Diótörő

A hétfő esti nagy beszélgetések közepette kiderült, hogy SóBors barátom is szereti a balettet, és minden évben megnézi a Diótörőt. Azzal a lendülettel meg is hivott egy előadásra.

A jegy költségviselése körüli kisebb vita után megállapodtunk a kedd estében. Nem teljesen törődtem bele, hogy ő fizeti a jegyemet, de elhalasztottuk a további érdekegyeztetést. Kedd délutánra már ki is derült az előadás helyszine, időpontja, jegy is volt, úgyhogy már csak oda kellett menni. Persze majdnem elkéstem, mert az elmőlt 2 hónapban csak igérgettem Mercedesnek, hogy főzök neki vmi magyarosat, de vhogy mindig elmaradt. Utolsó nap, utolsó lehetőség. Délután 2-kor kaptam észbe. És a bőröndjeim még nem voltak becsomagolva. Mármint hogy nem a bőründöt kellett vmibe becsomagolni, hanem a ruhákat a bőröndbe :D

Csomagolás, persze nem fér bele minden, cipzár behúzása után kis résen zoknik betömködése, á, igy se elég, muszáj lesz egy plusz szatyrot vinni, csak nem tudom, hogy fogok elbűvészkedni az állomásig 2 bőrönddel, laptoppal, kistáskával és szatyorrral. Legutóbb is jót szivtam, mert itt a metró nem mozgólépcsős, lift meg nem mindenhol van. Mindegy, kb becsomagoltam, reggel folytatom. Futás a közértbe kolbászt, krumplit venni, rohanás haza, krumplipucolás, hagyma, bakker itt nincs is sima olaj, milyen lesz ez olivaolajon, na jó, akkor fele vaj, fele olivaolaj, jobb, mint a semmi, úristen, elfelejtettem, hogy kell paprikáskrumplit csinálni, nem főztem vagy .... hány éve is... ja, kb soha, mindig csak tábortűz mellett eszünk ilyet, de most ez a leggyorsabb magyar kaja. Fél 5, atyavilág, sehol nem tartok és még fel is kéne öltöznöm. Krumpli a tűzön, másik kezemmel már készitem a rizottót holnapra a vonatra. 8 órás út, múltkor is vittem kaját, de 4 óra után semmi nem maradt, és félidőtől éheztem. Hát most nem fogok. Krumpli rotyog, illata jó, rizs is a tűzün, futás öltözni, sminkelni. SMS érkezik: áttehetjük a találkozót 15 perccel korábbra? Viccelsz?! Csoda lesz, ha a csengetésre odaérek.  Kész vagyok. Kabát rajtam, futás konyha, gáz elzár, krumpli megkóstol, király lett, nem vagyok reménytelen, rizottó utolsó simitások, fedő, a többit elvégzi az idő, remélem, nem szivja el az össszes szaftot a rizs. Start, futás a metróhoz!

Helyszin: Brooklyn Operaház.

Előadó: Amerikai Balett Szinház (ABT).

Szinte el sem késtem. Gyönyörű diszletek és kosztümök, lelkes közönség, néha nem is értem, min nevetnek. Biztos a kosztümös kisegér rokonai, mert mindig ujjonganak, ha a kiskölyök megjelenik a szinpadon. Mondjuk tényleg édes az kis egérjelmezében. Az egyik jelenetben leesik a fejérről az egérmaszk. Nem hatódik meg különösebben: felkapja, vissza a fejére, és játszik tovább. 6 éves kis profi.

Nézem a táncosokat, és rá kell jönnöm, hogy hiányzik a mozgás. Mióta itt vagyok, semmit nem sportolok. Irigykedem a balettosokra. A tavalyi balettcsoportom többi tagja, aki nem New Yorkban tesped, most heti kétszer jár órára. Már biztos sok újat tanultak. Felismerem a mozdulatokat. Tényleg! Ezeknek az alapjait tanulgattuk. Jaj, de nem jut eszembe a neve ennek a kéztartásnak. Mi is az, amikor előrefelé lefelé forditott tenyérrel kinyújtjuk a karunkat?  Elfelejtettem :(

El kell kezdenem sportolni vmit. Remélem, találok itt valahol balettot felnőtteknek!

Bárhogy is lesz, azt hiszem, New York- tartózkodásom tökéletes lezárása volt egy balettelőadás!