Csütörtökön Hálaadás. Az egyik legnagyobb amerikai ünnep. Mindenki a családjával tölti az estét. Hagyományos ételeket esznek (pulyka és édes burgonya). De erről majd később...
Reggel New York-ban Thanksgiving Parade. Olyasmi felvonulás, mint a Halloween napi. De erről is később... :D
Gary és a lányai meghivtak, hogy töltsem velük a Hálaadást. De nem Virginiában, hanem New Yorkban. Szerdán érkeztek a City-be. A terv: csütörtök felvonulás, este irány a rokonokhoz New Jersey-be, másnap a Black Friday (erről is később), utána utazás Bostonba, ahol Gary legnagyobb lánya, Kristen lakik pár hónapja (egyetem) és ez lesz az első saját Hálaadás napi vacsorája.
Szerda délután a Cityben kószálva kitaláltuk, hogy meg kéne nézni este egy musicalt a Broadway-n. Szuper! Cirka másfél órás sorbanállás után oda is jutottunk a kasszához, ahol a korábban eltervezett 3 előadás közül már csak 1-re tudtak 5 jegyet adni: Bonnie és Clyde. Miután tök véletlenül a kassza nyitása előtt fél órával érkeztünk a sorba, és még igy is egy óra volt, mig sorra kerültünk, de már alig voltak jegyek, és mögöttünk kilométeres sor kanyargott, elgondolkodtam, vajon aki a sor végén áll, milyen fejet vág 2 órányi sorakozás után a kasszához jutva, mikor épp közlik vele, hogy minden jegy elkelt...
Na de minket ez nem érintett. Elbóklásztunk a városban estig, aztán irány a musical!
A szinház belülről nagyon szép volt. Magyar szemmel nézve (ahol tobzódunk a csodálatos épületekben) nem extrém, de helyi viszonylatban exkluziv volt. Kicsit a Budapesti Operettszinhazra emlékeztetett.
Az előadás nagyon tetszett! Mondjuk imádom a musicaleket, szóval nehezen tudtak volna melléfogni :)
Ami érdekes volt, hogy nem volt élő zenekar, sem kötelező ruhatár (itt egyébként sem kötelező semmi), mondjuk egyáltalán semmilyen ruhatár nem volt, szóval ebből a szempontból egy mozira emlékeztetett a szitu. És ami határozottan nem volt: az az előadás végén a vastaps. Végre! Végre nem kellett az előadás élményéről elterelni a figyelmemet azzal, hogy szándékosan más ütemre tapsolok, mint a tömeg. Nem is hiszitek, milyen nehéz feladat megzavarni a birkásodásra hajlamos lelkes tapsolókat. Fogalmam sincs, hogyan alakult ki a vastaps Magyarországon, de máshol eddig nem találkoztam vele. Lehet, hogy vmi hajdani, Rákosit éltető tömeges taps maradványa. Egy a lényeg: most nem volt! Volt viszont kötelező állva tapsolás a végén. Azért kötelező, mert ha mindenki feláll előtted, kénytelen vagy te is...
Szóval az előadás nagyszerű volt és meglepő módon szövegértés szempontjából is teljesen élvezhető volt. Még ha próbálták is neheziteni a helyzetemet azzal, hogy texasi dialektusban beszéltek... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése