Medencék a tengerparton

Sydneyt keletről a tenger határolja, itt húzódnak a strandok.

Az egyik leghíresebb és legnépszerűbb strand a Bondi Beach. Aki el akarja kerülni a turisták tömegét, az meg a kisebb, de ugyanúgy homokos Coogee beach-et választja.

A két part között kiépített sétaút halad 8 km hosszan. Az útikönyvek is javasolják ezt a sétát.

Mivel én épp Coogee-n lakom, ellentétes irányból indultam neki a túrának. A látvány ugyanolyan szép volt, csak a segítő szándékkal kirakott térképek voltak úgy vágva, hogy mindig azt az útszakaszt mutatták, ami mögöttem volt. Nem gondolták, hogy valaha bárki ellenkező irányból sétál?!

Na, nem mintha annyira el lehetne tévedni térkép nélkül.... Csak a tengert kell követni. Meg az időnként lakónegyedek között és temetőn át vezető utat. Mert egy kissé beépítették a partot... mint a Balatonnál. De itt az önkormányzat még időben észbe kapott és egy jó ideje nem ad már ki építési engedélyeket közvetlenül a partra.

Panoramas oroklakasok

A séta érdekes volt. Meredek bazaltsziklák, lyukacsosra formázott homokkő képződmények, fehérhomokos strandok, habos hullámok, alacsonyabb és magasabb partszakaszok váltogatták egymást. Ja, meg medencék.

Itt az a szokás, hogy a tengerparton az önkormányzatok ingyenes úszómedencéket építenek. 

A medencét úgy helyezik el, hogy a felcsapó hullámok frissítsék a benne lévő vizet. Így mindig friss, tiszta a víz az úszáshoz. Viszont nincsenek nagy hullámok benne, nincs sodrás, nincsenek cápák és egyéb veszélyes vadak. Ráadásul apály idején a víz is melegszik egy picit (de annyit nem, hogy én belemenjek).

Úgy egy óra sétával jutottal el a Bronte beach-ig, ahol aztán elvesztettem a motivációmat és nem sétáltam tovább. Már csak 2 kanyar lett volna hátra, ami még egy óra séta, de onnan még haza is kellett volna sétálnom, ami még minimum egy óra. 

Majd legközelebb legyaloglom a Bronte - Bondi szakaszt is. Bár gondolom, nagyjából ugyanezt a tájat fogom látni...

Karamell, kókusz, mogyorókrém

Még az előző "mit lehet kapni az országban" témához kapcsolódva...

Az már Új-Zélandon is fura volt, hogy sima, keserű kakaóport nem nagyon lehetett látni a boltok polcain. Voltak mindenféle cukrozott csokis italporok, meg sütéshez való csokichipsek, de szimpla, ízesítetlen kakaópor nem nagyon. Ami volt, az meg kis dobozkában, szép emblémával, jó drágán. Végül egy nagyobb áruház alsó polcán találtam rá egy fél kilós kakaóporra normál áron. Ezután ezt hurcoltam magammal a hátizsákban, hogy ha bármikor rámjönne a csokihabos süti készítése, ne a kakaópor hiányán bukjon el.

Itt, Ausztráliában is felmértem a terepet már az első napokban. És még az új-zélandinál is rosszabb a helyzet. Egyszerűen nem tartanak kakaóport a boltokban!

Úgyhogy kénytelen voltam helyi viszonyokhoz módosítani a CS sütimet.

Három új verziót találtam ki, ami még mindig villámgyors és olcsó, és edények sem kellenek hozzá.

Karamell szelet

A tészta a szokásos zúzott keksz vajjal-olajjal-tejjel.

A krémhez 3 evőkanál kristálycukrot karamellizáltam, aztán felöntöttem egy konzerv sűrített tejjel (375 g). Addig kell kevergetni, míg a karamell feloldódik és az egész aranysárga lesz. Mehet a keksz alapra és a hűtőbe.

Annyi a gond ezzel a sütivel, hogy a karamell nagyon nyúlós. Olyan, mint a Tofifee vagy a Snickers belseje. Még rá kell jönnöm, hogy lehet "sütisebb" állagúvá tenni.

(És nem találok róla fényképet... úgy tűnik, már annyira unom a sütijeimet, hogy nem is gondoltam, hogy majd írok róla)

Bounty szelet (kókuszos)

Itt módosítottam a tésztán és olyan jó lett, hogy önmagában is megállna sütiként.

A kókuszreszelékből egy maréknyit száraz serpenyőben aranybarnára pirítottam és a zúzott kekszhez kevertem.  Aztán vaj helyett kókuszolajat használtam (volt a szekrényben). Tettem bele egy kis forró csoki port (az is volt a szekrényben) és tej helyett tejszínt meg egy kanál kókuszkrémet. Nyami.

A krémhez egy konzerv kókuszkrémet és pár marék kókuszreszeléket főztem össze. Tejszínnel és keményítővel (lehet liszt is) behabartam, dobtam bele egy kis vajat és egy kanál cukrot.

A tetejére - tortabevonó és egyéb csoki hiányában - házi bevonót szoktam csinálni keserű kakóporból és vajból. Mivel most ilyen sem volt, a forrócsoki port használtam és kókuszolajjal forraltam össze. Elég egy gyors forralás, nem szabad sütni, mert megég és nem lesz szép. Ez egy tök folyékony öntet lesz, ami viszont a kókuszolajnak köszönhetően a hűtőben szeletelhetővé válik.

Nutellás szelet

Következő alkalommal megint újítottam.
A tésztához tej-vaj-olaj helyett csak vajat és mogyorókrémet kevertem (a legolcsóbb gagyit, annak nagy része úgyis növényi olaj, de nevezzük nutellának, mert az rövidebb).

Mikor az alap megszilárdult, megkentem vékonyan nutellával. Erre jött egy vaj, nutella, víz, tejszín és kis zselatin hozzáadásával kotyvasztott krém. Mennyiségre nem sok, de jó intenzív ízzel.

