Hétfő

Utolsó előtti napom New Yorkban.

Töltsük hasznosan. Hol nem jártam még?

Hát sok helyen (Nem is tudom, mire pazaroltam az elmúlt 2 hónapot. Alig láttam vmit NYból. A megunhatatlan és kiismerhetetlen város. Mire bejárod minden zugát, újraépül 5 új kerület.)...

Harlemet kár lenne kihagyni. De elég lesz egy kisebb séta kora délutánra. (Erről majd irok külön.)

Pont októberben nyilt meg a World Trade Center helyén az emlékmű. A tornyok egy része még épül, de már látogatható. Még elsők (első százezrek) között nézhetem meg. Ideális célpont az utolsó napomra. Interneten kell jegyet foglalni, és persze ingyenes. (Nem emlitettem, de a Modern Művészetek Múzeumába is ingyen mentem be. Ilyenekre nem költök.) Már csak estére volt belépő. Csoda, hogy volt egyáltalán aznapra.

Az épületegyüttes valaha 7 toronyból állt. Az ikertornyok és még 5 kisebb. Az egész terület újraépül. Az összeomlott ikertornyok helyén 2 óriási medence épült. A medencék belső fala vizesés, a peremükön az áldozatok nevei vannak felsorolva. Az összes. Mellettük egy Múzeum. Szigorú biztonsági ellenőrzés után lehet bejutni a területre. Reptéri szint. Táska, kabát röntgen, fémdetektor-kapun átsétál, fényképezni tilos. Szerencsére csak az ellenőrzés helyszinén. Már kezdtem csodálkozni, hogy egy külső helyszinen korlátozzák a fotószabadságot. Kitáblázva nem volt, úgyhogy számomra is úgy derült fény a tilalomra, hogy rámszóltak, mikor a magyar tőzoltóknak szánt köszönőplakátot fotóztam le. 

A 2 medencényi viz hatására megszomjaztam. Lelátogatok a Keybar-ba. Nincs túl messze innen. Hétfő este nem tipikus bulinap, de hátha...

Na persze senki nincs lent új ismerőseim közül. Még Attila sem. De legalább van Wifi. Irok egy rövid e-mailt ügyvéd barátomnak, aki a bárral szemben lakik (nem tudom, emlitettem-e őt. 2-3 hete ismertem meg a Keybarban. Humoros emberke. Salt'n'pepper a beceneve, mivel fekete, de a haja fehér). 10 perc múlva megjelenik. A szomszéd bárban zártkörű karácsonyi buli van, ugorjak át, ha van kedvem. Persze, hogy van, de azért az italomat még megiszom.

A zártkörűség abból áll, hogy a bár tulaja és alkalmazottjai, meg néhány törzsvendég vesznek részt. Jófej társaság. Úgy kezelnek, mintha nem is most találkoznánk először. Van itt minden: lengyel, orosz, jamaikai, francia. Mélyenszántó beszélgetést folytatok különböző emberekkel a párkapcsolatokról, a budapesti antikváriumok kinálatáról (a francia srác fújja az Osztrák-Magyar Monarchia történelmét, utcák szerint ismeri Budapestet. Wow!), komolyzenéről, a születésüktől vegetáriánus jamaikai rasztákról. A tulaj kipakolta az összes piát a bárpultra, mindenki magának tölt. Házibuli jelleg. A hangulat a tetőfokán. Mindennek örülünk, mindent megtapsolunk, 2 percenként üvöltve koccintunk. 

Úgy látszik, a bulik mindenhol egyformák :)