusz konyha, fürdő, hálószoba (ami az én szobám most és kb 12 nm), egy halom beépitett gardróbszekrény (ami még mind tele van az eredeti tulaj - Mercedes mostohaanyja - ruháival. Tavaly novemberben örökölte Mercedes a lakást, azóta még nem volt szive kidobálni a cuccokat. Semmit. Gyakorlatilag nincs egy polc, ahova letegyem a ruháimat. Úgyhogy nekiállunk kipakolni pár szekrényt. (Nem is tudom, az előző lakó hol tárolta a dolgait...)
Kis doboz itt, kis teritő ott, arckrémek, szobrocskák, könyvek, gyufásdoboz gyűjtemény.

Estére egész sok hely szabadul fel. Mercedes pedig úgy dönt, hogy visszamegy Jersey-be.
Mielőtt indul, aggódva érdeklődik, nem fogok-e félni itt egyedül. Megnyugtatom, hogy évek óta egyedül élek, egyáltalán nem bánom, ha egyedül vagyok. Erre ő: Na jól van akkor, bár úgysem vagy itt teljesen egyedül... Veled vannak a szüleim.

Ezt meg hogy érti?!
Rámutat a könyvespolcon egy teritővel letakart dobozra. Barna cipősdoboz, rajta filctollal a következő felirat:

APA

NE DOBD KI!

Neeeeeee! Ugye ez nem az, amire gondolok?! :-@
És de.
Óvatosan megjegyzem, hogy kicsit aggaszt a tény, hogy egy halott ember maradványaival kell egy szobában aludnom, úgyhogy ha nem bánja, áthelyezhetnénk Apát a nappaliba. Szerencsére beleegyezik, bár nem érzi át a problémámat. Magyarázkodom: tudod, mi a halottakat a temetőben tároljuk. Tényleg? Itt az a szokás, hogy a család őrzi a hamvakat. Általában urnában, de neki épp nem volt kéznél. Úgyhogy Apa cipősdobozba került. De morbid :) És Mostohaanya is. A másik doboz. Még mindig morbid. És, ha már úgyis erről beszélgetünk, a harmadik dobozban a család barátja van. Jézusooooom!!!

Barátkozom a tényekkel, szokom a gondolatot. Végső tőrdöfésként, mikor felkerült a család a legfelső polcra (ahonnan szemlélhetik a lakást - jajj), Mercedes elégedetten megjegyzi: Na, most legalább egy polcra került a család a macskákkal...

Én már nem kérdezek. Nem akarom tudni... De megtudom. A család 4 kedvenc macskája is velem lakik.

Én és Drakula

Egész jól fejlődik az angoltudásom. Rengeteg új szót és kifejezést tanultam eddig, egyre könnyebben értek meg mindent. Ha négyszemközt beszélek vkivel, nincs gondom, de ha többen társalognak körülöttem, néha csak kapkodom a fejem. Ami állandó dilemmát okoz a környezetmnek, az az akcentusom. Nem szláv, nem latin, nem németes, nem távol-keleti, de nem is arabos. Találgatnak, aztán vhogy a többség végül az orosz mellett teszi le a voksát. De nem elégedettek a választással, mert azért mégiscsak van ott egy kis dallamosság. Jó kis nyelv ez a magyar!! :D

Gary elég találó kombinációban az orosz-olasz akcentusra voksolt. Phil Miamiban egyetértett vele. Mercedes először az orosz mellett foglalt állást. Aztán 2 nap múlva váratlanul megkérdezte: Erdély Magyarországon van? Hmmm. Ha tudná, milyen érdekeset kérdezett.... Mondom neki, hogy kb 1000 évig ott volt, de most Románia területén van, de továbbra is sok magyar lakja, magyarul beszélnek, magyarul tanulnak, magyar a kultúra és hagyományok, stb. Látszik rajta, hogy nem vágyik ennél részletesebb válaszra. Várakozóan tekintek rá: akkor miért kérdezte?
Erre ő: Rájöttem, hogy pont olyan az akcentusod, mint Drakulának a filmben!!!!

Kössssz.... Vámpir-akcentus. Na, ilyen sem mindenkinek jut :DDD

(Lábjegyzet: Vlad Dracul ugyan nem magyar volt, viszont az eredeti filmben Lugosi Béla alakitotta, igy simán lehet hasonló a kiejtésünk. És plusz vicc, hogy Lugosi Erdélyben született.)

Búcsú a farmertől

Tegnap rá kellett jönnöm, hogy New York nem az a hely, ahol az ember csak úgy kiszaladhat az utcára farmerben...

Egy szlovén csajszi keresett meg Couchsurfingen, hogy találkozzunk a városban. Épp nyaral NY-ban 2 hétig, kóboroljunk együtt napközben. Szuper. Farmer, tornacipő, kényelmes szerkó, irány a City.
Másukáltunk, kajáltunk, majd mennem kellett, hogy találkozzam a török származású, new york-i haverommal, akivel még Pesten ismerkedtünk meg (természetesen Couchsurfingen keresztül). :D
Estefelé a szlovén lány küldött egy sms-t, hogy meghivták más CS (Couchsurfing - ezentúl röviditem) haverjai vmi ingyenes buliba estére, menjek én is. Hát jó....

Az már gyanús volt, hogy megadta a nevet, akire hivatkoznom kell majd belépésnél... Odaérek a helyre, a SOHO közepe (designer és buli negyed). Öltönyös biztonságiak az ajtóban. Határozottan mondom a megadott nevet. Az ürge megkérdezi, hogy a xxx cégtől vagyok-e. Hát hogyne! (Mi a rák az?!) Belépek. Csillivilli hostessek nagyestélyiben. Nyomják a kezembe a whiskeyt. Vmit kérdeznek. A kérdés egyik felét értem: vmi a jégkockával kapcsolatban. Kiváncsi lennék, mi a másik elegáns módja itt a whiskey fogyasztásának, de nem akarok bénának tűnni, igy biztosra megyek: igen, jéggel kérem.
Nagyszerű. Belépek a terembe, csupa öltöny, koktélruha, sminkhegyek, egy pasi skót kockás nadrágban osztja az észt a szinpadon. Még jó, hogy a szlovén lány sem tudta, hova jövünk, igy rajta egy lila gumicsizma és kék harisnya van :D
Igen, Kelet-Európa bemutatkozik :D
De ciki.
Na sebaj. Azt már megtanultam, hogy minél tehetősebb vagy, annél többet engedhetsz meg magadnak. Akár azt is, hogy elegáns programra farmerben érkezz. Szóval csak magabiztos arc, direkt öltöztem igy.
Az előadó mély csodálattal ecseteli a skót whiskey késztésének titkait. Ááááhhh, szóval ez egy whiskey bemutató-féle. Na legalább kiderült :) Kicsit aggódtam, hogy vmi zajos diszkóban kötök ki :)
A csillivilli hostessek körberinganak és osztják a diszpoharas whiskey-t. Mese a gyártásról, a kóstolás módjáról, forditsd a fény felé, érezd a csokoládé és száritott gyümölcs aromáját az illatában. Hmm. Tényleg. Kár, hogy utálom a whiskey-t. Igy, a mesével együtt nem is rossz. Még az ize is jó.
Jön a következő kóstolnivaló: 15 éves, tölgyfahordós, spanyol tölgyfa, 2 évig száritják. Ezek az amerikaiak a sok gyors és silány kaja országában igazán őszintén értékelik a lassan készülő, kis mennyiségben gyártott dolgokat. Megiszom a whiskey-t és elgondolkodom az üzleti lehetőségeken. Európában inkább a minél nagyobb és nemzetközibb cégeknek van előnyük. Itt meg forditva. Ezzel még lehet vmit kezdeni... (Vkinek vmi biznisz ötlete?)
Nincs időm filózni, mert érkezik a 17 éves whiskey. Kifejezetten csokis az illata. Kezdem egész megkedvelni az izét is. Cseppentsünk bele vizet, az hozza ki az aroma mélyét. OK. És tényleg. Vmi a tölgyfahordóról, a gondos eljárásról, takarjuk le a kezünkkel a poharat, mert majd a tenyerünkön marad az aroma. Nem érzem, de mindegy. Hú, egy kis kesudió az asztalon, ez most jól jön, azért elég erős ez az ital. Érkezik a 3-ik pohár. Whiskey. Ez biztos. A többi adat selymes döngicséléssel úszik el a fülem mellett. Teszek még jeget, nehogy berúgjak. Ja, hogy már késő? :))
Mindenki tapsol. Kapunk vmi ajándékot. Egy 4ik pohár whiskey. Vmi szuper érett, szuper aromás különlegesség. Tudom, hogy nekem semmi nem elég, de én egy tábla csokinak jobban örültem volna... :D
Azért ezt még megiszom, nehogy kárba menjen.

