Családi program

Délután 4 óra. Kisebb késedelem a Hálaadás miatt ide-oda igyekvő new yorkiak és az ebből adódó dugó miatt, de végülis megérkezünk Jersey-be. A bejáratnál egy tábla fogad: John 3.16. Tippelek, hogy ez vmi utalás egy Bibliai idézetre János evangéliumából. És igen. (Megkérdeztem, mit jelent ez pontosan, de persze elfelejtettem. Ne várjunk túl sokat tőlem vallási témában.) De érdekes, hogy ezt igy kiteszik az udvarra. Ilyet otthon nem látni.

A család nagyon kedves, pillanatok alatt egy hullámhosszra kerülünk. Mintha nem is most találkoznánk először.

Éhségcsillapitó falatkák, epres puncs, sajtok, és hamarosan már ülhetünk is asztalhoz. Mi (Gary és a lányok) már éhesek vagyunk. A parádé után nem ebédeltünk rendesen.

Mint megtudom, tipikus Hálaadás vacsorát fogunk enni, tradicionális ételekkel.

Mielőtt hozzálátunk, a házigazda asztali áldást mond és mindenki imádkozik. Tisztára, mint ahogy a filmek alapján elképzeltem :)

Aztán érkezik a vacsi:

• Először saláta és sütőtökkrémleves, aztán asztalra kerül egy halom - számomra ismeretlen - étel. Az egyetlen, amit felismerek, az a pulyka, de ez rajtam nem sokat segit, mivel még mindig vega vagyok.
• Van viszont édesburgonya, amit úgy készitenek, hogy a csicsóka tetejére pillecukrot (azt a habos, szivacsos édességet - marshmallow) tesznek és együtt megsütik.
• Párolt zöldbab.
• A pulyka tölteléke tepsiben összesütve (a töltelék a nálunk is ismert kenyeres megoldás, csak más fűszerekkel).
• Vörös áfonya szósz, vörös áfonya zselé, almaszósz.
• Tejszines szószban sült gyöngyhagyma.
• Egy másik édesburgonyás étel.

Persze mindent végigkóstolok. Ami továbbra is fura itt nekem, az az, hogy minden édes. Ennek ellenére nagyon izlik a vacsora. A zöldbabból, ami nem édes, duplán eszem. Hát ez van: nem vagyok édesszájú...

Vacsora után a háziasszony javaslatára egy játékot játszunk. A hagyományok szerint vacsora előtt szokás egyesével elmondani, ki miért hálás az életében. Ezt helyettesiti most a játék. Egy diszes dobozban előre gyártott kártyákon kérdések vannak. Mindenki húz egyet, majd őszintén válaszol a rajta található kérdésre. A kérdések vegyesek: Mit becsülsz a legjobban a tőled jobbra ülő emberben? Milyen Hálaadás napi hagyományt őriztek a családodban? Mely kolóniák vettek részt a Hálaadás napjának alapjául szolgáló eseményen? Mit szeretsz jobban, az édesburgonyát vagy a pulykát? Stb.

Kicsit aggódom, milyen kérdést húzok, és mi a fenét fogok válaszolni.

Amint meglátom, mi szerepel a kártyámon, megkönnyebülten nevetek:

MI A KEDVENC HÁLAADÁS NAPI HAGYOMÁNYOD?

Hehe. Eddig minden, ami aznap történt velem. Mondhatnám: 100%-ig szeretek minden Thanksgiving hagyományt.

Kis pihenő után elkezdjük az asztalra hordani a süteményeket: Sütőtök pite, almás pite, pekán dió pite, puncstorta-szerűség, gyümölcssaláta, sajttorta, citromkrém eperdarabokkal és tejszinnel, fagyi. Megtelik az asztal. Már kipukkadok, de mindet végig fogom kóstolni. Végül a fagyiról saját érdekemben lemondok. Inkább kétszer szedek a citromkrémből. Dupla tejszinhabbal :D

És ha már Thanksgiving: Hát én hálás vagyok, hogy meghivtak erre a vacsorára. Hálás vagyok, hogy ilyen jó dolgom van az életben. Hálistennek nem durrantam ki.