Ingyen városnézés

Valaki említette, hogy vannak Sydney-ben ingyen gyalogos városnézések. Eltatott egy darabog, míg kiderítettem, hol és mikor, de aztán már ott is voltam.

A séta naponta kétszer indul a Városházától. Három órás program. A lány, aki csinálja, ebből él. Merthogy a városnézés ingyen van, de azért borravalót elfogad... Milyen jó, adómentes bevétel. Már korábban (Új-Zélandon) gondoltam rá én is, hogy belekezdek valami pénzkeresésbe (ablakmosás, stb) és borravalóért csinálom. Vagy nevezhetjük adománynak is. Abba szerintem nem lehet belekötni, mert ingyen dolgoztam. Arról nem tehetek, hogy ajándékot kaptam. És azt a víum sem tiltja...

Szóval délután megjelentem a séta kiinduló pontjánál.

És a zöld pólós lány mesélni kezdett...

A Városnáza környéke volt régen a temető. A város magja a kikötő körül alakult ki, az innen 2 km. Az 1800-as években kezdték igazán kiépíteni a várost, amikor a brit korona idedeportálta a felesleges bűnözőket Angliából.

A Városháza mellett található a Queen Victoria Building, ami Viktória királynő idejében piac volt, ma pedig bevásárlóközpont.

Az épület alagsora annak a város alatti labirintus-rendszernek a részét képezi, ami Sydney szinte teljes belvárosát lefedi. Vagyis aláaknázza. A labirintus védelmi céllal építették, hogy a világháború alatt egy esetleges bombázás idején legyen hová menekülnie a kormányzónak. Az alagútrendszer mai előnye, hogy eső esetén is el lehet jutni a belváros egyik végéből a másikba. Már, ha ismeri az ember a járatokat...

Meglátogattuk azt a teret is, ahol a Mátrix című film egy részét forgatták (ahol valami szökőkút előtt csinálnak valamit - szuper, hogy megint megnézek minden olyan forgatási helyszínt, amit filmben még nem is láttam).

Elballagtunk a Hyde Park északi végében található Barakkokhoz is, amelyek arról nevezetesek, hogy a közmunka őse itt alakult ki. A XIX. században tele volt a város hajléktalanokkal, akik bűnözésből éltek. A helyzet szinte kezelhetetlen volt. A kormányzó, Macquarie elrendelte egy menedékhely megépítését. Mikor az épület elkészült, óriási, ingyenes ételosztást hirdettek meg a rászorulóknak. Mikor minden csövinger megérkezett, bezárták és lelakatolták az óriási kapukat. A bentrekedtek ajánlatot kaptak: lakhatnak itt, tiszta, rendes körülmények között, ha közmunkát végeznek és betartják a szabályokat (kimenő, takarodó, alkoholcsökkentés, stb.). Aki nem élt a lehetőséggel, az lehet,hogy egyáltalán nem élt utána. Erre nem tért ki az idegenvezető meséje.

Macquarie különben sok hasznos dolgot tett. Ő volt az is, aki a pénz használatára ösztönözte az embereket. Korábban mindent rumban fizettek. Mondjuk, amíg csak elítéltek lakták a szigetet, ez működött is. Rejtő Jenő idegenlégiós regényeiből is tudjuk, hogy a dohány és alkohol mindenre fizetőeszköz a kemény terepeken.

A XIX. század végén Anglia ingyen föld osztásával motiválta lakosait az Ausztráliába való kitelepülésre. Sokan fel is batyuzták a családjukat és nekivágtak az ismeretlennek. Aztán jól meglepődtek, mikor szembesültek az ausztrál valósággal. Elvadult, erőszakos, részeges börtöntöltelékek, kiépítetlen dzsungel, se utak, se vízhálózat, se igazi városok. Mivel a visszaútra pénzük nem volt, itt ragadtak és kénytelenek voltak boldogulni valahogy.

A betelepülők eleinte nem is tudtak élelmiszert termelni, mert az egész hely alkalmatlan volt bármire. A királynő hajói félévente érkeztek, ekkor nagyobb mennyiségű élelmiszert is hoztak. A telepesek levadászták, amit tudtak, de képzelhetjük, hogy egy Londonból érkezett cipész mekkora hatékonysággal vaászott és halászott. Azért annyira elég jók voltak, hogy sikeresen kiirtották Ausztrália állatvilágának egy részét. Erről, és a városiasodás miatt élőhelyükről kiszorult madarakról emlékezik meg egy kis utca, ahol vagy száz kalitka szolgáltatja a dekorációt az épületek között függve.

A séta végén érkeztünk el a hajdani városmaghoz, a Sziklákhoz (The Rocks - ez a negyed elnevezése). Ez az a terület, ahol hajdanán a hajók kikötöttek és az első lakosok megépítették kis kunyhóikat.

Később itt erőmű épült (de végül nem használták, mert közben átálltak egyenáramra), amiben ma éttermek vannak.

Az Opera helyén meg egy erőd állt, és pár évvel ezelőttig még egy vonat/villamos is működött a kikötőben. Ma csak ingyen, nyilvános wifi van, ami szerintem jobb, mint a villamos :-)


Megnéztük a kikötőt egy kilátóról, aztán véget ért a móka. A csaj nagyon jó idegenvezető volt, érdekes történeteket mesélt, lelkesen adta elő és mindenre tudott válaszolni. Kényelmetlenül is éreztem magam, hogy nem adok borravalót a végét, de nem én voltam az egyetlen. Csak hát amennyit én adni tudnék most... az neki aprópénz, nekem meg egy napi kajám.