Most már csak azt kell kideritenem, hogyan lehet ilyen ingyenes rendezvényekre máskor is regisztrálni. De az is biztos, hogy többet nem lépek az utcára sima farmerben. Itt soha nem tudhatja az ember, hol köt ki :D

Halloween

Mi az? Előtted egy ufó, melletted egy királyfi, mögötted egy helikopter? Neeem, nem a körhinta :D

Ahhoz képest, hogy 2 napja 27 cm hó esett, és kénytelen voltam SOS-ben télikabátot venni (amit a pénztárnál magamra is vettem), október utolsó napján kellemes, napos téli idő volt. Annyira, hogy az esti Halloween felvonuláson simán félmeztelenül mászkáltak a csecsemőnek, erőművésznek, balerinának öltözött emberek.
A világ legnagyobb Halloween napi felvonulása 6-kor kezdődött azoknak, akik különleges jelmezben mentek, és fel akartak vonulni a kamerák tüzében. Lehetett hetekkel ezelőtt önkéntes bábmozgatónak is jelentkezni. 7-kor elindult a menet a 6th Avenue-n. Iszonyat tömegnyomor az utcákon, fergeteg jókedv, idiótábbnál idiótább jelmezek mindenfelé.
Szembe jön egy királyfi (ló nélkül), majdnem fellököm SpongyaBobot, a pápa épp telefonál, villogó szemű, kartondoboz-fejű robot halad el mellettem egy kacsával kézenfogva, egy csoport Super Mario örül épp a találkozásnak egy kereszteződésben, Superman suhan el görkorin, "Legalize" feliratos transparens egy sétáló ötágú levél kezében, a Fekete hattyú c. filmből 2 félmeztelen (frankón kint a hátuk) balerina vihorászik előttem.
Valemennyire sikerül előretolakodni a tömegben, hogy tudjak pár képet csinálni a felvonulásról. Persze sötét van, úgyhogy a képek bénák, maradok a videózásnál. Ez sem sokkal jobb, de legalább vmi látszik rajtuk.

Óriás bábok, csontvázak érkeznek, szemgolyók lebegnek felettünk, Michael Jackson Thriller zenéjére táncol vagy 30 feltámadott hulla, szirénázva befut egy mentőautó, tetején egy felravatalozott csontvázzal, táncoló csoportok vegyes jelmezekben, néhány hulla a nezőket ijesztgeti, a Clinton házaspár barátságosan integet és megáll egy-egy fénykép erejéig, a New York Samba tánciskola forrósitja a levegőt, mindenki táncol és örül.
Mögöttem 2 srác kommentálja az eseményeket, próbálok minden poént elcsipni. Sikertelenül :S
Kb 10-kor Mercedesszel úgy döntünk, ideje beülni egy italra vhova. 4 utcával odébb már találunk is egy helyet, ahova beférünk. Még asztalt is kapunk. Egy órával később még mindig tömeg hömpölyög az utcán, a metrólejáratnál rendőrök állnak, csak akkor engednek le, ha már beférünk. Sétálunk még pár utcányit, aztán felszállunk egy másik állomásnál. Irány haza.

(Megválaszolva a többekben felmerülő kérdést: én nem öltöztem be semminek. Hosszas filózás és tervezés után végül csak egy idióta kabátot és sapkát vettem magamra.)