A tetejére az immár hagyományos habos tejszínes réteg került, csak most úgy csináltam, hogy a zselatint tejben feloldottam, belekevertem a keménnyé vert tejszínbe, aztán a hab egy részét külön szedtem és elkevertem nutellával. Felváltva halmoztam a két színű habot a sütire és kicsit elkevergettem.

Szép lett a keresztmetszete. És mivel a habban nem volt cukor, a nutella ellenére sem lett csirizesen édes.

Tücsökiskola

Ausztráliában más a bolthálózat, mint Új-Zélandon. 

Itt is van Woolworth, ami egy nagy és olcsó szupermarket saját márkás termékekkel (olyan Interspar minőség kábé). Ennek a konkurenciája a Coles, szintén saját márkás cuccokkal (nevezzük Auchannak :-D ). És nagy örömömre van Aldi is. Ez csak azért lényeges, mert néhány kaja jóval olcsóbb ott (mint tudjuk), és napi 6 dolláros büdzsé mellett minden fillér számít. Igen, napi 1200 forintból élek. Haha. És rendes kaját eszem. Egész jól megy :-D

Árak érdekességként (árfolyam kb 200 Ft / AUD):

1 kg gagyi sajt (átlag magyar trappista) - 7 AUD
szendvicskenyér - 1 AUD
250 g vaj (igazi, sárga, finom) - 1,3 AUD
500 g száraztészta - 70 cent
paradicsomkonzerv - 80 cent
pesto - 2 AUD
1 kg mirelit zöldborsó - 2,2 AUD
2 l tej - 2 AUD
300 ml friss tejszín - 1,4 AUD
300 g tejföl (32%-os!!) - 1,3 AUD

500 g friss darálthús - 4 AUD

185 g tonhal olajban - 1 AUD

Nem, nem sajtos-tejfölös tésztát és vajas kenyeret eszem ;-)

A gyümölcs és zöldség itt drágább, mint Új-Zélandon volt. Ott 3 dolcsi volt egy kiló átlagban, itt meg 5-6. De azért találok akciókat és azt veszem, ami épp olcsóbb. Most épp a ringló volt 2 dolcsi, a barack meg 3. A krumpliról leszoktam, mióta itt vagyok. Kiwiföldön 2 dolcsi volt, itt meg 3-4 dollár.

Aztán Új-Zélandon nem nagyon volt olcsó ruhabolt sem. Ott mindenki használt ruhákat vesz, ha spórolni akar. Itt viszont van csomó kínai bolt, meg van Kmart is, ahol a kempingcucctól a teáskannáig minden kapható, beleértve a ruhákat is.

Mivel tavaly márciusban, mikor távoztam Budapestról, csak Thaiföldig terveztem a kirándulást, azt is csak 1 hónapra, nem nagyon csomagoltam városi ruhákat. Meg hát az egy évre hosszabbodott út alatt kicsit változott is a hátizsákom tartalma. Pár dologtól megszabadultam, pár dolgot beszereztem. Legutóbb Új-Zélandon téli ruhákat kellett vennem a nyárnak nevezett, ám nem annak tűnő évszak tiszteletére. Vettem dzsekit meg polár pulcsikat. Mivel eredetileg most már vagy egy hete Európában kéne lennem, ahol tél van ugyebár, pár meleg cuccot megtartottam, de nagy részüket ott hagytam Oamaruban. Majd örül nekik valaki az Üdvhadsereg boltjában.

Viszont nyári ruhám sem nagyon van. Van egy kopott, 10 éves, narancssárga strandpapucsom, egy túraszandálom (amit városban nem szívesen veszek fel), meg a tornacipőm, aminek elkopott a talpa, mivel azt hordtam 5 hónapig éjjel-nappal a kiwi nyárban.

Meg ugye épp a múltkor szembesültem vele, hogy mennyire szívesen térnék vissza a kulturált öltözködéshez, és majdnem nyertem is egy magas sarkú cipőt (sajna kicsi volt, így továbbadtam).

Kitaláltam, hogy beszerzek valami óccsó fekete papucsot, ami max 3 dollár, de legalább fel lehet venni a strandon kívül máshol is. Vagy esetleg csini szandált magas sarokkal. Erre akár még 8 dollárt is hajlandó lennék áldozni :-)

Elballagtam a Kmart-ba (3 km séta), és milyen jól tettem!
Épp nagy leértékelések voltak. Szandálok 1 dollárért. Sminkcuccok 50 centért.

Nem kell mondanom, hogy ott töltöttem az egész délutánt. Mert hiába olcsó és nehéz ellenállni, tele a hátizsákom és jól át kell gondolni, vajon TÉNYLEG kell-e az, ami abban pillanatban nagyon kell. Minden döntés a vállamat nyomja. Szó szerint...

Erre jó az utazás. Az ember megtanul nem felhalmozni. Tücsökképzés hangyáknak :-D

Végül vettem egy csini szandált meg egy vízben is hordható gumiszandált (ami azért jól is néz ki), meg szempillaspirált (térjünk vissza a sminkeléshez, elvégre metropolban vagyunk), egy alapozót, egy elkenődésmentes szemhélypúdert és egy víz bázisú körömlakkot (simán eltávolítható egy kis súrolással, így nem kell lemosót is vennem). Összesen 5 AUD-t fizettem. Egy, azaz egyezer forint. 

Szerintem jókor voltam jó helyen :-D

Ingyen városnézés

Valaki említette, hogy vannak Sydney-ben ingyen gyalogos városnézések. Eltatott egy darabog, míg kiderítettem, hol és mikor, de aztán már ott is voltam.

A séta naponta kétszer indul a Városházától. Három órás program. A lány, aki csinálja, ebből él. Merthogy a városnézés ingyen van, de azért borravalót elfogad... Milyen jó, adómentes bevétel. Már korábban (Új-Zélandon) gondoltam rá én is, hogy belekezdek valami pénzkeresésbe (ablakmosás, stb) és borravalóért csinálom. Vagy nevezhetjük adománynak is. Abba szerintem nem lehet belekötni, mert ingyen dolgoztam. Arról nem tehetek, hogy ajándékot kaptam. És azt a víum sem tiltja...

Szóval délután megjelentem a séta kiinduló pontjánál.

És a zöld pólós lány mesélni kezdett...

A Városnáza környéke volt régen a temető. A város magja a kikötő körül alakult ki, az innen 2 km. Az 1800-as években kezdték igazán kiépíteni a várost, amikor a brit korona idedeportálta a felesleges bűnözőket Angliából.

A Városháza mellett található a Queen Victoria Building, ami Viktória királynő idejében piac volt, ma pedig bevásárlóközpont.

Az épület alagsora annak a város alatti labirintus-rendszernek a részét képezi, ami Sydney szinte teljes belvárosát lefedi. Vagyis aláaknázza. A labirintus védelmi céllal építették, hogy a világháború alatt egy esetleges bombázás idején legyen hová menekülnie a kormányzónak. Az alagútrendszer mai előnye, hogy eső esetén is el lehet jutni a belváros egyik végéből a másikba. Már, ha ismeri az ember a járatokat...

Meglátogattuk azt a teret is, ahol a Mátrix című film egy részét forgatták (ahol valami szökőkút előtt csinálnak valamit - szuper, hogy megint megnézek minden olyan forgatási helyszínt, amit filmben még nem is láttam).

Elballagtunk a Hyde Park északi végében található Barakkokhoz is, amelyek arról nevezetesek, hogy a közmunka őse itt alakult ki. A XIX. században tele volt a város hajléktalanokkal, akik bűnözésből éltek. A helyzet szinte kezelhetetlen volt. A kormányzó, Macquarie elrendelte egy menedékhely megépítését. Mikor az épület elkészült, óriási, ingyenes ételosztást hirdettek meg a rászorulóknak. Mikor minden csövinger megérkezett, bezárták és lelakatolták az óriási kapukat. A bentrekedtek ajánlatot kaptak: lakhatnak itt, tiszta, rendes körülmények között, ha közmunkát végeznek és betartják a szabályokat (kimenő, takarodó, alkoholcsökkentés, stb.). Aki nem élt a lehetőséggel, az lehet,hogy egyáltalán nem élt utána. Erre nem tért ki az idegenvezető meséje.

Macquarie különben sok hasznos dolgot tett. Ő volt az is, aki a pénz használatára ösztönözte az embereket. Korábban mindent rumban fizettek. Mondjuk, amíg csak elítéltek lakták a szigetet, ez működött is. Rejtő Jenő idegenlégiós regényeiből is tudjuk, hogy a dohány és alkohol mindenre fizetőeszköz a kemény terepeken.

A XIX. század végén Anglia ingyen föld osztásával motiválta lakosait az Ausztráliába való kitelepülésre. Sokan fel is batyuzták a családjukat és nekivágtak az ismeretlennek. Aztán jól meglepődtek, mikor szembesültek az ausztrál valósággal. Elvadult, erőszakos, részeges börtöntöltelékek, kiépítetlen dzsungel, se utak, se vízhálózat, se igazi városok. Mivel a visszaútra pénzük nem volt, itt ragadtak és kénytelenek voltak boldogulni valahogy.

A betelepülők eleinte nem is tudtak élelmiszert termelni, mert az egész hely alkalmatlan volt bármire. A királynő hajói félévente érkeztek, ekkor nagyobb mennyiségű élelmiszert is hoztak. A telepesek levadászták, amit tudtak, de képzelhetjük, hogy egy Londonból érkezett cipész mekkora hatékonysággal vaászott és halászott. Azért annyira elég jók voltak, hogy sikeresen kiirtották Ausztrália állatvilágának egy részét. Erről, és a városiasodás miatt élőhelyükről kiszorult madarakról emlékezik meg egy kis utca, ahol vagy száz kalitka szolgáltatja a dekorációt az épületek között függve.

A séta végén érkeztünk el a hajdani városmaghoz, a Sziklákhoz (The Rocks - ez a negyed elnevezése). Ez az a terület, ahol hajdanán a hajók kikötöttek és az első lakosok megépítették kis kunyhóikat.

Később itt erőmű épült (de végül nem használták, mert közben átálltak egyenáramra), amiben ma éttermek vannak.

Az Opera helyén meg egy erőd állt, és pár évvel ezelőttig még egy vonat/villamos is működött a kikötőben. Ma csak ingyen, nyilvános wifi van, ami szerintem jobb, mint a villamos :-)


Megnéztük a kikötőt egy kilátóról, aztán véget ért a móka. A csaj nagyon jó idegenvezető volt, érdekes történeteket mesélt, lelkesen adta elő és mindenre tudott válaszolni. Kényelmetlenül is éreztem magam, hogy nem adok borravalót a végét, de nem én voltam az egyetlen. Csak hát amennyit én adni tudnék most... az neki aprópénz, nekem meg egy napi kajám.

Árnyalatok

2014 február 10.

Olvasok egy könyvet. A szürke 50 árnyalata. Amerikában bestseller volt pár éve.

Kicsit beteg meg enyhén pronográfiába hajló, de alapvetően egy romantikus történet. 

A főszereplő srác 27 éves és multimilliárdos. Saját helikoptere van, meg hasonlók. 

Szerintem normális ember ennyi idősen még azt sem pontosan döntötte el, hogy felhagyjon-e a bulizással és elkezdjen-e komoly munkahely után nézni, azt meg végképp nem határozta el, hogy mi lesz, ha nagy (ennél nagyobb) lesz, nemhogy ekkorra már befutott üzletember legyen minden földi jóval körülvéve. Szóval ez a romantikus leányálom része a sztorinak. Tudjuk, hogy a szürke hétköznapokban ilyen nincs. Vagy, ha van is évtizedenként egy-kettő, az nem jön szembe velünk az utcán.

Volt az olimpia nézős társaságban egy nagyon csendes srác. Udvarias, barátságos, de nem a társaság középpontja. Mondjuk a Nagypofa mellett egyébként is nehéz volt labdába rúgni.

Másnap reggel kaptam egy CS meghívót a sráctól. Rémlett, hogy szóba került előző este, hogy ő is szeretne feljelentkezni a CS oldalára, de nem hittem, hogy ilyen hatékony és kezdeményező.

A CS profilját megnézve nem kicsit esett le az állam. A szerénynek, visszahúzódónak látszó srác megdöntött valami vadászrepülőgépes átfordulásos rekordot (52 fordulat), túlélt egy repülő és egy hajószerencsétlenséget, és valami saját cége is van. Micsoda rejtélyes ember!
Persze elfogadtam a meghívást.


A lakcíme alapján a belváros belvárosának belvárosában, az Opera környékén, a luxuskikötőben lakik. Nem külváros?! El se hiszem, hogy ilyen is jut nekem :-D

Megérkeztem a címre a megbeszélt időpontban. Mondta a srác, hogy késő estig dolgozik, de hagyott ott nekem kulcsot. A helyszín alapján arra tippelek, hogy a kulcs a recepción fog várni. És valóban. Van recepció. Belépés csak engedéllyel, chipkártyával.

A lakás a kikötő egyik lakóparkká átalakított mólójában található. Belső 2 szintes lakások erkéllyel és terasszal. A teraszok előtt parkolnak a jachtok. A ház folyosólyán süppedős szőnyeg. Mint egy 4-5 csillagos szálloda emeletén. Természetesen van fűtött úszómedence és szauna is.

Meg sem lepődöm, mikor a lakásba belépve nehéz márványasztallal és egész falat borító, beépített borhűtővel találom szemben magam. Gyorsan megszámolom. Saccra 360 palack bor sorakozik a bor típusának megfelelő hűmérsékletre behűtve. A terasz nagyobb, mint a pesti lakásom és mellette, mint egy jó kutya, ott ringatózik pórázon egy jacht.

Íme a szürke hétköznapok egy másik árnyalata...

És a poén: A srác 28 éves...

Az miért van, hogy épp, amikor próbálom meghúzni a realitás határát és megállapítom, hogy ugyan az életben minden lehetséges, de azért talán ez a könyvbeli srác mégis csak valószerűtlen, akkor alig egy nappal később a Sors manifesztálja előttem kételkedésem tárgyát?

A sorsod utolér... korcsolyán

2014 február 8.


A Coogee beach találkozón vagy 30 CSer vett részt. A szervező egy barbadoszi lány, aki itt él, és lelkes programszervező. Egy óriási couchsurfing zászló jelezte a helyszínt, így bárki könnyen megtalálta.

Volt mindenféle ember. Amerikai, ukrán, kiwi, német, ozzi (ausztrál) meg volt egy hangoskodó, suttyónak tűnő társaság, ahol a hangadó srác arab tetkóval és indiai akcentussal adta a nagymenőt. Pár óra heverészés és ismerkedés után megkérdeztem a szervezőt, hogy kit javasol, kit kérdezzek meg szállás ügyben, aki a környéken lakik. A csaj körülnézett, majd egyenesen a sutyerák társaság közepébe lépett. A legcsendesebb srácnak bemutatott. A srác jó arc volt, mondta, hogy jöhetek, bár a barátait elnézve hirtelen a strandon alvás is jobb ötlenek tűnt...

Ráadásul nem is a környéken lakott. Hanem épp a város totál ellentétes végén, a nyugati külvárosban. Nem hiszem el, hogy tényleg mindig a legtávolabbi kerületet találom meg. De legalább kocsival volt, amivel megspóroltam vagy 10 dollárt hirtelen.

Próbáltam csendes, bájos mosolygással leplezni a nagyhangú (mint kiderült pakisztáni) srác iránti ellenszenvemet, aki közönségessége mellett még ostobának is tűnt. Miután megkínált valami vodkás itallal, én pedig nem éltem a lehetőséggel (Igyál! - Kösz, nem iszom! - Terhes vagy? - Nem, csak nem kérek.), szerencsére teljesen semmibe vett. A többiek egész normálisnak tűntek, csak esélyük nem volt kibontakozni Nagypofa mellett.

Hazafelé a kocsiban végre volt alkalmam beszélgetni vendéglátómmal, mivel Nagypofa motoron távozott. Tök rendes, kedves, intelligens srác. Honnan szedte a nagy hangút?! Útközben csatlakozott hozzánk egy német csajszi is, aki korábbról ismerte őket.

A német csajszi vegán vacsorát főzött, amit Nagypofa kivételével mindenki udvariasan elfogyasztott (de irritál ez a gyerek), bár utána diszkréten rendeltek 6 db húsos pizzát... :-D

Esti programként megnéztük a Téli Olimpia megnyitóját a TV-ben. Mivel Ausztráliában a szörfözés jóval népszerűbb és könnyebben elérhető, mint a téli sportok, az ország sokáig nem jeleskedett a téli olimpiákon. Aztán 2002-ben végre megszerezték az első aranyukat... egy kabaréba illő jelenettel.

Annyira röhögtek, ahogy mesélték, hogy alig tudtam kihámozni a történetet. De aztán a TV-ben is felidézték a legendás jelenetet és azóta én is röhögök, ha eszembe jut.

Ha az a sorsod, hogy aranyat kapj, nem kerülheted el :-D

Itt a link, ha a videó nem működik.

Vitorlázás, Hamupipőke, boncmester

2014 február 6-7.

A belvárosban alvás felemelő napjai természetesen nem tarthattak örökké. Újabb szállás után kellett néznem 3 nap elteltével. Találtam egy szimpatikus lengyel srácot, írtam neki, ő meg fél órán belül felhívott. És meghívott egy koncertre.

A Lengyel Nagykövetség épületében előadott operarészleteket és a gitárművészt hallgatva hirtelen elkezdetett hiányozni a nem-hátizsákos élet. Tiszta ruhák, szép ruhák, smink, parfüm, magassarkú cipő.  Színház, opera, kávézók, éttermek. A legjobban a magas sarok és a parfüm hiánya tört rám. Soha nem hittem volna. Vennem kell vaalami könnyű (azért cipekedni nem akarok) és olcsó csinos cipőt. Utálom, hogy mindig lepukkantul nézek ki.

Ültem a koncerttereben, hallgattam a komolyzenét és egyre világosabb lett, hogy 2014 a letelepedés éve lesz...

És akkor mentegetőzés nélkül írhatok majd receptekről, cuki kismacskákról és öltözködésről. LOL

A koncert után dumáltunk a sráccal és úgy mellesleg meghívott egy hétvégi vitorlázásra. Valami 40 méteres hajóval szoktak havonta egyszer kivitorlázni rekreációs céllal. A mostani 2 napos lesz, hajón alvással. Szuperül hangzik! Ez szombaton (2 nap múlva) lesz.
A kanapéját ugyan nem ajánlotta fel, de erre majd még rákérdezek...

Másnap reggel lejárt a kanapébérlésem a spanyol srácnál. Megint költöznöm kellett. Nem kicsit unom. Főleg, mert állandóan a város ellentétes végébe kell átutaznom, aztán meg 2 nap múlva vissza. Jártam már Sydney déli és északi agglomerációjában. Jó lenne valahol a belvárosban maradni. 

Mivel egész nap nem jutok internethez, esélyem sincs estére szállást találni. Sebaj. Péntek van, és épp ma este lesz a havi nagy CS gyűlés. Csupán egy órácskát kell gyalogolnom a helyre (amíg nem rendeződik a jövőképem, nem akarok 1000 forintos buszjegyekre költeni, ha sétálni is lehet). Hátizsákkal megyek és abban reménykedem, hogy a gyűlésen megjelenő 100-150 emberből majd csak akad egy, aki hazavisz :D

Egy hotel tetőterasza van lefoglalva a találkozó céljára. Elsők között érkezem, ledobom a hátizsákot egy sarokba, aztán ismerkedni kezdek.

A résztvevők többsége érdeklődő, akik rendelkeznek CS profillal, de nem aktívak. Ők azok, akiktől idegbajt kap az ember, amikor kanapét keres, mert több száz üres, referenciák és adatok nélküli profilt kell legörgetni, hogy elvétve ráakadjon az ember a valódi couchsurferekre. Biztonsági okokból sosem alszom olyannál, akinek nincs megbízható referenciája. Nem azt mondom, hogy nem jó emberek, meg mindenki nulla referenciával kezdi, de sosem lehet tudni, ki milyen céllal regisztrál, úgyhogy meghagyom a kitapasztalást másoknak, és én csak a megbízható helyekre megyek. Viszont szívesen elbeszélgetek és iszogatok velük.

Kicsit cikinek érzem a kanapékeresést ilyen körülmények között, de tudom, hogy mások is csináltak már ilyet és működni fog. Muszáj lesz, mert nem akarok az utcán heverni.

Hamarosan már többen segítenek körbekérdezősködni a tömegben. Mindenki nagyon lazának találja a nyugalmamat, amivel este 11-kor rendelkezem - még mindig hajléktalanként. Én sem értem magam. Miért nem aggódom?! Ja, tudom a választ. Mert mindig minden megoldódik. Aki aggódik, az a jövőben él. Én meg most élek. Mert ugye Carpe Diem van. És ebben a pillanatban minden jó. Kellemes emberek között vagyok és jót beszélgetünk. Azért persze szervezem én az estét, csak nem aggódom miatta.

Nemsokára beigazolódik elméletem helyessége. Váratlanul felajánlja egy csajszi a kanapéját. Mint kiderül, nem is aktív CSer, de valaha az volt. Épp jókor jön a meghívás, mert közben éjfél lesz és a terasz bezár. Elkezd a nép lefelé szállingózni. A hátizsákom még mindig a sarokban van és le sem öntötték semmivel. Van viszont valami szatyor a tetején. Valaki ott felejtette?

Odamegyek. Egy szalvétára írt üzenet és egy pár cipő. Magas sarkú!!! Most viccelünk? Csak gondolnom kell rá és megkapom?! :-D

Az üzenet a következő: "Újonnan vettem, egyszer hordtam, nem jó a méret. Talán neked jó... :) "

Állati! Kaptam egy pár cipőt! Ráadásul éjfélkor. Lesz sütőtök-hintó is? És hol a herceg? :-D

Fogalmam sincs, kitől jött és szerintem ő sem tudja, hogy ki vagyok, csak mondhatták neki, hogy nőnemű egyed hátizsákja áll a sarokban és így szabadult meg jó érzéssel egy szép cipőtől. Megértem. Én sem szeretek csak úgy kidobni dolgokat. Jobb odaadni valakinek..

A csajszi, akinél lakom, kocsival jött a meetingre, aminek nagyon örülök, mert a város távoli, keleti szélén lakik (ott még úgysem jártam)a tengerparton. Még wifije is van otthon. Mondtam én, hogy nincs miért aggódnom :)

Viszont érdekes foglalkozással rendelkezik. Szervdonor-szeletelő. Vagy mondhatnám hullasebész. Az a dolga, hogy a frissen meghalt emberekből szakszerűen eltávolítsa az átültethető szerveket. Félig sebész, félig boncmester.

Másnap szombat, délután mennék vitorlázni. Csakhogy a lengyel srácot nem értem utol, nem tudom, hol hagyjam a hátizsákomat a hétvégére és ahogy utána néztem, elég macerás eljutni Palm Beach-re, ahonnan a hajó indul. Az innen tömegközlekedéssel jó 3 óra lenne. Korán kéne kelnem... :(

Mivel a lengyel srác reggelig nem jelentkezik és mivel az ágyból elérhető wifinek nem tudok ellenállni, lassacskán lemondok a vitorlázásról. Úgyis mennek egy hónap múlva megint...

Inkább lemegyek Kimberlyvel a tengerpartra.

A víz 21 fokos. Feleslegesen vettem fel fürdőruhát :D

De nem feleslegesen jöttem le. Ugyanis a szállás csak egy éjszakára szólt, Kimnek dolgoznia kell este.

Viszont mázlimra épp ma, épp itt, ezen a parton (Coogee Beach) van egy CS találkozó. Micsoda véletlen! Örülök, hogy ennyire aktív a Sydney közösség :D

Új nap, új remények. Biztos találok ma estére is kanapét...

Szidni

2014 február 5.



Végre találtam egy belvárosi CSert. Egy spanyol srác, aki egy pici, rendetlen lakásban lakik és a világ legjobb tortilláját készíti. Nyamnyam...

Úgy 40 perc sétára laktam a látnivalóktól. Végre elmentem várost nézni. 5 nap kellett hozzá :-)

Megnéztem mindenféle látnivalót, de itt most csak a lényeget írom.


Sydney híres operaháza, ami miatt idejöttem ;)

Mjg 1956-ban Európa a jobb és bal oldal között őrlődött, itt, a világ távoli szegletében Új-Dél-Welsz állam (NSW), amiben Sydney fekszik, pályázatot írt ki egy egyedi, különleges operaház megépítésére. Költséghatár és stílusbeli megkötés nem volt.

Egy dán építész, Utzon nyerte a pályázatot szokatlan elképzelésével.

A kikötőbe tökéletesen illeszkedő, vitorlákat formázó épület Sydney és Ausztrália szimbóluma lett. 2007-ben pedig UNESCO világörökségi listára is felkerült a 20. század építészetének emlékeként.

Innen nem messze található a kikötői híd, ami emlékeztet arra a fahídra, amit általános iskolában, technika órán kellett csinálnunk egyszer a lombfűrészelés gyakorlása címén. A hidat 1932-ben építették, de csak 1988-ban fizették ki az építtető cégnek (ez olyan magyaros mentalitás... ja nem... ha magyar lenne, még mindig tartoznának. LOL)

A Hyde Parkban álldogáló Cook kapitányt is meglátogattam. Ha már jártam a róla elnevezett szigeteken, a hegyen és a szorosban, nehogy már pont a szobrát hagyjam ki ;)

A botanikus kertnek a táblája a legjobb:

Üdvözöljük a királyi botanikus kertben

Kérjük, lépjen a fűre

Bátorítjuk továbbá a rózsák megszaglászására, a fák megölelésére, a madarakhoz beszélésre és a gyepen piknikezésre


Milyen barátságos hozzáállás :-)

Internet

Új-Zélandon sokat jártam könyvtárba. Ott volt ingyenes és korlátlan a wifi. Ráadásul számítógépet is lehetett ingyen használni. Mondjuk ez csak a laptopom eltörése után vált aktuálissá részemről.

Minden kisvárosban volt könyvtár, többnyire a központban.

Másik szuper hely a turista info volt. Ott is mindig kínáltak ingyen netet. És persze a gyorséttermek.

Sydney-ben a reptéren kánaán volt. Ingyen wifi, free gépek. Azt hittem, jó dolgom lesz. Ehhez képest teljes internet megvonásban szenvedek. Alig jutok betevő wifihez.


Sydney nagyváros. Kerületenként kell felderíteni a könyvtárakat. És kerületenként mások a szabályok. Az egyik helyen van korlátlan net, a másik helyen meg csak a google ingyenes, az email, facebook és egyéb személyes oldalakért fél óránként 3 dollárt kell fizetni és a levelezés a wifin is tiltva van.

Van viszot ingyen számítógép az utazási irodákban. Ahol mondjuk nem számít rá az ember. De ott csak anpi fél órát adnak ajándékba, ha nem náluk foglal valaki túrát.

A gyorséttermek ajtaján ott díszeleg az ingyen wifi felirat, de fellépni nem lehet a hálózatra. Mindenhol máshol jelszóval védett a net.

Szóval nem könnyű. Nem elég, hogy a laptopom hiányában fél ember vagyok, még a világtól is elszigetelődöm :-(

Pedig nem is lenne nagy dolog lecserélni a laptopom képernyőjét, és akkor gondjaim egyik fele megoldódna. Neten 50 dollárért lehet új monitort rendelni és találtam leírást, hogy hogyan szereljem át házilag. Ha itteni üzletben csináltatnám meg, 180 AUD lenne. Úgyhogy nem is kérdés: inkább megtanulok képernyőt javítani :)

Csak jó lenne egy helyet találni, ahol megvárhatom a netes házhozszállítást...

Addig is....

A képernyő alsó sarka működik.Arra már rájöttem, hogy ha elég türelmes vagyok (nem nagyon ugyebár... uh, lehet, hogy a laptop balesete egy lecke az életutamon?), akkor vakon tapogatózva meg tudom fogni az ablakok felső szegélyét, lehúzni, lekicsinyíteni és akkor a jobb alsó sarokban elbütykölődhetek a programokkal.
Szóval feltölthetem a fényképeket és "ápdételhetem" az ipodot. Szinte teljes az életem ;-)

Nem is értem, mit panaszkodom egyáltalán :D

Kínai Új Év

2014 február 2.

Menetrendszerű program következik. Találkozom Jurajjal...

Megint azonos útvonalon haladunk, csak pár nap eltolással.
Ő 2 nappal korábban érkezett Sydney-be, mint én, és hamarabb is távozik. Elvileg Szingapúrban akartunk találkozni. Mivel én nem jöttem Sydney-be. Eredetileg. Most meg Szingapúrba nem megyek. Változik a világ :-D

Ami nem változik, az az, hogy találkozunk, amikor és ahol csak tudunk.

Ezúttal egy esti rövidke találkozó jött csak össze, mivel épp egyik agglomerációban lakó vendéglátómtól tartottam a másik agglomerációban lakó vendéglátómhoz. Időre mentem.

De azért összehoztuk.

Ahogy ülünk a Hyde Parkban, Sydney városligetében, és élménybeszámolót tartunk egymásnak (mindig van mit mesélni, akármilyen kis idő telt is el), egyszer csak tűzijáték hangját hallom. Nem nagyon akadok fenn rajta, dumálunk tovább, szakadok Juraj "miért ne mondjuk egy lánynak szex közben, hogy éppen egy másik lányra gondoltunk" balfék sztoriján, élvezem a társaságát. Aztán megint tűzijáték robban.

- Te, mi ez a tűzijáték? Nem tudod? -kérdezem.

- Ja, ma van a kínai újév. 8-kor kezdődött. Akartam is mondani, csak előbb érdekelt, mi van veled.

Kínai újév! A thai újévet tavaly áprilisban Thaiföldön ünnepeltem. Kíváncsi lettem volna a kínaira is. Kicsit lekéstük, de azért odamegyünk.

Kivilágított sárkány-járgányok vonulnak fel az utcán. Nagyjából ennyi. Valószínűleg lemaradtunk a lényegről.

Az egyik legforgalmasabb utca le van zárva, csak gyalog lehet közlekedni. Kicsit a New York-i karácsonyfa nézésre emlékeztet.

Mire közel érünk, már kezd hazaballagni a tömeg. Tisztára, mint az augusztus 20-i tűzijáték után...

Ezennel beléptünk a LÓ évébe.

Asszed kenguru

2014 február 2.


Nyúl fejű, nagy combú, erszényes és ugrál. Azt hiszed, kenguru.

De nem az...

Hanem wallaby

vagy wallaroo

vagy pademelon

vagy épp quokka (erszényes patkány).

Szerintem nem én vagyok az egyetlen európai, akit meglep, hogy ennyi kengurunak látszó, ismeretlen állat él itt. Azt persze mindenki tudja, hogy az evolúció furcsa kanyart vett itt, korán leszakadva Eurázsia fejlődési útvonalától, de a repülő rókán és a kihalt kacsacsőrű emlősön kívül más nagyon meglepőt nem vártam.

Repülő rókák sziesztáznak

A sün-kacsa házasságtöréséből született echinda (hangyász) például egyáltalán nem szerepelt a tudástáramban.

Ismertem a wombatot, ami egy túlméretezett tengerimalacra hasonlít.

Meg a Tazmán (vagy erszényes) ördögöt, ami egy kutya-szerű nyest-típusú izéke.

És persze a dingót, ami gyakorlatilag kutya.

Meg aztán az emut.

De a dinoszaurus fejű (és hangú) Cassowary madarat most láttam először.

Szaru-taraj
Kemény cucc :)

Pedig volt nekem WWF Lutra albumom anno...

A pingvinek:Orsi viadal állását napfénynél is javítottam. Már eddig is én vezettem 5:3-ra, de a pingvinek életritmusa miatt mindig csak sötétben találkoztunk. Most viszont végre kék volt a kék.

És a hab a tortán: A KOALA.

Durva, göndör bundácska gyurkálása a koala hátán, miközben a maci elmélyülten nyammog az eukaliptusz ágacskán.

Nézd, mit adok nekeeeed!

Nem kéreeeeem....

A három nővér a kék hegyen

2014 február 2.


A másik CSer lány javaslatára közösen elkirándultunk a Blue Mountains Nemzeti Parkba.

A kék hegy valójában egy kék völgy és arról kapta a nevét, hogy derengő kék árnyalata van a levegőnek a hegyvonulatok között. Gondolom, oxigéndús.

Three sisters

Kicsit sétáltunk az erdei úton, megnéztünk egy vízesést, csináltunk pár képet a kilátónál, láttunk érdekes növényeket.

Sündisznók a fán

De a nap csúcspontja az volt, mikor ellátogattunk egy vadasparkba.

Sydney - Cronulla

2014 januar 31.


Szóval Sydney-ben ragadtam.

Zéró fogalmam volt a városról, a látványosságokról, a távolságokról, a közlekedésről.

A reptéren volt ingyen internet, úgyhogy nem nagyon aggódtam a közeli jövőmet illetően. Kiküldtem pár kanapékérést, aztán vártam. Üldögéltem a napon, nyomoztam a repjegyeim törlése ügyében (egy jegy teljesen elveszett :[ oda a lóvé), beszereztem egy helyi mobilszámot, és vártam.

Tök hamar kaptam egy meghívást egy sráctól, aki még azt is felajánlotta, hogy hazafelé menet felvesz a reptéren, szóval még a vonatozás 18 dollárját is megspóroltam. Jól kezdődik.

A srác elég csendes. Túl sok közös témánk se nagyon volt, de nagyon barátságosan elüldögéltünk egymás mellett az autóban.

Otthon bemutatta kedvenc barátait, az óriás papagájokat, melyek itt vadon élnek (a VÁROSBAN!) és esténként menetrendszerűen megjelennek kajára várva. a srác minden este kirak nekik kenyeret, úgyhogy a madarak már a korláton ülve várják őt esténként.

Mivel másnap szombat volt, a srác ráért napközben. Elvitt a közeli tengerpartra a Cronulla Beach-re, ahol Cook kapitány első partraszállásának állít emléket egy oszlop.

Délután felvettünk a vasútállomáson egy másik CSer lányt. Lett kivel beszélgetnem :-)

Beugratós kérdés

Mi Ausztrália fővárosa?

Beugratós kérdés. Mindenki tudja, hogy nem Sydney.

Ki szavaz Melbourne-re?

Hibás.

Az ország fővárosa a soha sehol nem emlegetett (kivéve talán földrajzórákon) Canberra.

A két legnagyobb, legfontosabb város, Sydney és Melbourne vetélkedett a főváros címért, erre a döntéshozók az igazságos ("ha veszekedtek a csokin, egyikőtök sem kap") arany középutat választották. Szó szerint és geográfiailag is.

Canberra helyén egy jelentéktelen kis település volt, de kábé félúton feküdt/fekszik a két rivális között. Nagyjából ezen tulajdonsága miatt nyerte el egy földrésznyi ország fővárosának kitüntetett címét. (Info)

A főváros elnevezése sem volt egyszerű folyamat. 1913-ban ült össze a kormányzóság és próbálta megszavazni a főváros nevét. 764 javaslatból az 'Austral City' 18-at, míg 'Canberra' csak 12-őt kapott.

