Karamell, kókusz, mogyorókrém

Még az előző "mit lehet kapni az országban" témához kapcsolódva...

Az már Új-Zélandon is fura volt, hogy sima, keserű kakaóport nem nagyon lehetett látni a boltok polcain. Voltak mindenféle cukrozott csokis italporok, meg sütéshez való csokichipsek, de szimpla, ízesítetlen kakaópor nem nagyon. Ami volt, az meg kis dobozkában, szép emblémával, jó drágán. Végül egy nagyobb áruház alsó polcán találtam rá egy fél kilós kakaóporra normál áron. Ezután ezt hurcoltam magammal a hátizsákban, hogy ha bármikor rámjönne a csokihabos süti készítése, ne a kakaópor hiányán bukjon el.

Itt, Ausztráliában is felmértem a terepet már az első napokban. És még az új-zélandinál is rosszabb a helyzet. Egyszerűen nem tartanak kakaóport a boltokban!

Úgyhogy kénytelen voltam helyi viszonyokhoz módosítani a CS sütimet.

Három új verziót találtam ki, ami még mindig villámgyors és olcsó, és edények sem kellenek hozzá.

Karamell szelet

A tészta a szokásos zúzott keksz vajjal-olajjal-tejjel.

A krémhez 3 evőkanál kristálycukrot karamellizáltam, aztán felöntöttem egy konzerv sűrített tejjel (375 g). Addig kell kevergetni, míg a karamell feloldódik és az egész aranysárga lesz. Mehet a keksz alapra és a hűtőbe.

Annyi a gond ezzel a sütivel, hogy a karamell nagyon nyúlós. Olyan, mint a Tofifee vagy a Snickers belseje. Még rá kell jönnöm, hogy lehet "sütisebb" állagúvá tenni.

(És nem találok róla fényképet... úgy tűnik, már annyira unom a sütijeimet, hogy nem is gondoltam, hogy majd írok róla)

Bounty szelet (kókuszos)

Itt módosítottam a tésztán és olyan jó lett, hogy önmagában is megállna sütiként.

A kókuszreszelékből egy maréknyit száraz serpenyőben aranybarnára pirítottam és a zúzott kekszhez kevertem.  Aztán vaj helyett kókuszolajat használtam (volt a szekrényben). Tettem bele egy kis forró csoki port (az is volt a szekrényben) és tej helyett tejszínt meg egy kanál kókuszkrémet. Nyami.

A krémhez egy konzerv kókuszkrémet és pár marék kókuszreszeléket főztem össze. Tejszínnel és keményítővel (lehet liszt is) behabartam, dobtam bele egy kis vajat és egy kanál cukrot.

A tetejére - tortabevonó és egyéb csoki hiányában - házi bevonót szoktam csinálni keserű kakóporból és vajból. Mivel most ilyen sem volt, a forrócsoki port használtam és kókuszolajjal forraltam össze. Elég egy gyors forralás, nem szabad sütni, mert megég és nem lesz szép. Ez egy tök folyékony öntet lesz, ami viszont a kókuszolajnak köszönhetően a hűtőben szeletelhetővé válik.

Nutellás szelet

Következő alkalommal megint újítottam.
A tésztához tej-vaj-olaj helyett csak vajat és mogyorókrémet kevertem (a legolcsóbb gagyit, annak nagy része úgyis növényi olaj, de nevezzük nutellának, mert az rövidebb).

Mikor az alap megszilárdult, megkentem vékonyan nutellával. Erre jött egy vaj, nutella, víz, tejszín és kis zselatin hozzáadásával kotyvasztott krém. Mennyiségre nem sok, de jó intenzív ízzel.

A tetejére az immár hagyományos habos tejszínes réteg került, csak most úgy csináltam, hogy a zselatint tejben feloldottam, belekevertem a keménnyé vert tejszínbe, aztán a hab egy részét külön szedtem és elkevertem nutellával. Felváltva halmoztam a két színű habot a sütire és kicsit elkevergettem.

Szép lett a keresztmetszete. És mivel a habban nem volt cukor, a nutella ellenére sem lett csirizesen édes.