(Előre elárulom: nem sikerült :D )
Szóval rohanás reggel a reptérre. Sikerült épp 2 perccel a Check-in lezárása után odaérnünk. Hurrá! Akkor most mi van? Mi még becsekkolhatunk, de a csomagot már nem tudjuk feladni. Azaz: svájci bicska, sampon, naptej - Byebye. (Nem gyakorlott utazóknak infó: A kézipoggyászra vonatkozó korlátozások miatt.)
De legalább a gépet elértük. Mint kiderölt, jó sokan voltunk, akik elértük a gépet, igy a túlsúly miatt nem szállhattunk fel. Szuper. 35 perc várakozás a kifutón, mig végre megérkezett a légitársaság képviselője és felszólitotta az egyik utast, hogy hagyja el a gépet. A dolog azért vicces, mert átlagsúllyal kalkulálnak. Úgy számolták, hogy ha leszednek 7 utast, akkor jó lesz a súly. Az ütlet biztos jó is volt, csakhogy végül egy 4 gyerekes családot szedtek le. A 4 gyerek együtt nem tette ki egy felnőtt súlyát...
Lényeg a lényeg: megérkeztünk Houstonba helyi idő szerint 9:07-kor. A Hondurasra tartó gépünk épp 2 perccel korábban emelkedett a levegőbe. Hurrá. Nyomás a légitársaság pultjához. Kiderült, hogy áttettek minket a késé miatt automatikusan egy másik hondurasi gépre, ami este indul, de Miamiból. Foglaltak helyet a Miami járaton is. Gary szerint ilyen késéeknél a légitársaságnak mindegy, hogy hova foglalja át a jegyet, úgyhogy próbáljunk meg inkább Peruba vagy Venezuelába menni. Hát nekem aztán tökmindegy. Legyen. a légitársaság emberével folytatott marathoni jegykeresés végül nem vezetett eredményre. Marad Honduras. Csakhogy a gépre a Check-int időközben lezárták. Hehe. Két szék között a pad alá estünk. Akkor nincs mese, maradunk Houstonban reggelig és a másnapi géppel repülünk. A légitársaság adott hotel utalványt és vacsora, meg reggeli utalványt, úgyhogy legalább pénzbe nem kerül. Bár igy Hondurason csak 4 napunk lesz.
 |
Houston |
 |
| Na, vajon ez mi? (Segitség a Houston fotóalbumban.) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése