Mint időközben megtudtam, Gary lánya nem is Bostonban lakik, hanem Providence-ben (ami Rhode Island államban van). Juhhúúú! Ezzel 13-ra nőtt azon államok száma, melyekben megfordultam az elmúlt másfél hónapban. Ennek örömére - és korlátozott memóriámra való tekintettel - el is kezdtem egy térképen bejelölni a kipipált államokat.
Providence egy hangulatos kisváros, képzőművészeti egyetemmel és a világ legszélesebb hidjával felszerelve. A legszélesebb hid megtalálása és értelmezése kisebb erőfeszitést követelt, ugyanis hiába álltunk rajta, mi bizony csak kb 3 méter szélesnek láttuk. Aztán sikerült kinyomozni, hogy a szomszédos hid és a messzebbi kisebb hidak is beleértendőek a legszélesebb hidba, ugyanis a közöttük futó úttest is gyakorlatilag a hid része. Alatta viz folyik. Szóval ránézésre sok kis hid, de valójában egy nagy széles hid. Ez kicsit olyan magyaros volt. Mi szoktunk mindent a legnagyobbnak, legelsőnek, stb titulálni, mégha kicsit át is kell értelmezni a fogalmakat. Mert ugye nálunk volt először földalatti Európában. Ja, hogy az angolok megelőztek? Jó, akkor az első földalatti a kontinensen!! :D
Szóval megérkeztünk Kristen lakásába. Első albérletes hangulat. Kevés bútor, kreativ megoldások. Úristen, de rég volt, mikor én költöztem be az első albérletembe!
Borsó utca. Botrány a főbérlővel :D
Aztán Blaha. Életem legjobb partijai, minden nap buli. Lakótárs táncol az antik iróasztalon, jönnek-mennek a haverok, röhögés a konyhában, mindig ül vki a kanapén (ez a valaki nem mindig definiálható, de jó esetben legalább valamelyikünk ismeri, és nem csak a nagy kavarodásban tévelygett be az utcáról).
Épp csak tegnap volt. Na jó, tegnapelőtt :) Jaj, de öregnek érzem magam! :(
Dohány utcai dekorációimra emlékeztető interaktiv fal fogad a nappaliban. Minden látogató hozzájárulhat a diszitéshez. Fekete fotókarton és olló. Semmi több. Ez mekkora ötlet!!!
Gyorsan ott is hagyom kéznyomomat egy éjszakai városka és egy macskapár formájában...
Providence egy hangulatos kisváros, képzőművészeti egyetemmel és a világ legszélesebb hidjával felszerelve. A legszélesebb hid megtalálása és értelmezése kisebb erőfeszitést követelt, ugyanis hiába álltunk rajta, mi bizony csak kb 3 méter szélesnek láttuk. Aztán sikerült kinyomozni, hogy a szomszédos hid és a messzebbi kisebb hidak is beleértendőek a legszélesebb hidba, ugyanis a közöttük futó úttest is gyakorlatilag a hid része. Alatta viz folyik. Szóval ránézésre sok kis hid, de valójában egy nagy széles hid. Ez kicsit olyan magyaros volt. Mi szoktunk mindent a legnagyobbnak, legelsőnek, stb titulálni, mégha kicsit át is kell értelmezni a fogalmakat. Mert ugye nálunk volt először földalatti Európában. Ja, hogy az angolok megelőztek? Jó, akkor az első földalatti a kontinensen!! :D
Szóval megérkeztünk Kristen lakásába. Első albérletes hangulat. Kevés bútor, kreativ megoldások. Úristen, de rég volt, mikor én költöztem be az első albérletembe!
Borsó utca. Botrány a főbérlővel :D
Aztán Blaha. Életem legjobb partijai, minden nap buli. Lakótárs táncol az antik iróasztalon, jönnek-mennek a haverok, röhögés a konyhában, mindig ül vki a kanapén (ez a valaki nem mindig definiálható, de jó esetben legalább valamelyikünk ismeri, és nem csak a nagy kavarodásban tévelygett be az utcáról).
Épp csak tegnap volt. Na jó, tegnapelőtt :) Jaj, de öregnek érzem magam! :(
Dohány utcai dekorációimra emlékeztető interaktiv fal fogad a nappaliban. Minden látogató hozzájárulhat a diszitéshez. Fekete fotókarton és olló. Semmi több. Ez mekkora ötlet!!!
Gyorsan ott is hagyom kéznyomomat egy éjszakai városka és egy macskapár formájában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése