2014. február 11., kedd

A sorsod utolér... korcsolyán

2014 február 8.


A Coogee beach találkozón vagy 30 CSer vett részt. A szervező egy barbadoszi lány, aki itt él, és lelkes programszervező. Egy óriási couchsurfing zászló jelezte a helyszínt, így bárki könnyen megtalálta.

Volt mindenféle ember. Amerikai, ukrán, kiwi, német, ozzi (ausztrál) meg volt egy hangoskodó, suttyónak tűnő társaság, ahol a hangadó srác arab tetkóval és indiai akcentussal adta a nagymenőt. Pár óra heverészés és ismerkedés után megkérdeztem a szervezőt, hogy kit javasol, kit kérdezzek meg szállás ügyben, aki a környéken lakik. A csaj körülnézett, majd egyenesen a sutyerák társaság közepébe lépett. A legcsendesebb srácnak bemutatott. A srác jó arc volt, mondta, hogy jöhetek, bár a barátait elnézve hirtelen a strandon alvás is jobb ötlenek tűnt...

Ráadásul nem is a környéken lakott. Hanem épp a város totál ellentétes végén, a nyugati külvárosban. Nem hiszem el, hogy tényleg mindig a legtávolabbi kerületet találom meg. De legalább kocsival volt, amivel megspóroltam vagy 10 dollárt hirtelen.

Próbáltam csendes, bájos mosolygással leplezni a nagyhangú (mint kiderült pakisztáni) srác iránti ellenszenvemet, aki közönségessége mellett még ostobának is tűnt. Miután megkínált valami vodkás itallal, én pedig nem éltem a lehetőséggel (Igyál! - Kösz, nem iszom! - Terhes vagy? - Nem, csak nem kérek.), szerencsére teljesen semmibe vett. A többiek egész normálisnak tűntek, csak esélyük nem volt kibontakozni Nagypofa mellett.

Hazafelé a kocsiban végre volt alkalmam beszélgetni vendéglátómmal, mivel Nagypofa motoron távozott. Tök rendes, kedves, intelligens srác. Honnan szedte a nagy hangút?! Útközben csatlakozott hozzánk egy német csajszi is, aki korábbról ismerte őket.

A német csajszi vegán vacsorát főzött, amit Nagypofa kivételével mindenki udvariasan elfogyasztott (de irritál ez a gyerek), bár utána diszkréten rendeltek 6 db húsos pizzát... :-D

Esti programként megnéztük a Téli Olimpia megnyitóját a TV-ben. Mivel Ausztráliában a szörfözés jóval népszerűbb és könnyebben elérhető, mint a téli sportok, az ország sokáig nem jeleskedett a téli olimpiákon. Aztán 2002-ben végre megszerezték az első aranyukat... egy kabaréba illő jelenettel.

Annyira röhögtek, ahogy mesélték, hogy alig tudtam kihámozni a történetet. De aztán a TV-ben is felidézték a legendás jelenetet és azóta én is röhögök, ha eszembe jut.

Ha az a sorsod, hogy aranyat kapj, nem kerülheted el :-D




1 megjegyzés: