2011. november 2., szerda

Búcsú a farmertől

Tegnap rá kellett jönnöm, hogy New York nem az a hely, ahol az ember csak úgy kiszaladhat az utcára farmerben...

Egy szlovén csajszi keresett meg Couchsurfingen, hogy találkozzunk a városban. Épp nyaral NY-ban 2 hétig, kóboroljunk együtt napközben. Szuper. Farmer, tornacipő, kényelmes szerkó, irány a City.
Másukáltunk, kajáltunk, majd mennem kellett, hogy találkozzam a török származású, new york-i haverommal, akivel még Pesten ismerkedtünk meg (természetesen Couchsurfingen keresztül). :D
Estefelé a szlovén lány küldött egy sms-t, hogy meghivták más CS (Couchsurfing - ezentúl röviditem) haverjai vmi ingyenes buliba estére, menjek én is. Hát jó....

Az már gyanús volt, hogy megadta a nevet, akire hivatkoznom kell majd belépésnél... Odaérek a helyre, a SOHO közepe (designer és buli negyed). Öltönyös biztonságiak az ajtóban. Határozottan mondom a megadott nevet. Az ürge megkérdezi, hogy a xxx cégtől vagyok-e. Hát hogyne! (Mi a rák az?!) Belépek. Csillivilli hostessek nagyestélyiben. Nyomják a kezembe a whiskeyt. Vmit kérdeznek. A kérdés egyik felét értem: vmi a jégkockával kapcsolatban. Kiváncsi lennék, mi a másik elegáns módja itt a whiskey fogyasztásának, de nem akarok bénának tűnni, igy biztosra megyek: igen, jéggel kérem.
Nagyszerű. Belépek a terembe, csupa öltöny, koktélruha, sminkhegyek, egy pasi skót kockás nadrágban osztja az észt a szinpadon. Még jó, hogy a szlovén lány sem tudta, hova jövünk, igy rajta egy lila gumicsizma és kék harisnya van :D
Igen, Kelet-Európa bemutatkozik :D
De ciki.
Na sebaj. Azt már megtanultam, hogy minél tehetősebb vagy, annél többet engedhetsz meg magadnak. Akár azt is, hogy elegáns programra farmerben érkezz. Szóval csak magabiztos arc, direkt öltöztem igy.
Az előadó mély csodálattal ecseteli a skót whiskey késztésének titkait. Ááááhhh, szóval ez egy whiskey bemutató-féle. Na legalább kiderült :) Kicsit aggódtam, hogy vmi zajos diszkóban kötök ki :)
A csillivilli hostessek körberinganak és osztják a diszpoharas whiskey-t. Mese a gyártásról, a kóstolás módjáról, forditsd a fény felé, érezd a csokoládé és száritott gyümölcs aromáját az illatában. Hmm. Tényleg. Kár, hogy utálom a whiskey-t. Igy, a mesével együtt nem is rossz. Még az ize is jó.
Jön a következő kóstolnivaló: 15 éves, tölgyfahordós, spanyol tölgyfa, 2 évig száritják. Ezek az amerikaiak a sok gyors és silány kaja országában igazán őszintén értékelik a lassan készülő, kis mennyiségben gyártott dolgokat. Megiszom a whiskey-t és elgondolkodom az üzleti lehetőségeken. Európában inkább a minél nagyobb és nemzetközibb cégeknek van előnyük. Itt meg forditva. Ezzel még lehet vmit kezdeni... (Vkinek vmi biznisz ötlete?)
Nincs időm filózni, mert érkezik a 17 éves whiskey. Kifejezetten csokis az illata. Kezdem egész megkedvelni az izét is. Cseppentsünk bele vizet, az hozza ki az aroma mélyét. OK. És tényleg. Vmi a tölgyfahordóról, a gondos eljárásról, takarjuk le a kezünkkel a poharat, mert majd a tenyerünkön marad az aroma. Nem érzem, de mindegy. Hú, egy kis kesudió az asztalon, ez most jól jön, azért elég erős ez az ital. Érkezik a 3-ik pohár. Whiskey. Ez biztos. A többi adat selymes döngicséléssel úszik el a fülem mellett. Teszek még jeget, nehogy berúgjak. Ja, hogy már késő? :))
Mindenki tapsol. Kapunk vmi ajándékot. Egy 4ik pohár whiskey. Vmi szuper érett, szuper aromás különlegesség. Tudom, hogy nekem semmi nem elég, de én egy tábla csokinak jobban örültem volna... :D
Azért ezt még megiszom, nehogy kárba menjen.

Most már csak azt kell kideritenem, hogyan lehet ilyen ingyenes rendezvényekre máskor is regisztrálni. De az is biztos, hogy többet nem lépek az utcára sima farmerben. Itt soha nem tudhatja az ember, hol köt ki :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése