Pár napja beköltöztem végre a new york-i albérletbe.
Mercedes-szel (akinek Subaru-ja van, nem Mercedes-e) hétfőn érkeztünk a Queens-i lakásba. Mercedes főhadiszállása New Jersey-ben van, de heti 2-3 napot a NY-i lakásban tölt általában. Az előző lakó csak csütörtökön tervezte a kiköltözést, igy pár napig a nappaliban a kanapén szörfölök, Mercedes meg egy matracon - szintén a nappaliban. Szóval 3 ember és egy kutya létszám.
Csütörtökön végre távozik az előző albérlő (kutyástul), igy birtokba vehetem a szobámat.
Maga a lakás NY-i méretekhez képest óriási. Kb 30 nm nappali, plusz konyha, fürdő, hálószoba (ami az én szobám most és kb 12 nm), egy halom beépitett gardróbszekrény (ami még mind tele van az eredeti tulaj - Mercedes mostohaanyja - ruháival. Tavaly novemberben örökölte Mercedes a lakást, azóta még nem volt szive kidobálni a cuccokat. Semmit. Gyakorlatilag nincs egy polc, ahova letegyem a ruháimat. Úgyhogy nekiállunk kipakolni pár szekrényt. (Nem is tudom, az előző lakó hol tárolta a dolgait...)
Kis doboz itt, kis teritő ott, arckrémek, szobrocskák, könyvek, gyufásdoboz gyűjtemény.
Estére egész sok hely szabadul fel. Mercedes pedig úgy dönt, hogy visszamegy Jersey-be.
Mielőtt indul, aggódva érdeklődik, nem fogok-e félni itt egyedül. Megnyugtatom, hogy évek óta egyedül élek, egyáltalán nem bánom, ha egyedül vagyok. Erre ő: Na jól van akkor, bár úgysem vagy itt teljesen egyedül... Veled vannak a szüleim.
Ezt meg hogy érti?!
Rámutat a könyvespolcon egy teritővel letakart dobozra. Barna cipősdoboz, rajta filctollal a következő felirat:
Neeeeeee! Ugye ez nem az, amire gondolok?! :-@
És de.
Óvatosan megjegyzem, hogy kicsit aggaszt a tény, hogy egy halott ember maradványaival kell egy szobában aludnom, úgyhogy ha nem bánja, áthelyezhetnénk Apát a nappaliba. Szerencsére beleegyezik, bár nem érzi át a problémámat. Magyarázkodom: tudod, mi a halottakat a temetőben tároljuk. Tényleg? Itt az a szokás, hogy a család őrzi a hamvakat. Általában urnában, de neki épp nem volt kéznél. Úgyhogy Apa cipősdobozba került. De morbid :) És Mostohaanya is. A másik doboz. Még mindig morbid. És, ha már úgyis erről beszélgetünk, a harmadik dobozban a család barátja van. Jézusooooom!!!
Barátkozom a tényekkel, szokom a gondolatot. Végső tőrdöfésként, mikor felkerült a család a legfelső polcra (ahonnan szemlélhetik a lakást - jajj), Mercedes elégedetten megjegyzi: Na, most legalább egy polcra került a család a macskákkal...
Én már nem kérdezek. Nem akarom tudni... De megtudom. A család 4 kedvenc macskája is velem lakik.
Mercedes-szel (akinek Subaru-ja van, nem Mercedes-e) hétfőn érkeztünk a Queens-i lakásba. Mercedes főhadiszállása New Jersey-ben van, de heti 2-3 napot a NY-i lakásban tölt általában. Az előző lakó csak csütörtökön tervezte a kiköltözést, igy pár napig a nappaliban a kanapén szörfölök, Mercedes meg egy matracon - szintén a nappaliban. Szóval 3 ember és egy kutya létszám.
Csütörtökön végre távozik az előző albérlő (kutyástul), igy birtokba vehetem a szobámat.
Maga a lakás NY-i méretekhez képest óriási. Kb 30 nm nappali, plusz konyha, fürdő, hálószoba (ami az én szobám most és kb 12 nm), egy halom beépitett gardróbszekrény (ami még mind tele van az eredeti tulaj - Mercedes mostohaanyja - ruháival. Tavaly novemberben örökölte Mercedes a lakást, azóta még nem volt szive kidobálni a cuccokat. Semmit. Gyakorlatilag nincs egy polc, ahova letegyem a ruháimat. Úgyhogy nekiállunk kipakolni pár szekrényt. (Nem is tudom, az előző lakó hol tárolta a dolgait...)
Kis doboz itt, kis teritő ott, arckrémek, szobrocskák, könyvek, gyufásdoboz gyűjtemény.
Estére egész sok hely szabadul fel. Mercedes pedig úgy dönt, hogy visszamegy Jersey-be.
Mielőtt indul, aggódva érdeklődik, nem fogok-e félni itt egyedül. Megnyugtatom, hogy évek óta egyedül élek, egyáltalán nem bánom, ha egyedül vagyok. Erre ő: Na jól van akkor, bár úgysem vagy itt teljesen egyedül... Veled vannak a szüleim.
Ezt meg hogy érti?!
Rámutat a könyvespolcon egy teritővel letakart dobozra. Barna cipősdoboz, rajta filctollal a következő felirat:
APA
NE DOBD KI!
Neeeeeee! Ugye ez nem az, amire gondolok?! :-@
És de.
Óvatosan megjegyzem, hogy kicsit aggaszt a tény, hogy egy halott ember maradványaival kell egy szobában aludnom, úgyhogy ha nem bánja, áthelyezhetnénk Apát a nappaliba. Szerencsére beleegyezik, bár nem érzi át a problémámat. Magyarázkodom: tudod, mi a halottakat a temetőben tároljuk. Tényleg? Itt az a szokás, hogy a család őrzi a hamvakat. Általában urnában, de neki épp nem volt kéznél. Úgyhogy Apa cipősdobozba került. De morbid :) És Mostohaanya is. A másik doboz. Még mindig morbid. És, ha már úgyis erről beszélgetünk, a harmadik dobozban a család barátja van. Jézusooooom!!!
Barátkozom a tényekkel, szokom a gondolatot. Végső tőrdöfésként, mikor felkerült a család a legfelső polcra (ahonnan szemlélhetik a lakást - jajj), Mercedes elégedetten megjegyzi: Na, most legalább egy polcra került a család a macskákkal...
Én már nem kérdezek. Nem akarom tudni... De megtudom. A család 4 kedvenc macskája is velem lakik.
Na most akkor hányan is vagytok?
VálaszTörlés3-mal kezdődött (plusz kutya), most meg vagytok 4-en (pedig 1 elment, és persze van 3 macska - ja nem, 4)? :-)))
A hamvak száma 7 (mint a gonoszok, vagy a törpék, vagy a kecskegidák. De mégis inkább törpék, és akkor én vagyok Hófehérke. Ja, de én meg nem vagyok hamu. Ööööö.... Akkor hamvas fiatalságomra való hivatkozással iratkozom fel a listára. De akárhogy is: a létszám 7 hamu plusz én).
VálaszTörlés