A javaslatok között voltak elég kreatív ötletek is...

Az ország egyik jellemző fája után 'Eucalypta,' a két jellegzetes állata (kenguru és emu) után 'Kangaremu', lakóinak alkohol iránti elkötelezettsége alapján 'Thirstyville' (szomjasfalu), a kakadufélék helyi nevére alapozva 'Cookaburra' és a legjobb, a legigazságosabb: Az összes fontos ausztrál város nevének egyvelege (Sydney, Melbourne, Adelaide, Perth, Brisbane, Hobart) 'Sydmeladperbrisho.'

A hagyományok szerint Canberra területén az ausztrál bennszülöttek tanácskozásokat tartottak, amit maori nyelven 'Ngambra'-nak neveztek. Ez találkozóhelyet jelent. Az első európai telepes, aki környékre érkezett, kissé angolosította a kifejezést. Canberry (amit kambri-nak ejtettek akkoriban). A ribizli angol elnevezésére  (cranberry) hasonlító szó már könnyebben megjegyezhető volt, mint a maori verzió. Idővel a birtok és vidék hivatalosan is Canberry néven futott, ami az eredeti maori névhez való közelítés szándékával még a XIX. században átalakult Canberra-vá.

A főváros nevének megszavazásakor az eredeti Canberra név jelképezte a maorik és európaiak közös történelmét Ausztráliában, ahogy Ngambra és Canberry ötvöződött egy szóban.

A névadás emlékét minden évben március második hétfőjén ünneplik (Canberra Day).

Még itt leszek. Lehet, hogy majd elnézek oda. 

A pékségből a kékségbe

szoval mi is tortent pontosan hogy a peksegbol varatlanul a napsutotte sydneyben kotottem ki?

mikor novemberben visszatertem a cook szigetkerol, modositottam a repjegyeimet. az uj datum januar 31.

ez itten kerem bekovetkezett

a NZ vizumom lejar, a repulok meg varnak

januar 31. christchurchbol sydneybe. meg aznap tovabb szingapurba. ott van 6 napom elvezni a nyari meleget, aztan irany munchen. onnan meg valahogy valamikor budapest

nem nagyon ereztem szukseget a hazateresnek. epp semmi dolgom arrafele, de annak nagyon orultem hogy talalkozhatok reg nem latott baratokkal es csaladtagokkal.

mivel a hatizsakom ki- becsekkolasa miatt igenyeltem es kaptam is ausztral vizumot (itt normal esetben egy link jonne az emlitett blog sztorihoz), kihasznaltam a lehetoseget es napoztam egyet a szingapuri gepemre varva

ahogy a repter elotti padon ultem a ragyogo kek eg alatt es arra gondoltam hogy egy het mulva a fold tuloldalan leszek (hoban fagyban) es lehet hogy soha (vagy legalabbis jo sokaig) nem terek vissza a bolygo ezen oldalara, azt ereztem hogy ez nem helyes. meg nem vegeztem itt. csomo csendes oceani szigetet meg kell meg neznem. az egyetlen dolog ami miatt mindenkepp europa fele kene vennem az iranyt, az a penz. a nemet bankszamlamhoz csak nemetorszagban ferek hozza, a magyar szinte tok ures mar, munkat meg eu orszagokban tudok csak legalisan vegezni.

az vilagos volt hogy nem magyarorszagon akarok dolgozni ehberert de barhol mashol jo penzert elpincerkedem, aztan ujra nekivaghatok a vilagnak vagy vegre letelepedhetek valahol

filozgattam, filozgattam. feldobtam a kerdest feszbukon. csak ugy hangos gondolatkent. 

a reakciok megleptek. milyen allat jo lehet otthon a hangulat ha senki nem javasolta hogy menjek haza?! :-o

teltek az orak es egyre jobbnak tunt az otlet hogy orultseget csinaljak...

nemreg olvastam egy magyar par blogjat akik ausztraliaban a szupermarket mogotti kontenerbe kirakott, serult, de meg nem lejart elelmiszerekbol "shoppingoltak" hogy penzt sporoljanak a kajan. majd megnezem melyik bót az. kanapeszorffel meg fedel is lesz a fejem felett. a tobbit majd meg meglatom. hamarosan ujrakezdodik a vitorlas szezon is... 

valahogy majd csak hazavergodom egyszer ha addig nem er nagy szerencse es gazdagsag itt :-D

Az üveghegyen is túl

Új-Zélandon nem országosan szervezett a szemétszállítás.

Városonként más a rendszer. Van, ahol hetente jön a szemétszállító, és van, ahol a Recycling Center-be (szeméttelep kulturált verziója) kell a háztartásoknak egyénileg elszállítaniuk a hulladékot.

A szelektív hulladékkezelést azzal ösztönzik a szeméttelepek, hogy az üveget, műanyagot és kartont ingyen átveszik - azzal a feltétellel, hogy a delikvens maga szortírozza és helyezi el a gyűjtőterületen. A vegyes h
ztartási hulladékot meg pénzért veszik át. Nem is kevésért. Olyan 1000 forint körül van egy zsák.

Barbie eltévedt az üveghegyen innen...

A hulladéktelepen bármit le lehet adni, ami nem fér el otthon. Persze ingyen. Rozzant biciklit, raklapot, maradék cserepet, mosógépet. Gyakorlatilag bármit, amit ilyen átvevőhelyek hiányában általános európai gyakorlatként az erdőben szokás elhelyezni.

A mindenféle átvett kacatot a telep újra értékesíti. Fillérekért. Vagy épp ingyen elvihető. Na, ez az újrafelhasználás szelleme... Nekem nem kell, de hátha másnak igen. Semmi sem vész kárba.

A "leviszem a szemetet" itt többnyire bolhapiaci látogatássá transzformálódik.

Egész jó dolgokat lehet összegubizni. Én eddig csak egy könyvvel lettem gazdagabb (biciklit, lábosokat és faliképeket nem igazán praktikus a hátizsákhoz csatolni).